„Megdöbbenve tapasztaltam, hogy annyit iszunk, mint a kilencvenes években, pedig azok voltak a nehéz idők” – így biztatta a minap Dmitrij Medvegyev orosz államfő Tatyjána Golikova egészségügyi minisztert az alkoholfogyasztás elleni harc fokozására. A hivatalos statisztikák szerint 2,3 millió – szakértői becslések szerint pedig több mint kétszer ennyi – alkoholista él a 143 milliós Oroszországban. Beleértve az italozás által okozott betegségek kezelésének vagy a miatta elítéltek börtönben tartásának költségeit is, ez évi 1700 milliárd rubeljébe, azaz csaknem 11 ezermilliárd forintjába kerül az orosz államnak. Évente 500-700 ezer ember halála hozható összefüggésbe az alkohollal, ezek kétharmada baleset vagy erőszak következménye.

Tízből nyolc gyilkosság tettese iszik a bűncselekmény előtt, sőt az áldozatok fele is részeg, az öngyilkosságok 40 százalékát alkohol hatása alatt követik el, és ittas vezető okozza a közúti balesetek csaknem kétharmadát – derül ki a belügyminisztérium adataiból. Az orosz fiatalok egyre korábban és egyre intenzívebben ismerkednek meg az alkohollal. Ezzel is összefügg, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzése szerint Oroszországban száz húszéves férfiból csak negyvennek van esélye megérni a hatvanéves kort.

Nyugtalanító következtetésekre jutottak orosz, brit és francia kutatók 60 ezer oroszországi haláleset elemzése után. A Lancet című brit orvosi hetilap nemrég tette közzé az eredményt (HVG, 2009. július 4.): Oroszországban a 15 és 54 év közöttiek halálának több mint a fele hozható kapcsolatba az alkohollal, miközben a világátlag 4 százalék körül van. A moszkvai utcákon megszokott látvány a kibontott sörösüveg a járókelők kezében. Így kortyolgatnak akár brókerkülsejű, elegáns férfiak, akár a parkban babakocsit toló kismamák vagy a metróban gyülekező tizenévesek. A parlament a már amúgy is korlátozott sörreklámok teljes betiltását fontolgatja.

Az alkoholfogyasztásról ellentmondóak az adatok, már csak azért is, mert egyes értékelések csak a hivatalosan eladott szeszt veszik figyelembe. A közegészségüggyel is foglalkozó fogyasztóvédelmi felügyelőség mindenesetre olyan adattal számol, amely szerint az egy főre jutó mennyiség tiszta szeszben számítva megközelíti az évi 18 litert. Az ismert személyiségekből álló, az állami szervek és a társadalom közötti kapcsolat erősítésére létrehozott Társadalmi Kamara ezért egész intézkedéscsomagot javasolt: emeljék a jövedéki adót, reggel, éjszaka és a munkaszüneti napokon tiltsák be a szeszárusítást, büntessék szigorúbban azokat, akik fiatalkorúaknak is eladnak alkoholos italt. Állami szeszmonopóliumot is javasolnak. A Kommerszant című moszkvai napilap értesülése szerint az alkoholpiac állami szabályozása hamarosan a kormány napirendjére kerülhet. Már csak azért is, mert becslések szerint a szeszforgalom 45 százaléka illegális csatornákon zajlik, vagyis nem folyik be utána adó az államkasszába – írta a Rosszijszkaja Gazeta című napilap.

Az alkohollobbi képviselői ellenzik a szigort. Szerintük az állami monopólium bevezetése, az állami kereskedelmi hálózat fenntartása olyan költségekkel járna, hogy a várt több százmilliárd rubeles adóbevétel-növekedésnek a töredéke sem folyna be a büdzsébe. Bármilyen tiltás pedig a visszájára fordulhat – utalnak a korábbi szeszkorlátozások kudarcára.

A Szovjetunióban a kommunista párt már többször is hadat üzent az alkoholizmusnak, és rendre elvesztette a háborút. 1958-ban és 1972-ben központi bizottsági határozattal korlátozták a szeszkereskedelmet – igaz, a kettő között elég lazán vették a dolgot (lásd Szájhagyomány című írásunkat). Jurij Andropov 1982-es pártfőtitkári kinevezése után, a rendteremtés jegyében, felvették a harcot a munkahelyi ivászattal, a legszigorúbb rendelkezés pedig Mihail Gorbacsov főtitkár nevéhez fűződik: 1985-ben nemcsak a szeszesitalok forgalmazását, hanem a gyártásukat is visszafogták. A két évig érvényes „száraztörvény” igencsak ellentmondásos eredményeket hozott. Egyes értékelések szerint emberek millióit mentette meg, emelkedett az átlagéletkor, csökkent a bűnözés. Mások szerint hiába irtották ki több ezer hektáron Dél-Oroszország és a Krím-félsziget szőlőültetvényeit, az alkoholfogyasztás alig csökkent, mert megszaporodtak az illegális házi szeszfőzdék, s a fő alapanyagul szolgáló cukor hiánycikk lett a boltokban. A sör bódító hatását a masszív piások akkoriban diklórfosztartalmú rovarirtó hozzáadásával növelték, a keményebb italok pótlására pedig kölnit vagy arcszeszt ittak.

A gazdasági nehézségek miatt 1987-ben az adóbevétel fontosabbnak bizonyult a száraztörvénynél, de az ilyenfajta szigornak máig vannak hívei Oroszországban. A VCIOM közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a lakosság 58 százaléka támogatná az állam alkoholellenes harcát, a Levada-központ adatai szerint pedig a megkérdezettek több mint negyede a teljes tilalommal is egyetértene.

POÓR CSABA / MOSZKVA