"Korszakalkotó magyar találmány a haza (és) a nemzet jövőjéért", egyszersmind "Isten adta lehetőség a magyarság fennmaradásáért!" - reklámozza a víz "elégetéséből" energiát ígérő ötletét a gróf Spanyol Zoltán néven bemutatkozó mérnök.

A Németországban élő, újítására ott szabadalmi oltalmat szerző ötletgazda elmondása szerint ő gondolt először a propán-bután hajtású gépkocsikra is, ám a megvalósításban megelőzték az 1980-as évek elején. 1992-ben szabadalmaztatott innovatív eljárásával viszont - állítja Spanyol - egy autó egy liter vízzel mintegy 100 kilométert tehetne meg. Ehhez mindössze arra lenne szükség, hogy az autóban 3 ezer Celsius-fokra hevítsék a vizet, ami ezáltal úgynevezett plazmaállapotba kerülne, s közel 8 ezer Celsius-fokos hő leadására lenne képes - a folyamat melléktermékeként pedig újra csak minden káros anyagtól mentes víz keletkezne.

A feltaláló már évekkel ezelőtt megkereste ötletével a magyar kormányt (állítólag hazafiúi elkötelezettsége miatt nem adta el találmányát több százmillió dollárért külföldi érdeklődőknek). 1998-ban a Gazdasági Minisztérium ipari főosztálya többek között az akkori Budapesti Műszaki Egyetem gépjárműtanszékéhez továbbította az ötletet. Ott Palkovics István tanszékvezető egyetemi docens úgy találta, hogy a víz felbontásához szükséges energia éppen akkora, mint amekkora energia az "égetéskor" keletkezik, magyarán "a feltaláló a természet legfontosabb törvényét, az anyag- és energiamegmaradás elvét figyelmen kívül hagyta". Az ellenvetésekre Spanyol azzal vág vissza, hogy kritikusainak az ő "nemzeti öntudatával" van bajuk, s a tudósok "szakmai hozzáértésükkel akarják ellenem fordítani a plazmafizikában járatlan magyart".