HVG

"Ha már nem lennénk benne a gyémántüzletben, éppen azon törnénk a fejünket, miként kerülhetünk be" - nyugtázta elégedetten Marcus Randolph, a világ legnagyobb bányatársaságának számító ausztrál BHP Billiton elnöke, hogy egy évtizednyi pangás után újra nőnek a gyémánteladások. Az évi 60 milliárd dolláros világpiac mintegy 50 százalékát jelentő Egyesült Államokban tavaly 8 százalékkal több gyémánt ékszert vettek, mint 2003-ban, és a lendület az idén is tartja magát. A nyersgyémánt-kitermelés értéke a tavalyi 11,5 milliárd dolláros rekordról 13 milliárdra emelkedhet.

A nyersgyémánt piacának valamivel több mint 40 százalékát uraló dél-afrikai De Beers a tavalyi 14 százalék után az idén júniusban újabb 3 százalékkal emelte árait. A gyémánt ékszer iránti kereslet ugyanis nemcsak az USA-ban és Japánban talált újra magára, de dinamikus új piacok is beléptek. Indiában és Kínában már tavaly is két számjegyű növekedést regisztráltak, és az idén is erős maradt a kereslet, amit azzal magyaráznak, hogy a gazdasági növekedés kitermelte tehetős középosztály tagjai luxusfogyasztásukban rákaptak a gyémánt ékszerekre.

Megélénkült a nagy bányacégek tevékenysége az olyan, a polgárháborús időszakot maguk mögött hagyó afrikai országokban is, mint Sierra Leone, a Kongói Demokratikus Köztársaság vagy Angola. Ez utóbbi már most a világ gyémántkitermelésének csaknem a 9 százalékát adja, és a De Beers éppen a múlt hónapban állapodott meg az ország gyémántlelőhelyeit ellenőrző állami vállalattal, az Endiamával, hogy öt éven át övé a kutatási jog a drágakövekben gazdag Lunda Norte tartományban.

Kimerülőben vannak ugyanis a nagy bányák. Rövidesen bezárják a kis karátértékű gyémántok legnagyobb lelőhelyének számító nyugat-ausztráliai Argyle-t, és nem váltották be a reményeket a kanadai kutatások sem. Ott, az északi sarkkör vidékén az 1990-es évek elején bukkantak gyémántra, ám a Diavik és az Ekati bányák óta nem leltek nagyobb mennyiségre, ráadásul ez utóbbi teljesítménye tavaly már 38 százalékkal csökkent. Óvott a vérmes reményektől az első Afrikán kívüli lelőhelyét éppen az észak-amerikai országban, 2007-ben nyitó De Beers is.

A piaci viszonyok pontos követését nehezíti, hogy Moszkva 2004 utolsó napjaiban nyilvánosságra hozta ugyan az 1950-es évek óta államtitokként kezelt orosz gyémántbányászati adatokat (HVG, 2005. január 15.) - és ezzel a világranglista élére manőverezte magát -, ám még mindig sok a bizonytalanság a kitermelés 99 százalékát ellenőrző Alrosza könyvelésében. A zárt tulajdonú részvénytársaság - ebben egy június végi bejelentés szerint az állam ellenőrző paketté növeli eddig 37 százalékos részesedését (a tulajdonostársak Jakutföld regionális kormányzata, illetve az alkalmazottak) - egyelőre csak dollárban közli kitermelése adatait, és nem hozza nyilvánosságra, mekkora tartalékokkal rendelkezik.

A gyémánt ékszerekkel kereskedők áraikban csak részben tudják érvényesíteni a nyers drágakő drágulását. A gyémánt csiszolásán úgy spórolnak, hogy a nagy hozzáadott értéket jelentő tevékenységet már nemcsak Indiába szervezik ki, hanem Kínába is. Ezzel párhuzamosan megpróbálják növelni a drága ékszerek presztízsét. A De Beers például London és Tokió után New Yorkban, az Ötödik sugárúton is üzletet nyitott a múlt hónapban. Mások márkanevet adnak egyedinek mondott csiszolású gyémántjaiknak. A Tiffany például Lucida, a Premier Gem Corporation a Crown of Light, a Hearts on Fire pedig a The Dream ékszercsaládját reklámozza.