2004. június. 11. 00:00 Utolsó frissítés: 2004. december. 02. 16:41 Társadalom

Veszélyes üzem

Az iraki háborúból nagy profitot lefölöző számos biztonsági cég egyikével, az észak-karolinai Blackwaterrel állt...

Az iraki háborúból nagy profitot lefölöző számos biztonsági cég egyikével, az észak-karolinai Blackwaterrel állt szerződésben az a két lengyel és két amerikai férfi, aki a hét végén egy konvojt ért támadásban vesztette életét Bagdadban. A helyszíni jelentések szerint holttestüket ismeretlenek meggyalázták, felgyújtották, akárcsak március végén annak a négy amerikainak a földi maradványait, akiket Fallúdzsában gyilkoltak meg. Őket is az iraki háborús tevékenység "kiszervezéséből" fakadó, több milliárd dolláros üzlet (HVG, 2004. január 10.) egyik legnagyobb haszonélvezője, a Blackwater alkalmazta, amelynek tevékenysége egyre bizalmasabb feladatokra is kiterjed. Emberei védik például az iraki amerikai adminisztráció vezetőjét, Paul Bremert, de magáncégek felelnek több diplomáciai létesítmény biztonságáért is. Londonban például a múlt hónap végén kisebb botrány kerekedett, amikor kiderült, hogy a külügyi tárca volt vezetője, Malcolm Rifkind által irányított ArmorGroup és egy másik társaság, a Control Risks Group osztozik az iraki brit képviseletek védelmére költött, évi 15 millió fonton.

Az ArmorGroup egyébként a világ 38 országában van jelen, az Egyesült Államok közel-keleti nagykövetségeit és bahreini haditengerészeti támaszpontját is védi, míg a "háborús iparban" tevékenykedő társaságok egyik legnagyobbika, az összesen csaknem 25 ezer embert foglalkoztató amerikai DynCorp gondoskodik az USA több nagykövetségének biztonságáról, és jó másfél éve átvette az amerikai elitalakulattól Hamid Karzai afgán elnök védelmét is. Ugyancsak egy privát szervezet, a San Franciscó-i központú Steele Foundation (SF) szolgáltatta a testőröket a tavasszal elüldözött haiti államfőnek, Jean-Bertrand Aristide-nek, sőt egyes értesülések szerint közvetve még a politikus bukásában is szerepe volt. Aristide ugyanis állítólag testőrségének megerősítését kérte az SF-től, washingtoni kormányzati tisztviselők azonban mindaddig visszatartották az útra kész egységet szállító repülőgépet, amíg véglegesen el nem dőlt az elnök sorsa. Kevésbé látványos, ám nem kevésbé fontos feladatot teljesített egy londoni székhelyű társaság, a TASK International, amelyről úgy tudni, hogy szakemberei képezték ki a nigériai elnöki gárda és az Egyesült Arab Emírségek kommandós alakulatának tagjait.

Külföldieket elsősorban olyan - mindenekelőtt afrikai - országok vezetői alkalmaznak szívesen, ahol a bizonytalan belpolitikai helyzet akár viszállyal is fenyegethet. A The Independent londoni napilap nemrég például arról számolt be, hogy 350 marokkói katona őrzi Egyenlítői-Guinea elnökét, Teodoro Obiang Nguemát, akit tavasszal állítólag meg akart buktatni egy külföldiekből álló zsoldos alakulat (HVG, 2004. március 27.). A Zimbabwéban elfogott fegyveresek vezetője a gyanú szerint egy olyan brit férfi volt, akinek akkori cége, az Executive Outcomes a kilencvenes években egyebek közt a polgárháború sújtotta Angola és Sierra Leone kormányának tett nemegyszer sorsdöntő szolgálatot.

POÓR CSABA