Négy amerikai férfi élete borzalmas véget ért Faludzsában 2004. március 31-én: szunnita felkelők megcsonkították és megégették őket, majd kettejük holttestét lelógatták az Eufrátesz hídjáról. A képek bejárták a világot, ám mégsem sokkolták úgy Amerikát, mint az 1993-ban Mogadishuban megölt és az utcán ruhátlanul végigvonszolt tengerészgyalogos látványa. Utóbbi jelenet lélektani fordulóponthoz vezetett, hatására Washington kivonta csapatait Szomáliából. A faludzsai négyek halála után azonban nem fújtak takarodót, ők ugyanis zsoldosok voltak, a Blackwater USA nevű cég alkalmazottai.

A hozzátartozók most azért követelnek bíróságon elégtételt, mert a négy férfit cége úgy küldte bevetésre, hogy terepjáróikon sem páncélzat, sem térkép nem volt, de géppuska vagy nagyobb tűzerejű fegyver sem. Tom Powell, a Blackwater akkori iraki részlegvezetője a tragédia előestéjén e-mailben panaszolta a cég vezetésének, hogy jobb felszerelésre volna szükség. A Blackwater utóbb megerősítette emberei védelmét, ám a gyászolókat nem kívánja kárpótolni. Szerinte ugyanis magáncég létére az amerikai hadigépezet jelentős, elválaszthatatlan részévé vált, és mint ilyen, akárcsak a reguláris haderő, nem felelős a hadiövezetben bekövetkezett halálesetekért.

A jogi csatározást egy hatalmas, globálissá duzzadt iparág figyeli feszülten: a katonai magáncégek becslések szerint egy évi százmilliárd dolláros piacon osztozkodnak. Ez az Egyesült Államok katonai kiadásainak mintegy negyede, ami azt jelenti, hogy a világ zsoldosai, ha összefognának, a föld második legjobban finanszírozott hadseregét alkotnák. Igaz, hadipotenciál kérdésében még taktikai téren sem jelentenének kihívást az egyetlen szuperhatalomnak, hiszen főként őrző-védő feladatokra, mentésre és logisztikai biztosításra szakosodtak.

A Blackwatert 1997-ben alapította Erik Prince, a haditengerészet volt elitkülönítményese. Prince egy, a konzervatív republikánusok hatalomra kerülését bőkezűen támogató dúsgazdag michigani família sarja, aki a politikai összeköttetései révén szerzett megrendelésekkel, ha nem emelte is a Blackwatert a katonai magánipar legjelentősebb szereplőjévé, kétségtelenül a legismertebbé tette a piacon - állapítja meg Peter Singer, a washingtoni Brookings intézet kutatója a Corporate Warriors (Vállalati harcosok) című könyvében.

A Blackwater 2004 óta egyedül az amerikai külügyminisztériumtól 750 millió dollárnyi szövetségi megrendelést nyert el. Ezek kétharmadát versenyeztetés nélkül, amit a szövetségi előírások "szokatlan és kényszerítő sürgősség" esetén megengednek - mutat rá Jeremy Schahill amerikai újságíró a Blackwater: A világ legerősebb zsoldoshadseregének felemelkedése című könyvében.

Prince cége őrizhette az Irakot önálló kormánya megválasztásáig irányító átmeneti koalíciós hatóság fejét, Paul Bremert, de neki jutott a Szaddám Huszein megdöntése után kinevezett két amerikai nagykövet, John Negroponte és Zalmay Khalizad biztosítása is. A Blackwater emellett több mint kilencven kongresszusi delegációt védett Irakban, így azt is, amelyet Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke vezetett. A sikercég ma egy húszgépes légiflotta és egy 2800 hektáros bázis tulajdonosa az észak-karolinai Moyockban, ahol leszerelt elitkatonákat képeznek tovább, őserdei okításra pedig megszerezte az amerikai haditengerészet által hátrahagyott Fülöp-szigeteki Subic Bay támaszpontot is.

