Az egy találmányra jutó feltalálókínálat sokszínűségét jól példázza a gyufa története, mely eszköz kiötlése kapcsán sok hazai kútfő ma is Irinyi Jánosról (a "márciusi ifjú" Irinyi József testvéréről) emlékezik meg. Pedig amikor a 19 éves Irinyi 1836-ban a maga gyufatökéletesítési ötletével előrukkolt, nemcsak gyufa létezett már Magyarországon, de gyufagyár is. A gyújtófejben sárga foszfort alkalmazó akkori gyufát az 1820-as évek második felében találták fel - az elsőségért mind a mai napig francia, olasz, osztrák és angol feltaláló is verseng posztumusz. De bárki is győzne közülük, egyik sem lehet a gyufa megalkotója, mert a korábbi, foszfor nélküli, először 1827-ben készült kálium-klorátos gyufa feltalálói címe már foglalt: az angol John Walkernek tulajdonítják - többnyire. Feltehetően tévesen, mert őelőtte tizenegy évvel, 1815-ben egy osztrák kereskedő, egy bizonyos Tillmetz már állítólag árusított ilyet. Ám ha ő lenne is a dörzsgyufa feltalálója, nem biztos, hogy egyben a gyufáé is. Ennek eldöntéséhez ugyanis tudni kellene, gyufának tekinthető-e az a Párizsban 1805-ben feltűnt fapálcika (Jean Chancel találmánya), mely kénsavba mártva gyulladt. Amelynek szintén volt egy félig mártogatós, félig dörzsölős előzménye: a 18. század végén Európában sokfelé használták az úgynevezett foszforos gyújtót, az olasz Louis Peyla leleményét, vagy annak továbbfejlesztett változatait. Ez egy kémcsőben melegített, foszforos végű madzag volt, mely hirtelen a levegőbe rántva meggyulladt - ha mégsem, akkor a falhoz dörzsölve lobbantották lángra.

De visszatérve Irinyihez: tájékozottabb hazai források némelyike szerint azzal, hogy a gyújtófejbe ólomszuperoxidot kevert, nem lett ugyan a gyufa feltalálója, de tőle ered a "biztonsági gyufa". Ez azonban szintén téves, hiszen ezzel a gyújtás csak hangtalanabb lett, de nem biztonságosabb. Azért ez is előrelépés volt, olyannyira, hogy egy bécsi magyar gyáros meg is vette a szabadalmat az ottani politiechnikumban tanuló Irinyitől, és - rögtön tovább is fejlesztve - gyártani kezdte. Az újdonságot azonban hamarosan háttérbe szorította az igazi - vörös foszforos gyufásdobozt alkalmazó - biztonsági gyufa, melyet számos kézikönyv a svéd Johan Edvard Lungströmnek tulajdonít. Persze pontatlanul, hiszen azt 1844-ben honfitársa, Gustaf Erik Pasch szabadalmaztatta. Lungström csak gyártotta - némely apróbb továbbfejlesztéseket követően.