"A kormány drogpolitikája változatlan, nem kíván visszatérni ahhoz az elfogadhatatlan drogpolitikához, ami a konzervatív kormányé volt, ami állandóan büntetni próbált" - így reagált Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szokásos kedd reggeli rádióinterjújában az Alkotmánybíróság (AB) hétfői kábítószerdöntésére. Megkeresik az alkotmányossági próbát kiálló új megoldásokat - ígérte a miniszterelnök, ami azonban a jelek szerint nem lesz könnyű.

"Ez a kormány jogi Waterlooja" - örvendezett a HVG-nek nyilatkozva hétfőn Hende Csaba, az Orbán-kormány igazságügyi politikai államtitkára, miután megtudta, az általa is képviselt büntetőjogi szigort támogatták az alkotmánybírák. Tény, hogy bár totális konzervatív győzelemről nem lehet beszélni - az öt indítványból például azt, amely szerint "azért sérülnek a gyermekeknek az alkotmányban (...) biztosított érdekei, mert a büntető törvénykönyvről (Btk.) szóló 1978. évi IV. törvény nem lép fel kellő szigorral a kábítószerrel visszaéléssel szemben", elutasította a testület -, de a Btk. több, az MSZP-SZDSZ-koalíció által beszavazott szakaszát azonnali hatállyal megsemmisítették. Több kérdésben pedig alkotmányos mulasztást vet az AB a törvényhozás szemére, jövő májusig adva türelmi időt a - például a nemzetközi egyezményekhez igazodó - jogalkotásra. Az AB a büntető jogszabályok egészéből kivette a nem kellően pontosnak tartott fogalmakat, elsősorban a "hatósági engedély nélkül", valamint a "hatósági engedéllyel nem rendelkezőnek" fordulatokat.

Közvetlenül szigorít az AB-döntés számos tényállást, a büntethetőséget kizáró szabályok törlésével mindenképpen szankcionálandónak nyilvánítva olyan magatartásokat, például az együttes kábítószer-fogyasztást, amelyeknél a hatályos - a Medgyessy-kormány idején hozott - szabályok eddig lehetővé tették az úgynevezett elterelést, vagyis hogy gyógyító kezeléssel váltsák ki a büntetést. A bírák, amiként elutasították az általános szigorítás iránti igényt, éppúgy ellenezték a drogozás legenyhébb formájának, a saját célra történő, csekély mennyiségű kábítószer előállításának, élvezetének eltűrését, s kiemelését a bűncselekmények köréből.

A rendkívül részletes indoklásban - a határozat a különvéleményekkel együtt 116 oldalt tesz ki - különös súlyt helyezett az AB a nemzetközi szerződéseknek, illetve más európai államok jogrendszerének az ismertetésére. Így kitért arra is, hogy a különböző szerek közt a nemzetközi egyezmények "veszélyességi" sorrendet állítanak föl, illetve hogy több állam élesen megkülönbözteti a köznyelvben "lágy" drognak nevezett kannabiszszármazékok és más kábítószerek használatát. A lágy és kemény drogok közti különbségtételt mégis megkerülte az AB, hivatkozása szerint a nemzetközi egyezmények nem utalnak arra, hogy "a listákon szereplő anyagok között büntetőjogi szempontból különbséget kellene tenni, bár ezzel ellentétes szabályokat sem tartalmaznak".

A liberalizálás mellett érvelő indítványozók túlzottan magas labdákat is feladtak az AB-nek - az egyik szerint a "toxicománia jogszerű alkotmányos magatartás" -, a testület azonban kitért annak tudományosan megalapozott megválaszolása elől, hogy miért tesz alapvető különbséget az egészséget pusztító és függést okozó káros élvezeti szerek, például a nikotin, az alkohol és a különböző kábítószerek használata között. Ez nem rájuk tartozik - érveltek a bírák -, nem az ő kompetenciájuk "annak a jogalkotói mérlegelésnek a vizsgálata, hogy az állami büntetőpolitika egyes ilyen szerekkel kapcsolatban miért nem (illetve csak eseti jelleggel) kíván a legszigorúbb büntetőjogi eszközökkel élni".

