Elif Safak nevét nem csak azért kapta fel a világsajtó, mert ő az egyik legsikeresebb kortárs török szerző. A 35 éves írónő legutóbbi, először angolul Az isztambuli fattyú, majd Az apa és a fattyú címmel törökül megjelent regénye irodalmi értékein túl azzal a perrel került a külföldi és a török lapok címlapjára, amelyet a törökség megsértése címén az isztambuli Beyoglu kerületi bíróság indított szerzője ellen. Safak regénye ugya-nis a 20. század eleji örmény népirtás történetét taglalja a török Kazanci és az örmény Cakmakciyan család leszármazottainak kapcsolatain, vitáin keresztül. Bár a fiktív történet hősei az írónő fantáziájának szülöttei, a szituáció, a felvetett kérdések máig égetően valósak. Az egyik örmény szereplő például így fakad ki: "Azoknak az unokája vagyok, akiket törökök mészároltak le 1915-ben. Aztán úgy neveltek fel, hogy letagadjam a gyökereimet, letagadjam a népirtást! De mi történt akkor a többmilliós örmény népességgel?" Természetesen a Kazanci család tagjai válaszképpen a török érveket és szempontokat sorolják: "Háború volt, mind a két oldalon meghaltak emberek! Van fogalma arról, hogy mennyi ártatlan törököt gyilkoltak meg az örmény felkelők? A másik oldal fájdalmát nem érzi?" - kérdeznek vissza.

A regény nemcsak az irodalomkedvelők érdeklődését keltette fel, hanem azon török nacionalista "jogvédő" csoportét is, amely önkéntes jogászokból verbuválódott, és civil kezdeményezésként egymás után tesz feljelentéseket olyan ügyekben, amelyek - szerinte - sértik a törökség érdekeit. A nacionalista jogászok minden esetben a török büntető törvénykönyv azon híres-hírhedt 301-es paragrafusára támaszkodnak, amelyről már születése pillanatában tudni lehetett, hogy sok vita forrása lesz majd Ankara és Brüsszel között is.

Mivel az uniós csatlakozás egyik alapfeltétele a nemzeti és a közösségi jogok harmonizációja, és Törökország éppen e téren kapja a legtöbb kritikát Brüsszeltől, az elmúlt négy évben szinte az egész török büntető törvénykönyvet módosították. Eltörölték egyebek között a halálbüntetést és egy sor, a kisebbségi jogok érvényesülését - például a kurd nyelv oktatását - akadályozó törvényt. Elemzők szerint az új török büntető törvénykönyv sok szempontból valóban az egyik legkorszerűbbnek tekinthető egész Európában. Egy fontos kivétellel - és ez a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát érintő 301-es paragrafus.

A régi, 159-es helyett alkotott, de tartalmát tekintve ugyanolyan vitatott és súlyos következményekkel járó 301-es paragrafus célja megvédeni a török nemzetet és a török állam alapintézményeit (lásd A 301-es című írásunkat). És bár európai és török jogászok egyaránt jó előre felhívták a figyelmet az új törvényszakasz nemkívánatos következményeire, 2006-ban életbe lépett, és máris legalább hatvan író, tudós, könyv- és lapkiadó ellen folyik eljárás annak megszegése miatt.

Az elsőfokú tárgyaláson a bíró - az államügyész felterjesztésével egyetértve - azzal mentette fel Elif Safakot, hogy "az író alkotásában nem a saját véleményét fejezte ki, és a regényben megfogalmazott gondolatok a véleménynyilvánítás és lelkiismereti szabadság körén belül vannak". A döntést nyilván befolyásolta a kormányra nehezedő uniós nyomás, ám sokan vannak Törökországban, akik épp a 301-esben és hasonló szellemű paragrafusokban látják a nemzeti identitás unióval szembeni megvédésének zálogát. Őket képviselték azok, akik a tárgyalás alatt a bíróság előtt tüntettek a nemzeti mozgalmak nevében horogkereszttel "ékesített" uniós zászlókat lobogtatva.

De az Európai Unió sem maradéktalanul elégedett a felmentéssel: Brüsszel sietett közölni, hogy ez önmagában nem elég, mert ahogy Olli Rehn bővítési biztos fogalmazott, a 301-es paragrafus nincs összhangban az EU emberi jogi és véleménynyilvánítási normáival, tehát mihamarabb át kell írni. Elemzők szerint azonban erre egyelőre kicsi az esély, tekintettel arra, hogy a hírhedt törvényt nemcsak a kormányon lévő iszlamista párt, valamint a nacionalista jobboldal, hanem bizonyos tekintetben a szociáldemokrata párt (CHP) is védi. Ez pedig azt jelenti, hogy a vitatott paragrafus - legfeljebb kisebb-nagyobb változtatásokkal - még sokáig mumusa lesz a török értelmiségnek.

DEMIRKAN TARIK