Michael Buback 62 éves kémiaprofesszort máig nem hagyja nyugodni a kérdés: ki ölte meg harminc évvel ezelőtt az apját? Hogy kik tervezték meg a merényletet, kik hajtották végre az akciót, azt mindenki tudja: az RAF, a Vörös Hadsereg Frakció nevű terrorszervezet - azok a városi gerillák, akik az imperializmus elleni harc jegyében szemelték ki maguknak áldozatként a gyűlölt állam egyik erőszakszervezetének képviselőjét, Sigfried Buback legfőbb ügyészt. Megfigyelték szokásait, gondosan feltérképezték napi útvonalait, majd 1977 áprilisában, hivatalába, a karlsruhei legfőbb ügyészségre menet - gépkocsivezetőjével és kísérőjével együtt - lelőtték. Michael Buback azt szeretné végre megnyugtató bizonyossággal tudni, kik ültek azon a motoron, amelyik apja hivatali autója mellé kanyarodott, s amelynek hátsó üléséről leadták a végzetes sorozatot.

Nem mintha a kérdés nem lenne - legalábbis jogilag - régen tisztázott. A bíróság 1985-ben a Buback-gyilkosság előkészítéséért és végrehajtásáért bűnösnek találta és elítélte Christian Klar, Brigitte Mohnhaupt és Knut Folkerts RAF-aktivistákat. Ők nem csupán ezért az egyetlen ügyért kerültek akkor a vádlottak padjára: az RAF áldozata lett ugyancsak 1977-ben Jürgen Ponto, a Dresdner Bank elnöke és Hanns-Martin Schleyer, a Német Munkaadók Szövetségének elnöke is. Utóbbit előbb "csak" elrabolták - eközben négy kísérőjét agyonlőtték -, majd amikor egy palesztin kommandó a bebörtönzött RAF-tagok kiszabadítására végrehajtott repülőgép-eltérítési akciója kudarcot vallott, vele is végeztek. Összesen tehát kilencrendbeli gyilkosságért szabta ki a bíróság az életfogytiglani szabadságvesztéseket - ám most egyre több arra utaló jel van, hogy nem minden esetben megalapozottan.

A harminc évvel ezelőtt történtek felelevenítését az váltotta ki, hogy két egykori RAF-terrorista is a hírek - s így a közfigyelem - reflektorfényébe került. Egyikük Brigitte Mohnhaupt, akit márciusban, 24 év letöltése után bírósági döntés alapján feltételesen szabadlábra helyeztek. (A német jogrendben az "életfogytiglan" általában 15 évet jelent, vagyis egy közönséges gyilkos ennyi idő után szabadulhat, s még olyan különösen súlyos esetekben is, mint Mohnhaupté, akit ötszörös életfogytiglanra ítéltek, ha a bíróság úgy látja, hogy az elítélt már nem jelent veszélyt a társadalomra, szabadon kell engedni.) A másik Christian Klar, aki kegyelmi kérvényt nyújtott be Horst Köhler államfőnek.

Mohnhaupt az egyszerűbb eset. Az 1976-ban az egykori RAF-alapító Ulrike Meinhof örökébe lépett angol-történelem szakos bölcsész, aki az 1977-es "akcióév" során az RAF logisztikai fő szervezője, esze volt, elítélése óta nem hallatott magáról. Csöndben, egyetlen interjú vagy más nyilvános megszólalás nélkül végigülte a 24 évet, majd - nyilván a börtönparancsnoksággal egyeztetve, a médiafelhajtást elkerülendő - a bejelentett szabadulási nap előtt egy nappal, hajnali 3-kor távozott a börtönből. Azóta sem tudja senki, hol van, mit csinál. Christian Klar viszont nem csupán kegyelmi kérvényt nyújtott be, nemcsak azt szerette volna elérni, hogy személyesen is beszélhessen az államfővel, hanem hosszas tévéinterjúban is próbálta - helyenként zavarosan - saját szempontjai szerint elmagyarázni a történteket. Pontosabban azok ideológiai-emocionális hátterét, mert magukról a konkrét akciókról az RAF-tagok soha nem beszéltek. A bíróság előtt sem, máshol sem: az, hogy konkrétan ki mit csinált a csoporton belül, titok volt.

Legalábbis eddig. Most ugyanis az történt, hogy az ugyancsak egykori RAF-es Peter Jürgen Boock, aki a Schleyer-ügy kapcsán kapott életfogytiglant, s aki 1998-ban, 17 év letöltése után szabadult, látván, mennyire foglalkoztatják Michael Bubackot még ma is apja halálának körülményei, felvette vele a kapcsolatot. Többször, órákon át beszéltek, előbb telefonon, de legutóbb, a múlt héten az NDR közszolgálati televíziós csatorna még a kamerák elé is leültette őket. E beszélgetések során Boock elmondta, biztos abban, hogy nem Christian Klar adta le a gyilkos lövéseket Sigfried Bubackra és két kísérőjére. Vagyis a kilencszeres gyilkosságért elítélt Klar - ha Boock igazat beszél - valójában "csak" hat ember haláláért felelős. Ez persze még mindig hattal több a megengedhetőnél, de új megvilágításba helyezi az egykori eljárást, az ítéletet - és adott esetben a kegyelmi kérvényt is. Michael Buback legalábbis azt javasolta nyilvánosan az államfőnek: az új ismeretek alapján tegyen eleget Klar kérésének, és gyakoroljon kegyelmet.

De ahogy az lenni szokott, amikor egy rég lezártnak tűnt ügyet elkezdenek újra feszegetni, még bizarrabb részletek is napvilágra kerültek. Mert bár a nyilvánosság csak most és Peter Jürgen Boock szavaiból értesülhetett a Buback-gyilkosság vélhetően tényleges lefolyásáról (Boock azt is elmondta, szerinte ki volt a tettes: Stefan Wisniewski, a Schleyer-ügy kapcsán húsz évre ítélt, de 1999-ben már szabadult RAF-aktivista), a hatóságok ezt már 25 éve tudhatták. Egy másik RAF-es, név szerint Verena Becker ugyanis 1982-ben - titokban megtörve az RAF hallgatási fogadalmát - a kedvezményes szabadulás reményében a börtönben hajlandó volt együttműködni a titkosszolgálattal, s a mai ismeretek szerint már akkor részletes felvilágosítást adott a szövetségi alkotmányvédő hivatal munkatársainak.

A "fedett akcióban" szerzett információk azonban nem jutottak el a nyílt nyomozást végzőkhöz. Vagy ha eljutottak is, azokat nem használták fel, és nem kerültek be a bírósági eljárásba sem, ezért az 1985-ben született ítélet Klar esetében valószínűleg megkérdőjelezhető. Hogy ki, miért és mikor hibázott, vagy természetesnek kell-e venni, hogy a titkosszolgálat és a nyílt bűnüldözés egymástól függetlenül, párhuzamosan működik, erről most új viták kezdődnek. Mindeközben persze a legfőbb ügyészség mai vezetője, Monika Harms máris bejelentette, hogy az új információk birtokában nyomozást indítanak Wisniewski ellen a Buback-gyilkosság miatt, mivel e bűncselekménytípusnak nincs elévülési ideje.

A harminc évvel ezelőtt történtek felelevenítése során azt is megkérdezték a most beszédessé vált Peter Jürgen Boocktól, miért éppen Sigfried Buback legfőbb ügyész volt az 1977-es merényletsorozat első kiszemelt áldozata. "Mert ő testesítette meg a régi és az új fasizmus közötti kapcsolatot" - mondta, nézeteit ma már idézőjelbe téve, az egykori RAF-es. Amely nézetek abszurditásának illusztrálásához nem árt emlékeztetni arra, hogy Buback egy bizonyos Helmut Schmidt vezette szociáldemokrata-liberális kormány idején állt az ügyészség élén.

WEYER BÉLA / BERLIN