A Román Ortodox Egyházon belül a liberálisabb szellemet képviselők közé tartozó Nicolae Corneanu (82 éves) bánsági érsek az ördögűzés jegyében meggyilkolt román apáca tragédiája okán szükségesnek véli, hogy a püspökségek szigorúbban ellenőrizzék, mi történik egyes kolostorokban.

HVG: Helyismerete alapján tudná esetleg számszerűsíteni, hogy mennyire gyakori az ördögűzés a kolostorokban?

N. C.: Szerintem Daniel Corogeanu szerzetes és a négy apáca túlkapása volt, hogy az általuk alkalmazott gyógymód a szegény leány halálához vezetett. Ördögűzést amúgy nem csupán a kolostorokban, hanem templomokban is végeznek. Ez része az ortodox vallási gyakorlatnak. Persze minden attól függ, hogy hol, és főként milyen körülmények között teszik ezt. Mindenképpen elítélendő túlkapás, hogy a tamacui kolostorban Istennél nagyobb hatalommal ruházták fel az ördögöt. A szerzetesnek Istenhez kellett volna imádkoznia a lány meggyógyulásáért, nem pedig ördögöt űznie.

HVG: Nem mindenki van ezen a véleményen: az ottani hívek, papjuk védelmében, képesek voltak a bíróság előtt összeverekedni az ellentáborral...

N. C.: A vakbuzgó hívek bíznak papjukban, nem tudják elképzelni, hogy hibázott, ezért most két táborra oszlottak. Higgye el, nekem borzasztóan nehéz ítéletet mondanom, de az egyház imádkozik a lelki üdvükért.

HVG: Ismeretei szerint mekkora az esély, hogy hasonló habitusú szerzetesek, apácák másutt is szolgáljanak? Van-e ebben a tekintetben bármilyen alkalmassági vizsgálat?

N. C.: Normális körülmények között a szerzeteseket, papokat, apácákat pszichiátriai alkalmassági vizsgálatnak is alá kellene vetni, s az ottani püspökségnek tudnia kellett volna, hogy a halálra kínzott lány korábban már járt idegszanatóriumban. Tudtommal vannak bizonyos, elszigetelt jelenségeknek számító hivatali visszaélések, de mostantól szigorúbban kellene ellenőrizni, mi történik az eldugott kis kolostorokban. Főként Moldvában, ahol az emberek rendkívül vallásosak, és vakon bíznak papjaikban.

HVG: Ez a tragédia nem sarkallja-e belső reformokra az ortodox egyházat?

N. C.: Átfogó reformok egyelőre nem szükségesek, de a modernizálás óhaja egyébként is megjelent, hiszen lépést kell tartanunk a korral. Például rövidíteni szeretnénk a miséket, amelyek ma két óra hosszat tartanak. Az embereknek mindezt állva kell végighallgatniuk, ezért a jövőben székeket is teszünk a templomokba. Elképzelhető, hogy mi is bevezetjük a közös éneklést a misék alatt. De nem mehetünk olyan messzire, mint a neoprotestáns egyházak, amelyek bármilyen ötletet alkalmaznak pusztán azért, hogy a hívek kedvére tegyenek. Az ortodox és a többi történelmi egyháznak mindig is őriznie kellett a tradíciókat, ellenkező esetben maga a kereszténység is eltűnt volna.

HVG: A román ortodox egyházat gyakran vádolják azzal, hogy túl szoros kapcsolatot tart a politikával.

N. C.: Sajnos ez a tradíció egészen Bizáncig vezethető vissza, hiszen például Konstantinápoly császára egy személyben az egyház vezetője is volt. A világi hatalom összefonódása az egyházzal azóta is fennmaradt.

HVG: De mégsem keverhető össze Bizánc a kommunista rezsimek egyházpolitikájával.

N. C.: Ez nyilvánvaló, és az ortodox egyház hibázott, amikor hagyta magát eltiporni a kommunista rendszer alatt, sőt minden kompromisszumos javaslatra rábólintott. El kell ismernünk, hiba volt, s ideje lenne megtisztulni.

IRHÁZI JÁNOS / TEMESVÁR