Ügyesen elegyítette a történeti igazságot fantáziájával Gárdonyi. Az egri vár ostromának leírásához az író egyebek mellett Dobó István várkapitány jelentését használta, amely tartalmazta a várvédők nevesebbjeinek névsorát is. Az oszmán sereg hiteles ábrázolásához pedig török forrásműveket használt. Igaz - Sugár András hadtörténész szerint -, némileg tódított az ötvenszeres oszmán túlerővel, amely "csak" 35-40-szeres lehetett. De Cecey Éva személye is írói lelemény csupán, hogy kiteljesedhessen a szerelmi szál: Bornemissza Gergely feleségét Syger Dorottyának hívták, és nem harcolt Egerben.

Gárdonyi elbeszélői képességeit dicséri, hogy úgy fejezte be művét, már ne kelljen beszélnie a főhősök személyes tragédiáiról. Az egri diadal után ugyanis alig egy hónappal a két hős várvédő, Ruszkai Dobó István és Mekcsey István - az ostrom utáni jelentésük gazdasági adatait firtató kamarai ellenőrök szaglászása, esetleg a vár felújításához szükséges támogatás megtagadása miatt - felmentésüket kérték a tisztségükből. Dobót nem sokkal ezután erdélyi vajdának nevezte ki Ferdinánd király, de utóbb kétszer is börtönbe vetették, először fegyvercsempészés vádjával, másodjára összeesküvés gyanújával. Csak 1572-ben bekövetkezett halála előtt pár hónappal szabadult. Bornemissza Gergely Dobó lemondási szándékának hírére Grazba sietett, Habsburg Ferdinándhoz, hogy beszámoljon az egri helyzetről - majd adománylevéllel, pénzzel és várkapitányi kinevezéssel tért vissza Egerbe. Másfél évvel később azonban egy portyán tőrbe csalták a törökök, és Török Bálint regénybeli sorsához hasonlóan Konstantinápolyba hurcolták, ahol - mivel nem volt hajlandó elárulni az egri vár sebezhető pontjait - kivégezték. Legrosszabbul az egri másodkapitány, Mekcsey járt. Lemondása után, "ügyvezető" várparancsnokként, 1553 tavaszáig Egerben maradt, majd miután átadta Bornemisszának a vár kulcsait, feleségéhez indult Ungvárra. Útközben azonban Várkonyban szóváltásba keveredett a jobbágyokkal, akik a vita hevében agyonverték.