Igencsak kaotikus a Rómával egyesült keleti rítusú egyházak képe. Görög katolikusnak nevezik azt a tucatnyi egyházhoz (például a magyar görög katolikus egyház) tartozó sok millió hívőt, akik bizánci rítus szerint élik meg a hitüket, de elfogadják a római pápa főségét. Más (kopt, etióp, szír, maronita, örmény, káld, malabár, malankár) keleti katolikus egyházként utalnak arra a nyolc egyházra, amelyek még az ókori dogmatikai viták során váltak ki az egyetemes egyházból, majd a második évezredben a pápa fennhatósága alá tértek, de nem a bizánci, hanem az alexandriai, antiókhiai, káldeus vagy örmény liturgiát gyakorolják. A "régi keleti", Rómával nem egyesült egyházak tagjai a nestoriánus (Krisztus isteni és emberi természetét az epheszoszi zsinat szerint túl élesen különválasztó) vagy monofizita (vagyis Krisztusnak csak az isteni természetét valló, az emberit tagadó), egykor eretnekként megbélyegzett keresztények. Ők ma már másként értelmezik a korai vitákat, és közülük váltak ki azok, akik - Baán István görög katolikus pap, a Magyar Patrisztikai Társaság elnöke szerint - többnyire politikai okokból előbb vagy utóbb egyesültek Rómával. Kivételt csak a maroniták képeznek: ők úgy emlékeznek, mindig is egységben voltak a római katolikus egyházzal, erre a keresztes hadjáratok idején nyomatékosan felhívták Róma és a keresztesek figyelmét.

Ezen egyházak mai helyzetének felmérése azért is nehéz, mert némely közel-keleti egyháznak ma már több tagja él diaszpórában, mint ősei területén. A Vatikán korábban többször tett kísérletet a keleti egyházak ellatinosítására, ám a második vatikáni zsinat óta felhagyott ezzel, mivel önmagával "egyenlő méltóságúnak" tartja a keleti egyházakat, hiszen "rítusok tekintetében egyik sem feljebb való a többinél". Szakértők szerint néhány évszázadon belül megvalósulhat a katolikus és ortodox egyházak teljes közössége, s akkor a görög és más keleti katolikus egyházak újra egyesülhetnek független, ortodox egyházaikkal.