A magyar hadsereg Csehszlovákia déli részét szállta meg 1968-ban, de korántsem igaz - mint azt egyes visszaemlékezők állítják -, hogy a magyar megszállási övezet megegyezett volna az 1938-as bécsi döntésben Magyarországnak ítélt területtel. "Kádár állítólag kérte, hogy a magyarlakta területekre kelljen bevonulniuk, mert ott könnyebb lesz majd rendet tartani" - erősít rá a korabeli politikai pletykára Ján Bobák, a Matica slovenskához tartozó Szlovák Történeti Intézet igazgatója, aki úgy tudja, a szovjetek ezt a kérést elutasították, mert nacionalista indíttatásúnak vélték. A végül kijelölt és elfoglalt - nagyjából Pest megyényi -, Nyitra központú nyugat-szlovákiai terület déli része magyar, északi csücske inkább szlovák lakosságú volt.

A megszállásra készülődő 8. gépesített lövészhadosztályt már július végén a Gödöllő-Pásztó térségbe vonták. A Varsói Szerződés (VSZ) déli hadseregcsoportjába sorolt szovjet csapatok egy része augusztus 20-án vonult fel a határra. Bár az "előrevonási menetvonalak" keresztezték az ország legforgalmasabb - Budapestet Béccsel összekötő - vasútvonalát, a MÁV vezetésének sikerült elérnie, hogy a nemzeti ünnepen legalább a nemzetközi szerelvények tarthassák az eredeti menetrendet.

A magyar csapatok augusztus 20-án éjfélkor lépték át a határt Balassagyarmatnál, Parassapusztánál és Letkésnél, és három irányból szállták meg a kijelölt városokat, ahol helyőrségeket alakítottak ki. A VSZ által összesen legalább 200 ezer fővel végrehajtott Csehszlovákia elleni invázióban nagyjából 10 ezer magyar katona vett részt.

"Erkölcsileg elítélendő, de katonai szempontból rendkívül jól szervezett, gyors, hatékony akció volt, amit a hadtörténelemben oktatni lehetne" - véli ma Kemény István, aki híradós tisztként vett részt a hadműveletben. A sikerben persze szerepet játszott, hogy a csehszlovák haderő azt a parancsot kapta: a vérontás elkerülése érdekében ne álljon ellen. A magyarok dolgát az is megkönnyítette, hogy a nagyobb csehszlovákiai városokba a szovjet hadsereg vonult be. Alighanem ennek is betudható, hogy a fegyveres összetűzések mintegy száz csehszlovákiai áldozata a magyar megszállási övezeten kívül vesztette életét.

A sikeres invázió ellenére a politikai "megoldás" sokáig késlekedett. Alexander Dubcek körül új személyi kultusz alakult ki - panaszolta augusztus végi politikai jelentésében a magyar hadsereg vezetése. Moszkva így taktikát változtatott, és az "emberarcú szocializmusért" kiálló politikusok eltávolítása helyett azok megtörésével próbálkozott. A Moszkvába hurcolt csehszlovák állami és pártvezetők augusztus végén aláírták a megszállást szentesítő jegyzőkönyvet - amit akkor a reformokat megmentő kompromisszumnak véltek. Ebben a "szocialistaellenes erőkkel" való leszámolásra, a helyzet "normalizálására" is ígéretet tettek. A magyar katonákat október második felében vonták ki Csehszlovákiából, miután október 16-án a csehszlovák és szovjet kormány Prágában szerződést írt alá a szovjet csapatok "ideiglenes" csehszlovákiai tartózkodásáról.