A kormányoldal és az ellenzék képviselői egyaránt próbálják kihúzni a méregfogát a parlament elé beterjesztett lakás-takarékpénztári törvénymódosításnak. Javaslataikkal visszaszívnák azt a szigorítást, amelyet a Pénzügyminisztérium (PM) kezdeményezett a lakáscélú megtakarítások felhasználásával kapcsolatban. A PM ugyanis törölné ebből a körből az önkormányzatok, illetve a közműfejlesztési társulatok által megvalósított különféle közműberuházásokat, mondván, ezekhez más támogatási formák is kapcsolódnak. Vagyis 2006-tól csupán az ingatlanon belüli közművesítés (például víz-, áram- és gázvezeték-építés és -felújítás, valamint csatornaberuházás) céljára lehetne lakástakarékpénztári forrásokat felhasználni.

A tárca bekeményítése mögött az áll, hogy az Állami Számvevőszék szabálytalannak tartotta azokat az Ökotám Alapítvány által végzett víziközmű-beruházásokat, amelyeket részben lakás-takarékpénztári szerződésekkel finanszíroztak (HVG, 2005. szeptember 3.). A képviselőknél sikeresen lobbizó lakáskasszák viszont úgy vélik, nem kellene a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni, azaz nem helyes a lakás-előtakarékosságon elverni a port a számvevők által - az állami pénzek elfolyatása miatt - vitatott csatornabiznisz miatt. Azért sem látják jogosnak a lakástakarék-konstrukció megbüntetését, mert adataik szerint az ökotámos szerződések a meglévő két lakás-takarékpénztár egyikénél sem haladták meg a teljes szerződésszám 3-5 százalékát, bár forintban ennél jelentősebb, 10 százalék körüli az arányuk.

A törvényhozói szándékban máshol is tetten érhető a számvevői kritika hatása, a tárca ugyanis büntetné a rendszertelenül takarékoskodókat, azaz a 3. és 4. negyedéves befizetésekre csak időarányos állami támogatást lehetne jóváírni. Ha tehát valaki csupán az év második felében tenne félre pénztári számláján, az egész évre járó - jelenleg 30 százalékos mértékű, maximum 72 ezer forintos - állami hozzájárulásnak legfeljebb a felét kapná meg, függetlenül attól, hogy ha késve is, de befizetné az egész évre vállalt összeget. Ha ez ellen alapvetően nem is berzenkedett egyetlen képviselő sem, azt nem fogadja el a nagyobbik kormányzó párt, hogy a hatálybalépést megelőzően kötött szerződéseknél is alkalmazzák a szabályt. Ez a rendelkezés ugyanis lábbal tiporja azt a lakás-előtakarékossági törvényben máshol megfogalmazott garanciális szabályt, miszerint "a támogatás mértékének és felső határának módosítása a már megkötött szerződéseket nem érinti".

Ha zöld utat kapnának a képviselői módosító javaslatok, a lakás-takarékpénztári törvény változtatásánál túlsúlyba kerülnének a könnyítések. Így például kölcsönt akár a lakás-előtakarékossági szerződés megkötése után azonnal fel lehetne venni, s nem kellene kiböjtölni a most előírt kétéves megtakarítási időszakot. Kedvező az is, hogy a társasházak és lakásszövetkezetek által kötött lakástakarék-pénztári szerződéseknél a 120 lakás feletti épületek esetében az állami támogatás nem merülne ki lakásonkénti évi 216 ezer forintban, hanem tovább emelkedne. Így 180 lakásig maximum évi 252 ezer forintos, 240 lakásig évi 288 ezer, afölött pedig legfeljebb évi 324 ezer forintos állami hozzájárulásra számíthatnának a 2006. január 1-je után kötött új szerződéseknél.