Az ingatlanra bejegyzett jelzálogjog azért jelent biztosítékot a hitelező pénzintézet számára, mert ha az adós nem fizet, a jelzáloggal lekötött vagyontárgy értékesítéséből megtérülhet a követelt összeg. Az értékesítésre a végrehajtási szakaszban kerülhet sor, amely többnyire még teret ad az adós és a végrehajtást kérő közötti egyezkedésnek, például halasztásnak, illetve az sem kizárt, hogy egy harmadik személy piaci áron vegye meg az ingatlant. Ingatlanárveréshez, azaz kényszerértékesítéshez végrehajtás során csak ritkán folyamodnak. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara adatai szerint ilyen módon tíz év alatt 3800 ingatlant adtak el, ezek 30 százalékát jelzáloghitelek felmondása miatt. Arról nem készül bírósági statisztika, hogy hány esetben éltek hitelezők a vételi joggal, ezekben az esetekben ugyanis nincs lehetőség jogorvoslatra.

A vételi jog kikötésével a bank az adós beleegyezése nélkül megszerezheti az ingatlan tulajdonjogát (de kijelölhet mást is, például egy ingatlanforgalmazót, a tulajdonjog megszerzésére). Ilyenkor kardinális kérdés, elismeri-e a szerződés, hogy a futamidő alatt változhat (nőhet) az ingatlan értéke, azazhogy a szerződéskötés idején figyelembe vett vagy esetleg annál magasabb áron kerül-e a lakás a hitelező tulajdonába.