A bírák abból indultak ki, hogy a droghasználat megelőzése érdekében "a büntetőjogon kívül nincs (...) a jogalkotónak más olyan hatékony eszköze, amellyel a problémát kezelni tudná", de az AB nem sorakoztatott fel igazán meggyőző érveket e mellett. A testület kiemelten hivatkozott egy nemzetközi gyermekvédelmi egyezményre, valamint a magyar alaptörvény ifjúság- és egészségvédelmi előírásaira azt indokolva, hogy a 18 éven aluliakat droggal kínálókra vagy az őket kábítószerrel való visszaéléshez felhasználó felnőttekre miért várjon minden körülmények közt súlyos büntetés, és ne részesülhessenek még az úgynevezett együttfogyasztás esetén se elterelésben. Márpedig a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezet az AB döntését kritizálva éppen azt emelte ki, hogy az a 18 és fél éves fiatal, aki egy évvel fiatalabb társával együtt fogyaszt, vagy részére bármilyen csekély mennyiségű drogot átad, ismét öt évig terjedő börtönnel sújtható az eddig lehetséges hat hónapos, kezelő-felvilágosító jellegű elterelő tanfolyam helyett. Ha pedig mindez egy "védett" intézményben, például iskolai "bulin", osztálytársak közt történik, már a 16 éves fiatalt is börtönbüntetésre kellene ítélni, ami tökéletes összhangban van ugyan az AB által nyomatékosan idézett gyermekvédelmi egyezmény 33. szakaszával ("megvédjék a gyermekeket (...) kábító- és pszichotrop szerek tiltott fogyasztásától"), viszont ugyanez az egyezmény 37. - az alkotmánybírák által nem hivatkozott - cikkében legalább ilyen súllyal írja, hogy 18 éven alulival szemben "szabadságvesztés-büntetés kiszabása csak végső eszközként legyen alkalmazható, a lehető legrövidebb időtartammal".

A konzervatív álláspontot tükröző határozattal szemben különvéleményt fogalmazott meg Bihari Mihály és Kukorelli István. Bihari főként azt hangsúlyozta, hogy az AB e döntésével szerepet tévesztett, "negatív jogalkotást végez" és olyan törvényhozói aktivizmust tanúsít, amely a büntetőjogi felelősség kiszélesítésével - ha szándéka ellenére is - jogbizonytalanságot idéz elő. Kukorelli számokkal igyekezett cáfolni azt a testületi többség által evidenciáként kezelt tételt, hogy az "európai kultúra részévé vált" alkohol, nikotin, kávé a kábítószereknél sokkal kevésbé lenne veszélyes, mivel tudományos forrásai szerint az elmúlt három évtizedben Magyarországon az összes halálozás 10,4 százaléka az alkoholfogyasztás, 19,6 százaléka a dohányzás okozta károsodások miatt következett be. Ő épp ezért elsősorban azt javasolja, hogy a büntetőjogi fenyegetettség az egyes szerek valós veszélyeinek mértékéhez igazodjon, amiért is differenciálni kellene a különböző kábítószerek között.

Másik hétfői döntésében viszont teljesen egységes volt az AB annak megítélésében, vajon a miniszterelnök lemondása esetén kell-e 30 napot várni a lépés hatályosulásához. A miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvénynek ezt a kitételét eltörölték, mondván, hogy e kérdéskörről maga az alaptörvény is részletesen rendelkezik. Márpedig az alkotmányos válasz az, hogy a lemondás bejelentése azonnali hatást vált ki, utódának megválasztásáig a miniszterelnök már csak ügyvezető kormányfőként járhat el. Épp erre tekintettel a lemondás bejelentése után már bizalmatlansági indítványt sem lehet benyújtani, hiszen az fából vaskarika lenne: egy, már deklaráltan megszűnt megbízatás újbóli megszüntetésére irányulna.

FAHIDI GERGELY