E hét hétfőn sem csökkentett kamatot a Magyar Nemzeti Bank (MNB), márpedig annak alapkamatához igazodik a magyar állampapírok hozamszintje is. Míg a recesszióból kilábaló világgazdaság fejlett országaiban az irányadó, rövid lejáratú kamat jellemzően az évi 1-3 százalékos tartományban van, addig Magyarországon még mindig 11,5 százalék. Ez sokakban felveti annak a gondolatát, hogy olcsó - mármint euróban, dollárban, svájci frankban felvett - hitelt forintra váltva magas kamatra lehet befektetni. Eljátszhatja ezt magyar állampolgár is, igaz, nem lenne rizikómentes, mert jelentős árfolyamkockázatot vállalna vele.

Bár a forint árfolyamát tekintve az elmúlt egy év igen zajos volt, a tavalyi, közel 15 százalékos, éven belüli gyengülés kivételesnek nevezhető. Az elmúlt 15 év során bárki, aki azt választotta, hogy forintban, nem pedig devizában kamatoztatja a pénzét, most büszkén döngetheti a mellét. Természetesen ettől még hozhatott rossz döntést, hiszen ha tavaly májusban kötvényalap befektetési jegyet vagy hosszú lejáratú állampapírt vásárolt, ma örülhet, ha visszakapja tőkéjét. Ennek ellenére az állampapír hosszabb időszakot tekintve mégiscsak kockázatmentes volt. Bár a közgazdasági tankönyvek szerint a kockázatmentes befektetés minden rizikósabb invesztíciónál alacsonyabb hozamú, a magyar valóság rácáfol az elméletre.

Ha valaki értékpapírba fektet, legyen az részvény, vállalati kötvény, befektetési jegy, szövetkezeti üzletrész vagy állampapír, legalább kétféle kockázatfajtát érdemes átgondolnia. Visszakapja-e majd a befektetett összeget, illetve mennyi lesz a hozama? A szaknyelv az elsőt hitelezési vagy partnerkockázatnak, a másodikat árfolyamkockázatnak nevezi. Hiába magas az ígért hozam, ha az ember nem kapja vissza magát a tőkét. Másfelől veszíthet a befektetésen megbízható pénzintézetnél is, hiszen a pénzpiaci árfolyamok, kamatok alakulása nem jelezhető tökéletesen előre. Az állampapírok esetében a partnerkockázat nullának tekinthető, mivel még a bankszámla és a zsebben lévő készpénz sem érne sokat, ha az állam netán csődbe jutna, és nem tudná törleszteni adósságait. A kibocsátott állampapírok több mint 90 százaléka azonban árfolyamkockázatot sem hordoz magában, ha azt a befektető a lejáratig megtartja - mivel fix kamatozású, ezért a vásárláskor pontosan tudható, a jövőben mikor mennyi pénzt adnak utána, kamatként, majd törlesztésként. Veszteségessé akkor válhat az államkötvény-befektetés, ha lejárat előtt eladja valaki. Ilyenkor olyan a helyzet, mintha egy később esedékes biztos jövedelem terhére hitelt venne föl a befektető: e hitel kamata nagyobb is lehet, mint a kötvényé. Aki tehát lejárat előtt ad el államkötvényt, veszít, ha a piaci kamatszint épp magas, ha pedig épp csökkentek a kötvénypiacon a kamatok, még nyerhet is. Jelenleg a leghosszabb lejáratú a 15 éves államkötvény, ennek éves hozama tavaly fél év alatt éves 2,5 százalékot emelkedett, azaz árfolyama körülbelül 20 százalékot esett. Van még lehetőség változó kamatozású államkötvényt is vásárolni, bár ilyet már nem bocsát ki az Államadósság-kezelő Központ, csupán kétféle, 2005-ben lejáró papír forog még a piacon. Ezeknél félévente a piaci hozamokhoz igazítják a fizetendő kamatot. Jelentősebb hozamesés után e kötvénytípus birtokosai legfeljebb bosszankodhatnak, miért nem rögzítették hosszabb időszakra a kamatjövedelmüket, de árfolyamveszteségük nincsen.

Noha a magyar lakosságra - az európai átlaghoz viszonyítva - nem jellemző a hosszú távú takarékoskodás, az elmúlt két évben mégis több mint 35 százalékkal nőtt a birtokában lévő állampapír-állomány. Új jelenség, hogy ennek forrása részben a növekvő hitelfelvétel - persze nem forintban. A magas forintkamatok nem csupán a lakosság étvágyát hozták meg, hanem a külföldiekét is, hiszen két év alatt megduplázták magyar állampapír-állományukat. Ez nem is meglepő, hiszen az elérhető hozamok nemcsak a nyugati devizák kamatszintjét, hanem az előre jelzett inflációt is jelentősen meghaladják. Az euró 2010-re tervezett magyarországi bevezetéséig éves 9 százalék fölötti hozam érhető el, míg a magyar inflációt a következő hat év átlagában 3 százalék környékére várják független elemzők, annak ellenére, hogy a legutolsó 12 hónapra a statisztika 7,5 százalék áremelkedést jelzett. A következő évekre várt infláció fölötti, meglepően magas kamattöbbletet és ezzel az állampapír-piaci hozamtöbbletet az MNB monetáris tanácsa - mint az közleményeiből kiolvasható - a tavalyi évben történt árfolyamesés okozta bizalomhiány, illetve a nehézkesen és lassan csökkentett költségvetési és fizetésimérleg-deficit okozta aggodalom miatt kénytelen fenntartani.

Bár az elmúlt héten látványosan erősödött a forint, és csökkent az állampapírok hozama is, az alapkamat mégsem esik. Ez kedvez a devizahiteleken sokat kereső kereskedelmi bankoknak, de a lakosság devizaárfolyam-kockázata napról napra nő, ami egy pánikhelyzetben már komoly politikai vihart is kavarhatna. Ha a jegybank csökkentené a forintkamatot, kisebb lenne az érdeklődés a devizahitelek iránt. A jegybank azonban a Pénzügyminisztériumra mutogat, mondván, náluk a labda, szigorítani kell az állami kiadásokat. Nem csoda hát, hogy laikusok és szakértők egyetértenek abban, hogy kicsit is bízva a jelenlegi és a következő kormány kompetenciájában, egyértelműen kedvező befektetésnek tűnik a magyar állampapír.

SZÁNTÓ D. ANDRÁS