A Szentlélek merész lépésének tartom, hogy én lettem az új püspök, ugyanis emberi magyarázat szerintem nincs rá - vallotta meg a HVG-nek Kocsis Fülöp, akit június 30-án szentel fel elődje, Keresztes Szilárd a mintegy 270 ezer magyarországi görög katolikus hívő főpásztorává. Tény, hogy XVI. Benedek Magyarországról mindössze nyolc-tíz jelöltből válogathatott, a püspöknek ugyanis nőtlennek kell lennie, márpedig alig tucatnyi cölibátusban élő vagy özvegy görög katolikus pap él Magyarországon. Az eddig elvonult életet élő új püspök szerint az ortodoxokéhoz hasonlóan bizánci rítusú, ám Rómával egyesült (unitus) egyházának nagy szerepe lehet Magyarországon: gazdag hagyományukkal segíthetik a nyugati embereket, hiszen a görög katolikusok történelmi helyzetüknél fogva évszázadok óta közvetlen kapcsolatban állnak a Nyugattal.

Egyháztörténészek kiemelik ugyanakkor, hogy a Nyugattal való közvetlen kapcsolat csak az ortodox autonómia feladásával és a Róma hatalmi struktúrájához való csatlakozással jöhetett létre. A 13. századra egymástól radikálisan elszakadt nyugati és keleti egyház teológusai már régóta több kérdésben is összekülönböztek. Keleten például görögül írtak, és az antik filozófia hagyományait követve gondolkodtak (ám minden nemzet a maga nyelvén misézhetett), nyugaton viszont kizárólag latinul miséztek, és a római jog fundamentumára építették az egyházat. De ennél jóval fontosabb volt, hogy míg Rómában úgy vélték, a Szentlélek az Atyától és a Fiútól is ered, addig Bizánc amellett kardoskodott, hogy a Lélek csak az Atyától származik, és emberi okoskodásnak tartotta a rómaiak által emlegetett purgatórium, azaz a halál utáni tisztítótűz létezését. Ráadásul az ortodoxok ostya helyett továbbra is kovászos kenyérrel és borral áldoztak. Ezeken túl az istentisztelet, az énekek, de még a hívek részvétele a misén is eltérő a két egyházban, arról nem szólva, hogy keleten - a főpapokat kivéve - nősülhetnek a lelkipásztorok.

Az egyházszakadás sebeinek begyógyítására számos kísérlet történt az évszázadok során. A negyedik keresztes hadjárat idején, 1204-ben ezt erőszakkal is megpróbálták elérni, de az 1215-ben kezdődött lateráni zsinaton a pápa visszavonulót fújt a vitéz lovagoknak, mondván: a Róma kebelére visszatérő ortodoxok engedelmességét megjutalmazzák azzal, hogy szokásaikat és szertartásaikat eltűrik, "amennyire az Úrban lehetséges". Ez azonban jobbára csak írott malaszt maradt, akárcsak a dogmatikai árkok betemetésének az a kísérlete, amelyre a Bizáncot fenyegető Oszmán Birodalom súlyos árnyékában 1438-1439-ben, a ferrara-firenzei zsinaton került sor. Ott a keletiek elfogadták, hogy a Szentlélek nemcsak az Atyától, de a Fiútól is származik, valamint hogy létezik purgatórium, s - nem mellékesen - hogy a pápa az egész egyház feje. Cserébe Róma elfogadta a kovászos kenyérrel való áldozás érvényességét, és hogy továbbra is a régi formában mondják a hitvallást. Jóllehet ez a megállapodás sem volt hosszú életű, a következő évszázadokban mégis az itt kidolgozott tételek alapján léptek unióra Rómával ortodox hívek tömegei, részben azért, hogy a teljes áttérés helyett legalább hagyományos keleti liturgiájukat és szokásaikat megtarthassák.

