Az osztrák sajtó nem győz keseregni, hogy a nemzeti légitársaság, az AUA 51 év után elveszti önállóságát. Józan hangok azonban arra figyelmeztetnek: ha nincs az EU jóváhagyásával múlt csütörtökön birtokon belülre került német Lufthansa, akkor kényszerleszállás lett volna a pénzügyi viharok vége. Emiatt aztán csendes öröm kíséri a fúziót – a hangos derűnek még Werner Faymann osztrák kancellár szerint sincs helye, hiszen a bécsi kormánynak így is 500 millió eurós állami segélyt kell átutalnia a Lufthansa címére, hogy az megvegye a tavalyi 429 millió után az idei első félévben 166 millió eurós veszteséget begyűjtött céget.

Éppen ez a félmilliárdos mankó – no meg a rivális Air France–KLM kettős panasza – volt az oka annak, hogy az EU hónapokon át vizsgálta, áldását adhatja-e a még tavaly decemberben bejelentett felvásárlásra. Berzenkedett Neelie Kroes versenyügyi biztos is, aki úgy ítélte meg, hogy a Swiss svájci légitársaságot is 100 százalékosan birtokló Lufthansa az AUA lenyelésével olyan versenyfölényre tesz szert, ami felborítja az európai repülési piac kényes egyensúlyát.

HVG

A Lufthansa osztrák származású vezére, a 62 esztendős Wolfgang Mayrhuber a jóváhagyás érdekében kénytelen volt bevállalni, hogy az AUA kapacitásának 15-20 százalékát leépíti, 91 repülőjéből 15-20 gépet kiállít a forgalomból. Az alkalmazottak legutóbb 2007 végén megritkított sorait újabb legalább ezer fővel csökkentik, s ezzel a jövő év közepén már csak 6500-an lesznek az osztrák légitársaság kötelékében. A Lufthansa–AUA házinak mondott útvonalain, a Bécsből Frankfurtba, Münchenbe, Stuttgartba, Kölnbe és Brüsszelbe induló járatokból le kell adni a riválisoknak. Azt viszont már a józan ész diktálja, hogy az AUA feladja drága, nem kifizetődő tengeren túli útjait – például Chicagóba és Mumbaiba –, és helyettük Kelet-Európára összpontosítson.

Az osztrák felségjel megmarad a gépeken, mint ahogyan az AUA név is. A helyén marad a cég két vezető menedzsere is, de az AUA-ban eddig 41,56 százalékos hányaddal rendelkező állami vagyonügynökség, az ÖIAG vezére, Peter Michelis távozik a felügyelőbizottság éléről, ezt a posztot állítólag maga Mayrhuber veszi át. Az ambiciózus Lufthansa-főnök már 2011-re nyereségessé akarja tenni az AUA-t, ahol az összeolvadástól évi 80 millió euró költségmegtakarítást várnak. A pénzügyi adatoktól függ, hogy a Lufthansa – amely szeptember 9-éig adott haladékot a 10 százaléknyi AUA-papírt birtokló kisrészvényesnek, hogy elfogadják ajánlatát, s 21 év után kivezethessék a céget a bécsi tőzsdéről – mennyit fizet ki a legfeljebb 382 millió eurós vételárból. Úgy hírlik, az osztrák gépek karbantartása elkerül Bécsből, a repülőgépek fogadását, indítását is elveszik az AUA-tól, miként az a Swiss esetében is történt. A nemzeti légitársaságuk önállóságának elvesztése fölött búsongó osztrákok amúgy is a svájci példát figyelik. Azt, hogy a 2001-ben a szomszédnál is sokkot okozva becsődölt Swissairből hogyan vált a Lufthansa szárnyai alatt az idén már Európa egyik legjobb légitársaságának kikiáltott Swiss, amely anyacégénél is jobban teljesít.

HVG

Az utasforgalmat tekintve az uniós korlátozásokkal együtt is Európa első számú légitársaságává lép elő a Lufthansa, jócskán lehagyva a francia–holland Air France– KLM-et. A német cég a válságot piacszerzésre használja, amire nem sajnálja a pénzt. Opciós jogával élve 80 százalékra növelte részesedését a legforgalmasabb európai repülőtéren, a londoni Heathrow-n értékes leszállási jogokkal rendelkező brit BMI-ben, és nemrég 250 millió eurót adott a belga Brussels Airlinesért. A piaci liberalizációt kihasználva az idén létrehozta Lufthansa Italia leányvállalatát, és bázisává tette a milánói Malpensa repülőteret is.

Tengerentúli pozícióit erősítendő az USA másfél tucat városába repülő Lufthansa a múlt héten megállapodást kötött az amerikai JetBlue diszkont-légitársasággal jegyárusításuk összehangolásáról. A New York-i John F. Kennedy repülőteret bázisának tudó JetBlue-ban a Lufthansa másfél éve mintegy 16 százalékos részesedést vett 300 millió dollárért, ám további tulajdonszerzésének akadálya az az amerikai törvény, amely az USA légitársaságaiban legfeljebb 25 százalékot engedélyez külföldieknek. Az együttműködést viszont segíti, hogy a JetBlue igazgatótanácsában két Lufthansa-képviselő ül, az amerikai cég első embere, David Barger pedig baráti viszonyban van Mayrhuberrel.

A terjeszkedésnek azonban ára van. A Lufthansa 2009 első felében a 16 százalékkal, 10,2 milliárd euróra csökkent bevételen 216 millió euró veszteséget halmozott föl, és elképzelhető, hogy üzemi szinten mínusszal zárja az egész évet. Londoni sajtóértesülések szerint a költségeiből 2011-re évi egymilliárd eurót lefaragni akaró légitársaság pénztartalékainak feltöltéséhez akár el is adhatja a BMI-t vagy annak heathrow-i leszállási jogait; esélyes vevőjelöltként az azokra régóta ácsingózó Virgin Atlanticot emlegetik. Figyelmeztető jel lehet, hogy az amerikai Moody's befektetés- és hitelminősítő ügynökség a múlt héten a cég teher- és utasforgalmának csökkenő nyereségességére hivatkozva a befektetésre nem ajánlott kategóriába rontotta a Lufthansa adósságállományát – oda, ahol a világ légitársasági kötvényeinek zöme van –, és állítólag a Standard & Poor's is követheti a példát.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS