Az Aranybullának és a Magna Cartának semmi köze nem volt a parlamentarizmushoz, lázadó főurakkal való kiegyezés volt mindkettő, a rendi társadalom felé tett első lépés - állítja a HVG kérdésére válaszolva Béli Gábor középkorral foglalkozó jogtörténész, a Pécsi Tudományegyetem docense. Azt is csupán "sorsszerű véletlennek" tartja, hogy nagyjából egy időben adták ki a kettőt: a Magna Cartát 1215-ben, az Aranybullát pedig hét évvel később, 1222-ben. Jóllehet könyvtárnyi irodalom taglalja a két dokumentum közötti hasonlóságot, s néhány évtizede még olyanok is akadtak, akik szerint a magyarok angliai források alapján fogalmazták meg az Aranybullát, szakértők szerint a két oklevél között több a különbség, mint az azonosság.

Legelébb is az, hogy a II. András uralkodása alatti magyar társadalom alig hasonlított a János király kormányozta angliai rendszerhez. Angliában például a királyi hatalom sajátos hűbéri rendszeren nyugodott, minden földbirtokos a király által jutott hűbérbirtokhoz, és a király volt a legfőbb hűbérúr. Magyarországon ezzel szemben II. András már korábban is az előkelőitől függött, és nem alakult ki az angliaihoz hasonló szigorú hűbéri lánc: a magyar király ekkoriban csupán kevéssel volt tekintélyesebb a legnagyobb földbirtokosnál. A lázongó urak a Kárpát-medencében a király alkalmazásában álló nem előkelő szervienseket is maguk mellé állították, és közös erővel harcolták ki az Aranybullát, ami - a bárók és várjobbágyok mellett - még a király disznópásztorainak, pecéreinek státusáról is rendelkezett. Az Aranybulla jelentősége - ellentétben a Magna Cartával - csak 1351 után nőtt meg, és akkor is más okokból. A 14. század közepén ugyanis Nagy Lajos megerősítette II. András oklevelét, ám megváltoztatta annak 4. artikulusát az öröklésről, és így gyakorlatilag végleg deklarálta a nemesi alapjogokat.

A közhelyszerűen idézett ellenállási záradék mindkét dokumentumban szerepelt, ám Angliában 25 báró az egész ország közösségének nevében léphetett fel a királlyal szemben, annak akár a várait is elfoglalva, míg Magyarországon a királyi udvarba bejárással bíró nemeseknek akkor volt joguk felkelni, ha a nádor nem tudott kellő nyomást gyakorolni az uralkodóra.

Az aukciósházaknak nyilván fontos információ, hogy II. András - ellentétben a Magna Carta negyven eredetijével - csupán hét példányban adta ki az Aranybullát, ezekből egy sem maradt fenn, a történelem viharait csupán egy 1318. évi hiteles másolat élte túl. Történelmi jelentőségére azonban az alkotmánybírák minden hivatalos megjelenésükkor emlékeztetnek: a talárjuk felett viselt láncon - mintegy jelképezve a jog hatalmát az állami akarat felett - az Aranybulla pecsétjének másolatát hordják.