1945 június közepén a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által engedélyezett négy párt - miután kimondatott, hogy a jövőben "moziengedélyt csak pártok kaphatnak" - felosztotta egymás között a jelentős bevétellel kecsegtető filmszínházakat. Az ostromot viszonylag kis sérüléssel átvészelő budapesti mozik közül 14-et a Magyar Kommunista Párt (MKP) kaparintott meg - az Uránián kívül például a nagykörúti Royal Apollót és a Scalát (a szocialista keresztségben később a Vörös Csillag, illetve Szikra nevet kapott intézmények egyike sem létezik már). A szociáldemokratáknak eggyel kevesebb jutott, közülük is kiemelkedett az Üllői úti Corvin. A kisgazdákhoz jutott a nevezetes (s ma Puskin nevét viselő) Forum. A Nemzeti Parasztpárt ugyancsak 12 kisebb mozit kapott. Tóth István történész a Múltunk című folyóirat 1993-as évfolyamában megjelent tanulmányában azt állítja, hogy az 1945-öt követő három-négy esztendőben, egészen az államosításig a pártoknak "máshonnan pótolhatatlan jövedelemforrást" jelentettek a mozikból származó bevételek.

A mozizás nagy nyertese az 1945 februárjában alapított Magyar Filmipari Rt. (Mafirt) lett, amely az újdonsült vezérigazgató, Kovács István vezényletével elfoglalta a néhány hónappal korábban még a német UFA Filmipari és Filmkereskedelmi Rt. vagyonát képező Könyves Kálmán körúti filmtelepet. A szociáldemokraták Orient, a kisgazdák Kimort és a parasztpártiak Sarló nevezetű filmvállalatait nagyságrenddel lekörözve a Mafirt nyereségének mintegy 15-20 százalékát folyatták be hónapról hónapra különféle csatornákon az MKP pénztárába, 1947-ben összesen több mint 2 millió forintot, amely több száz pártkáder fizetését fedezte.