HVG

A kis hal eszi meg a nagyot - így fogadták Németországban a luxembourgi Európai Bíróság múlt keddi ítéletét, mely igazat adott az Európai Bizottságnak (EB) a Németország ellen indított eljárásban, kimondva, hogy az úgynevezett Volkswagen-törvény ellentétes a tőke szabad áramlásának elvével, így meg kell változtatni. Az 1960-ban született törvény eddig a tulajdoni arányoktól függetlenül 20 százalékban maximálta a szavazati jogokat s ugyancsak 20 százalékban a blokkoló kisebbséget. Ezzel a részvények 20,8 százalékát birtokló állam megkerülhetetlen volt minden, a céget érintő döntésben. Az államot az alsó-szászországi tartományi kormány jelenti (a Volkswagen székhelye, Wolfsburg ebben a tartományban van), így annak mindenkori miniszterelnöke ott ül a cég felügyelőbizottságában (fb), nélkülük nem születhet fontos elhatározás sem a bérezést, sem a munkakörülményeket, de az üzleti stratégiát érintően sem.

Mivel pedig a paritásos összetételű fb helyeinek fele eleve a munkavállalók delegáltjait illeti, a tulajdonosi oldalon helyet foglaló államot képviselő politikusok szempontjából pedig a dolgozók egyben választók is, a VW-nál az átlagosnál jobban figyeltek az alkalmazottak elégedettségére és arra is, hogy átmeneti megrendeléscsökkenésre ne rögtön elbocsátással, hanem például rövidített munkaidővel válaszoljanak. Sajátos VW-találmány volt például a négynapos, 28,8 órás munkahét - jövedelemcsökkenés nélkül. Igaz, amikor visszatértek a 35 órás munkahétre, akkor azért sem járt fizetésemelés.

Kétségtelen, amikor 2003-ban Frits Bolkestein, az EU akkori versenyügyi biztosa nekiment a VW-törvénynek, őt és a bírósághoz fordult EB-t nyilván nem az vezette, hogy az autógyár jelenleg 324 ezres alkalmazotti seregének rosszabb legyen, hanem az állam beavatkozási lehetősége szúrt nekik szemet. Pontosabban az, hogy ehhez különösen olcsón jut hozzá. Hiszen egy 25,1 százalékos pakett birtokában a részvénytársasági törvény értelmében is az államé lehetett volna a blokkoló kisebbség, amit a VW-törvénynek hála 20,8 százalékkal is magáénak mondhatott.

Cselekednie kellett volna a tartományi kormánynak az EU-eljárás kezdetekor - mondja most Wolfgang Jüttner, a berlini kormányban koalíciós tag szociáldemokrata párt (SPD) alsó-szászországi vezetője, aki szerint akkor még a mai árfolyam egyharmadáért megvehették volna a hiányzó 5 százaléknyi részvénycsomagot, s most nem kellene senkinek félnie. De ki fél és mitől? Christian Wulff kereszténydemokrata (CDU) tartományi kormányfő például attól, hogy a januárban esedékes választásokon az SPD majd a szemére veti: hagyta kiénekelni az állam szájából a sajtot. A cég alkalmazottai pedig attól tartanak, hogy az új tulajdonos véget vet eddigi védett helyzetüknek.

Ez az új tulajdonos pedig a jelek szerint nem lesz más, mint a Porsche család, s annak feje, Ferdinand Piech. A Hitler megbízásából az első népautót kifejlesztő Ferdinand Porsche unokája az EU-eljárás megindulását követően szép lassan elkezdett VW-részvényeket vásárolni, s rövid idő alatt 27,4 százalékosra növelte tulajdoni arányát (HVG, 2007. február 24.), amit az utóbbi hónapokban tovább gyarapított, s ma már a VW 31 százaléka Porsche-tulajdon.

A méregdrága luxussportkocsikat gyártó, ám az évi 105 milliárd eurós forgalmat lebonyolító VW-hez képest kis cég - éves forgalma 7,3 milliárd euró - így már most is a legnagyobb egyedi tulajdonos. Elemzők biztosra veszik, hogy addig nem is áll le a részvényvásárlással, amíg meg nem szerzi az 50 százalék plusz egy szavazatnyi csomagot.

Akkor viszont kemény idők jönnek a VW-ra. A Porsche operatív irányítását kezében tartó Wendelin Wiedeking - aki évi 14 millió eurós jövedelmével a legjobban fizetett német menedzser - ugyanis kíméletlen szanáló és racionalizáló hírében áll. Szakmai vélemények szerint ma a Porsche a világon az egyik legnagyobb profitrátával dolgozó autógyár, s Wiedeking nyilván a VW-nál is kamatoztatja majd ez irányú tapasztalatait. Ráadásul a Porsche által elképzelt új konszernstruktúrában a dolgozókat képviselő üzemi tanács is paritásos összetételű lenne: ugyanannyi delegáltat küldhetne a több mint 300 ezer VW-alkalmazott, mint a 12 ezres Porsche dolgozói. Ez ellen rögtön a luxembourgi döntés kihirdetésének másnapján bírósági indítványt nyújtott be a fémipari dolgozók szakszervezete, az IG Metall, ám azt a bíróság elutasította. Az IG Metall fellebbezhet ugyan, de elemzők rámutatnak, hogy a VW-dolgozók az esetleges Porsche-bekebelezéssel még mindig jobban járnak, mint ha egy konkurens külföldi cég, netán egy befektetési alap vásárolná fel a VW papírjait.

WEYER BÉLA / BERLIN