A Blackwaternek csaknem 2500 alkalmazottja szolgál a világ kilenc forró pontján, és 20 ezer tartalékosa vár újabb bevetésre. Két képviseleti irodája is van már Bagdadban, illetve Ammánban, de megjelent a hazai piacon is: a New Orleanst romba döntő Katrina hurrikán pusztítása után emberei 950 dolláros napidíjért vettek részt a mentésben és a rendfenntartásban, legalább 73 milliót kasszírozva a bajból. Ám a társaság még ennél is magasabbra tekint: sajtóértesülések szerint J. Cofer Black, a Blackwater alelnöke - aki korábban a Bush-kormány terrorizmusellenes stratégiájának megalkotója és koordinátora volt - felajánlotta az ENSZ-nek és több afrikai országnak, hogy cége felállítana egy 1700 fős dandárt, amely békét teremthetne Szudán polgárháború sújtotta dárfúri régiójában.

A magánhadseregek szerepének növelése, a katonai feladatok privatizálása az egyik kulcseleme volt a Pentagonból tavaly novemberben távozott Donald Rumsfeld doktrínájának. Olyannyira, hogy Rumsfeld védelmi miniszterként a Blackwaterhez hasonló formációkat hivatalosan is az amerikai hadigépezet részévé nyilvánította a fegyveres erők tagjai és a közalkalmazottak mellett. Így aztán mára a konfliktuszónákat behálózta a vállalkozók és alvállalkozók áttekinthetetlen rendszere. A szereplők számáról egymásnak ellentmondó adatok keringenek. Amerikai kormánybecslés szerint Irakban legalább 180 biztonsági cég jutott megrendeléshez, 48 ezer embert mozgatva, Jeremy Schahill viszont azt állítja, hogy a Rumsfeld-korszak végén már 100 ezren voltak a "szerződésesek".

A tendencia a számok pontatlansága ellenére is egyértelmű. Amíg ugyanis az idősebb Bush által megvívatott első öbölháború idején még hatvan egyenruhásra jutott egy privát kontraktusos, addig ma az egyenruhások és az irregulárisok aránya még óvatosabb szakértők szerint is egy a négyhez, de van, aki egyenlőségjelet tenne a két kontingens közé. Az biztos, hogy a szerződéses harcosok és kisegítők létszáma meghaladja az amerikaiakat támogató összes külföldi erőét. Erre utalnak a veszteségi adatok is: míg az USA mintegy 3400, szövetségeseik pedig 280 embert veszítettek, a kontraktusosok halottainak száma Schahill szerint 770. A másik szakíró, Singer ezt gunyorosan úgy interpretálja, hogy a nemzeti kontingensek egymás utáni kivonása miatt az ifjabb Bush által összekovácsolt "hajlandóak koalícióját" felváltotta a "számlaadók koalíciója".

A magáncégek katonai szerepvállalása azonban súlyos erkölcsi és jogi kérdéseket vet fel, és nem csupán - mint például a faludzsai esetben - az alkalmazottak biztonsága miatt. Bár több tucat esetben is tüzet nyitottak polgári gépkocsikra, és arroganciájuk a hivatásos katonákat is sérti, az iraki megszállás kezdete óta egyetlen privát harcost sem állítottak bíróság elé. A jogi hézagok miatt ugyanis tevékenységük nem tartozik a haditörvényszék illetékességébe, a polgári bíróságok pedig mindeddig képtelenek voltak fellépni ellenük. Ám miután tavaly novemberben a kongresszus mindkét házában a demokraták kerültek hatalomra, nem kizárt, hogy a rumsfeldi zsoldosbiznisz szigorúbb kontroll alá kerül: törvénytervezetek sora szorgalmazza a zsoldosok büntethetőségét, valamint a tendereztetés nélküli hadimegrendelések, a "háborús nyerészkedés" visszaszorítását.

POGÁR DEMETER