Alig egy nappal azt követően, hogy Washington és Moszkva véglegesen megállapodott arról, milyen feltételekkel csatlakozhat Oroszország a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO), nyélbe ütötték az eddigi legnagyobb amerikai-orosz befektetési ügyletet. A tavaly 14 millió tonna nyersacélt termelt és 6,5 milliárd dolláros forgalom mellett 900 milliós adózott nyereséget elért Jevraz Holding 2,3 milliárd dollárért megvásárolja az Oregon Steel Mills nevű amerikai kombinátot. A 41 százalékban a leggazdagabb orosz üzletember, Roman Abramovics tulajdonában lévő cég orosz elemzők szerint meglehetősen sokat fizetett - az Oregon által elért 170 millió dolláros tavalyi nyereség tizenháromszorosát -, ám a luxembourgi bejegyzésű Jevraz szerint a tavaly másfél millió tonna acélt gyártott holding megéri a ráfordított pénzt.

Az Oregon Steel Mills alkalmas ugyanis arra, hogy feldolgozza a Jevraz oroszországi üzemeiből származó félkész termékeket, s elemzők szerint az is valószínű, hogy a cég hamarosan folytatni akarja amerikai terjeszkedését. A vétel beleillik abba a stratégiába, amellyel a Jevraz minőségi termékeket előállító vállalatokat vásárol, mint tette ezt Európában a csehországi vitkovicei vagy az olasz Palini e Bertoli acélgyárral. A Jevraz egyébként már eddig is jelen volt az amerikai piacon: az idén áprilisban 110 millió dollárt adott a vanádiumiparban vezető szerepet játszó Strategic Minerals nevű cég 73 százalékáért. Két hónappal később vette meg a leginkább az angol Chelsea futballklub tulajdonosaként ismert Abramovics a Jevraz 82 százalékát birtokló Lanebrook Ltd. felét az addig a teljes pakettet ellenőrző Alekszandr Abramovtól és Alekszandr Frolovtól.

Ugyancsak a WTO-alku közzétételének másnapján vált közismertté, hogy a Norilszk Nyikkel vezető orosz bányaipari holding 408 millió dollárért megveszi az amerikai OM Group nikkelüzletágát. A cégvásárlás orosz források szerint lehetővé teszi, hogy a Norilszk legalább 15 százalékkal növelje nikkelkitermelését, és ezzel megszilárdítsa világpiaci vezető helyét.

A WTO-megállapodást követően moszkvai elemzők szerint még inkább megszaporodnak majd az Amerikában szerencsét próbáló orosz befektetők. Az érdeklődők elsősorban várhatóan a nehézipari lehetőségek után fognak kutakodni - nem kizárt az sem, hogy orosz cégek megkísérlik majd felvásárolni a vezető amerikai acélgyárat, a US Steelt is -, és biztosra vehető, hogy az olajipari óriások, köztük az Amerikában már jelen lévő Lukoil is fokozott érdeklődéssel fordulnak majd az USA felé.

Az alkudozás elhúzódása mindkét félnek komoly veszteségeket okozott. Az amerikai befektetők közül elsősorban az olajiparban érdekelt ConocoPhilips és a Chevron bánhatja leginkább a késlekedést. Mivel Moszkvában úgy vélték, hogy Washington főként politikai megfontolásokból nem akarja kimondani a boldogító igent, a Gazprom orosz gázipari monopólium az ősszel - az előzetes várakozásokkal ellentétben - úgy döntött, hogy az amerikaiak kihagyásával lát neki az északi sarkkörön túl fekvő, 3200 milliárd köbméter földgázt rejtő Stokman-mező feltárásának, s az onnan felhozott nyersanyagot Európába és nem Amerikába szállítják. A világ vezető polgárirepülőgép-gyártója, a Boeing is a vesztesek között van, hiszen a többségi állami tulajdonban lévő Aeroflot orosz légitársaság a WTO-egyezség létrejöttéig nem rendelhetett meg mintegy húsz új amerikai utasszállítót. Igaz, az üzlet elmaradása az orosz felet is nehéz helyzetbe hozta: mivel a Boeing által megszabott határidő lejártáig nem jelentkeztek, az Aeroflot két-három éven belül nem juthat új Boeingekhez, s így mindenképpen lelassul a legnagyobb orosz légitársaság flottájának régóta esedékes felújítása.

A kétoldalú WTO-tárgyalások lezárása egyébként semmiképpen sem jelenti azt, hogy valamennyi felhő elvonult volna az orosz-amerikai gazdasági kapcsolatok egéről. Bár végül mindkét fél elérte legfőbb célját - Moszkva nem engedi be a külföldi bankok fiókintézeteit, viszont Amerikának sikerült rávennie Oroszországot arra, hogy tegyen valódi lépéseket a szellemi alkotások jogvédelme terén -, még korántsem biztos, hogy a demokrata többségűvé vált washingtoni törvényhozás két háza fennakadások nélkül és gyorsan ratifikálja a két államfő, George W. Bush és Vlagyimir Putyin által aláírt megegyezést.

Azt sem tudni, hogy az amerikaiak mikor vonják ki az 1974-es kereskedelmi törvényhez fűzött Jackson-Vanik-féle módosítás hatálya alól Moszkvát. Oroszország a kilencvenes évek közepe óta automatikusan megkapja ugyan a felmentést a kétoldalú kereskedelemben a legnagyobb kedvezményes bánásmód megadását az akadálytalan kivándorláshoz kötő passzus alól, de Moszkvában azt szeretnék, ha a procedúra megszűnne, a mentesítés pedig állandósulna. A törvénymódosítás eredeti indoka rég szertefoszlott ugyan - Oroszországban már senki sem akadályozza a zsidók izraeli kivándorlását -, ám Amerikában sokan úgy vélik, az emberi jogok érvényesülését és a demokratikus intézmények működését egyre inkább akadályozó orosz vezetés megérdemli a büntetőintézkedések érvényben tartását. Ugyancsak kérdéses, hogy Washington mikor oldja fel a több orosz fegyverszállítóra - köztük a Szuhoj repülőgépgyárra, illetve a Roszoboronexport külkereskedelmi vállalatra - kirótt együttműködési tilalmat. Amerikai vádak szerint az orosz cégek tömegpusztító fegyverek előállítására is alkalmas katonai felszereléseket szállítottak Iránba, s ugyan úgy tűnik, hogy a Szuhoj hamarosan lekerülhet a feketelistáról, a Roszoboronexport egyelőre aligha jelenhet meg az USA piacán.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA