Memoáriparosok
"Küldje el élettörténetét hang- vagy videofelvételen, de tollba is mondhatja munkatársunknak, mi formába öntjük, megszerkesztjük, és képekkel illusztrálva vagy a nélkül, a megrendelt példányban kiadjuk!" - hirdeti magát az Életrajzíró (Biography writer) című amerikai internetes vállalkozás.
A cég munkatársai - átlagosan ezer dollárért - a híres-neves személyiségekéhez hasonló küllemű, a biográfiák összes jellemzőjével (név- és tárgymutató, családfa, lábjegyzet-apparátus) rendelkező kötetet produkálnak - bárkinek. Az Életed, történeted (Your life, your story) című portál is hasonló végtermékkel kecsegteti a potenciális kuncsaftokat: pár dollár befizetéséért letölthető kérdőívekkel meg is könnyíti az önéletírást.
"A zugiparosokat nem szabad összekeverni a profikkal" - védi saját és kollégái mundérbecsületét Andrew Lownie, az (ön)életírásokra szakosodott brit specialisták egyesületének elnöke. Az egy évtizede alapított Biographers Club azokat a szakembereket tömöríti, akik ismert és fajsúlyos személyiségekről írtak könyvet. A történészi aprólékossággal, mégis olvasmányosan megírt életrajzokat a londoni The Daily Mail című lap sok ezer fontos honoráriummal évente díjazza is. A biográfusok közel száz szerzőt tömörítő brit klubjába mások mellett Dante, a KGB-nek dolgozó egykori mesterkém Kim Philby vagy II. János Pál pápa életrajzával lehetett eddig bekerülni. A minőség alapkövetelmény - így Lownie. A klubtagok csak saját nevük alatt publikálnak, s nincs közöttük - a magyar irodalmi szlengben négernek nevezett - más neve alatt dolgozó, jobb esetben társszerzőként feltüntetett, úgynevezett ghostwriter (szellemíró).
Az életrajzírás mára több ágra szakadt műfaja tehát nem rendelkezik egységes kánonnal. A politikusok, sztárok magánéletét nyersen kiteregető opusok mellett napvilágot láthatnak a homály- és legendaoszlató - az érintettre nézvést olykor nem kevésbé kínos - tényfeltáró munkák is. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban a könyvkiadóknak kötelességük feltüntetniük a megjelentetett életrajzokon, hogy azok tartalmát a célszemély jóvá hagyta-e avagy sem. Az exelnök George Bushról (a jelenlegi elnök apjáról) vagy épp Soros Györgyről így többféle biográfia is forgalomban van, a vásárló pedig korántsem biztos, hogy azt tekinti hiteles(ebb)nek, amely a szóban forgó személyeknek is tetszett.
"Egy-egy életnek sokféle olvasata lehet, és nem feltétlenül az önvallomás az igaz" - fogalmazta meg biográfusi bonmot-ját Tullio Kezich olasz filmszakíró, aki Federico Fellini élete és filmjei című, magyarul nemrégiben megjelent könyvével a mester által terjesztett legendáriumban tett rendet. A talján életrajzíró ugyanis - végigjárva a levéltárakat és archívumokat - egyebek mellett az Amarcord, illetve a Bikaborjak című örökzöld Fellini-alkotások eredetmítoszát is tisztázta. A rendező által kalandos kamaszkori nőszöktetésként és házassági próbálkozásként elmesélt motívumokról Kezich kiderítette például, hogy a valóságban csupán egy diákszerelemről volt szó, melynek során Fellini tényleg vonatra szállt ugyan, de csak azért, hogy lebeszélje - a valóságban sikertelenül - szíve hölgyét arról, hogy máshoz menjen feleségül.