HVG

Az EU kelet-európai államaiban korántsem annyira elterjedt, hogy a dolgozók munkabeszüntetéssel gyakorolnak nyomást a munkaadókra, mint a régi tagországokban. A brit Nemzeti Statisztikai Hivatal (ONS) nemrég publikált tanulmánya szerint 1996-2005 között az ezer dolgozónként kiesett munkanapok száma az EU átlagában nem változott lényegesen, ám egy-egy országnál igen. Dániában például szinte minden évben 50 alatt maradt a kiesett napok száma, mégis az élbolyba került a több szabadnapért indított és a fél országot, sőt még a légi közlekedést is megbénító 1998-as sztrájkhullám miatt, amelyet a kormány csak egy új törvénnyel tudott letörni. A listavezető Izland 401 napos értéke messze meghaladja minden országét, aminek oka nemcsak két kiugró év (2001-ben 1571, 2004-ben 1052 nap), de több, sztrájkkal telített esztendő is. Az EU-n belül élen álló Spanyolországban, valamint Olaszországban és Írországban viszont szinte minden évben gyakran folyamodnak munkabeszüntetéshez, míg Németországban, Luxemburgban vagy Japánban szinte soha. Igaz, a - Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatait feldolgozó - felmérésben nem szerepel 2006, amikor a szaporodó gyárbezárások és leépítések miatt igencsak elharapództak a sztrájkok a német iparban. A kelet-európai alacsony értékeket a szakértők elsősorban a munkások szervezetlenségével magyarázzák.