Magyarországon évszázadokon át mostoha körülmények között éltek a keleti rítusú keresztények. Bár a Kárpát-medencében már a 10-11. században aktívan térítgettek keleti misszionáriusok, Szent István jobbára nyugati szertartásrendű egyházmegyéket hozott létre, ezért a 13. századra alig maradt bizánci hitű hírmondó. A későbbi évszázadokban betelepülő ortodox kisebbségek, a szerbek, a ruszinok és a románok aztán elsősorban lengyel hitsorsosaik példáját követve próbáltak integrálódni. Utóbbiak közül a 16. század végén csatlakozott számos pap (és hívei) Rómához, nem kis részben azért, hogy a szegény lelkipásztorok kikerülhessenek a jobbágysorból; ráadásul teológiát is tanulhattak, és püspökeiket meghívták az országgyűlésre.

A kárpátaljai ruszinok 1614-ben ugyan még nyílzáporral fogadták az őket Rómával egyesíteni kívánó lengyel görög katolikus püspököt, ám három évtizeddel később Ungváron már 63 ruszin pap tett hűségesküt a pápa mellett. A szerbek körében is ekkortájt érett be az egység gondolata. A keleti rítusú családban nevelkedett, de római katolikus zágrábi püspökké lett Domitrovics Péter vette rá a Körös megyei Márcsa község ortodox kolostorának főnökét, hogy csatlakozzon Rómához; ennek 1611-es megtörténte után fél évszázaddal már 40 ezer híve volt a márcsai unitus püspöknek. A román ortodox lelkipásztorok kissé későn ébredtek, hiszen csak 1698 októberében tettek hűségesküt Gyulafehérváron, akkor viszont már tömegesen. A későbbiekben a nemzeti érzelmeket is felhasználták a Rómához való csatlakozás szorgalmazásában. A 18. század közepén Inocentiu Klein-Micu egyesült román püspök például azzal agitálta híveit, hogy Erdély legrégibb lakói, a románok elvesztették ősi jogaikat ortodox hitre térésükkel, ám a Rómával való egyesülésük után ezek újra megilletik őket.

A csatlakozási ígéretek ellenére többször megtörtént, hogy a Rómával már egyesült nemzetiségek visszatértek az ortodoxiához, majd újfent hűségesküt tettek a pápának. Elsősorban azért, mert a helyi római katolikus püspökök nemegyszer diszkriminálták az alájuk beosztott görög katolikus papokat, előfordult, hogy latinizálni akarták őket, vagyis meg akarták tagadtatni velük szokásaikat, hagyományaikat. Mindeközben egyre nőtt a magyar vagy elmagyarosodott görög katolikusok száma, a 19. század második felében állítólag XIII. Leó pápa meglepődve értesült arról, hogy mintegy kétszázezer magyar nyelvű keleti rítusú keresztény él a Kárpát-medencében. Hiába vetették azonban fel, hogy az ógörög és az ószláv helyett szeretnének magyarul misézni, Szent Péter utódai mindegyre elutasították kérésüket. A munkácsi és az eperjesi püspök ráadásul inkább a ruszinok, míg a nagyváradi püspök elsősorban a románok főpásztorának tekintette magát.

Változás 1912-ben azáltal történt, hogy megalakult a hajdúdorogi magyar görög katolikus egyházmegye (ennek lett most Kocsis Fülöp a püspöke). Ennek nem mindenki örült: 1914-ben a román katonai akadémia egyik tanára egy 18 kilós, postán érkezett csomagbombával fejezte ki nemtetszését - a merényletben a hajdúdorogi püspök több munkatársa életét vesztette. A trianoni döntéssel megcsonkult eperjesi és munkácsi püspökség maradékából 1924-ben megszervezték a Miskolci Apostoli Kormányzóságot, aminek kormányzója most szintén Kocsis lett. A püspökség liturgikus nyelve akkor az ógörög, a kormányzóságé viszont az ószláv volt. A nyelvi problémákat a második vatikáni zsinat oldotta meg 1965-ben, amikor a görög katolikusok körében is szentesítette a magyar liturgikus nyelv használatát. 1995-ben pedig II. János Pál pápa Orientale lumen (Kelet világossága) kezdetű enciklikájában nyíltan partnerként fogadta el az ortodox egyházakat, és a sorok között arra hívta fel a görög katolikus egyház figyelmét, hogy az eddigi sokszor defenzív magatartás helyett jobban törekedjen az együttműködésre.

IZSÁK NORBERT