Az osztrákok nappal síversenyeket nyernek, éjjel meg doppingolnak - nagyjából ez a kép alakult ki a torinói téli olimpián az eredményeit tekintve roppant sikeres csapatról, amely 23 éremmel, köztük kilenc arannyal - Németország és az USA mögött - a harmadik helyen végzett. Ilyen sűrű éremeső még sohasem hullott az 1924 óta minden téli ötkarikás versenyen részt vevő osztrákokra, de mégsem lubickolhatnak a dicsőségben. Pedig az osztrák politikusok, köztük az államfő és a kancellár is Olaszországba utaztak, hogy learathassák a babérokat. A Doppingellenes Világügynökség (WADA), a versenyek vegytisztaságán őrködő nemzetközi szervezet azonban, élén a kanadai Richard Pounddal, keresztülhúzta számításukat.

Február 18-án este a WADA emberei vagy harminc olasz csendőr kíséretében razziát tartottak az osztrák biatlonisták és sífutók szálláshelyein, Pragelatóban és San Sicarióban, ahol a sportolók éppen a síugrás kettős osztrák győzelmét ünnepelték. A meglepetésvizit tettenérést fialt: Wolfgang Perner biatlonversenyző, aki civilben maga is rendőr, éppen egy infúziós tűt szúrt a karjába, amikor rányitottak. A 39 éves sportoló az olasz kollégák láttán kitépte a tűt a karjából, majd társával, Wolfgang Rottmann-nal együtt elkezdte kihajigálni az ablakon a bizonyítéknak vélhető tárgyakat. De az ellenőrök így is találtak vagy száz injekciós tűt és jó harminc dobozt, vértesztre és -transzfúzióra alkalmas gyógyszerekkel, eszközökkel. Márpedig a WADA éppen ezekre vadászott, az volt ugyanis a gyanúja, hogy az osztrákoknál még mindig dívik a vérdopping.

A nemzetközi szervezet - amely erősen vitatott eszközökkel, például besúgók megfizetésével (10-20 ezer dolláros jutalom jár a jó infóért) keresi a forró nyomot, és amely Torinóban 1200 vizeletvizsgálatot végzett, csaknem kétszer annyit, mint négy éve Salt Lake Cityben - már az előző téli olimpia óta figyeli az osztrákokat. Akkor bukott le ugyanis a csapat edzője, Walter Mayer, aki vérátömlesztéssel fokozta versenyzői teljesítményét, és ezért a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 2010-ig eltiltotta az edzősködéstől.

Az osztrákok azonban semmibe vették a tilalmat, Mayer továbbra is részt vett a sportolók felkészítésében, és több nyilatkozatban jelezte, hogy ott lesz Olaszországban. Az immár nem csak az olimpiák helyszínén razziázó doppingellenőrök erre föl január végén meg is jelentek ramsaui házában, és infúziós tűket, vérkészítményeket foglaltak le. Az osztrák síszövetség azonban, amely Ausztriában állam az államban, még ezt sem vette komolyan: nemcsak azt hagyta, hogy Walter Mayer Torinóba menjen, de azt is, hogy az eltiltott edző a sportolók közelében lakjon.

Mayer, amikor autórádiójából értesült a razziáról, rögtön Ausztria felé vette útját, Dél-Tirolban rendőri igazoltatásra sem állt meg, sőt keresztülgázolt az ellenőrző ponton - ámokfutása karambollal ért véget, amelyben egy rendőr könnyebben megsebesült. Az öngyilkosságot latolgató edző egy éjszakát rendőri őrizetben töltött, majd egy klagenfurti idegklinikára szállították. De az osztrák olimpiai csapat több tagja is - akárcsak annak idején, az athéni olimpián néhány doppinggyanúba keveredett magyar versenyző - menekülőre fogta. A már említett két biatlonversenyző a razzia után kocsiba vágta magát, és hazaszáguldott Ausztriába, majd a sífutók egyik edzője is kereket oldott. Az olasz csendőrök és a doppingvadászok azonban nem érték be ennyivel, még aznap éjjel további tíz sífutótól és biatlonistától vizeletmintát vettek. "Úgy bántak velünk, mint kemény bűnözőkkel" - panaszkodtak a versenyzők. A nemzetközi sajtó pedig azt firtatta, vajon miért béreltek külön házat az osztrákok ahelyett, hogy kezdettől fogva az olimpiai faluban laktak volna. Felmerült az is, hogy a sílegenda Hermann Maier mitől ment át hirtelen drasztikus súlyváltozáson, és miért szaladt haza rövid időre, elhagyva a versenyt.

Az osztrák síszövetséget 16 éve vezető Peter Schröcksnadel, aki a sportsikerek csúcsára hozta fel csapatát, és zseniális üzleti módszereivel anyagi jóléthez is juttatta a versenyzőket (persze maga is multimilliomos a síeléshez kötődő, vagy harminc cégből álló vállalatbirodalmának kiépítésével), a válságkezelésben nem bizonyult elég ügyesnek. Későn költöztette be a csapatot az olimpiai faluba, a nemzetközi felzúduláshoz képest későn tartott sajtóértekezletet, amely aztán balul sült el. Schröcksnadel gőgös volt, összeesküvést emlegetett, és nem adott elfogadható magyarázatot arra, miért bírálták felül Ausztriában Mayer eltiltását.

De nem viselkedtek bölcsebben az osztrák politikusok sem. Liese Prokopp belügyminiszter - egykoron maga is élsportoló - eleinte az olasz hatóságok túlkapásáról beszélt, a szegény osztrák sportolók kriminalizálásáról. Csak lassan higgadt le. Azóta elismerte, "nagy butaság" volt, hogy Mayer az olimpia helyszínén ügyködött. Azt is bejelentette, hogy még az idén doppingellenes törvényt fogadnak el - igaz, odáig nem mennek el, mint az olaszok, akik bűncselekménynek nyilvánították a tiltott ajzószerek alkalmazását. A bécsi kijózanodásban nyilván annak is szerepe van, hogy a NOB az osztrákok kizárását sem tartja lehetetlennek a 2010-es olimpiáról, sőt már felvetődött a 2014-es téli játékok rendezéséért indított osztrák pályázat elutasítása is. És bár a tíz sportolótól vett vizeletminta doppingtesztje negatív lett, a NOB - Thomas Bach alelnök vezetésével - fegyelmi bizottságot alakított az osztrák ügy tisztázására. Arra ugyanis még mindig nincs magyarázat, vajon mit kerestek az osztrák versenyzőknél az ellenőrök kezében lévő lefoglalt vérátömlesztő eszközök. Nyilván ennek felderítésén szorgoskodik az osztrák olimpiai bizottság és a síszövetség is külön vizsgálóbizottsággal. Bűnbaknak, mint hírlik, megteszik majd a megtollasodott, 168 centis termete miatt alpesi Napóleonnak gúnyolt Schröcksnadelt, akit a torinói játékok után leváltanak a szövetség éléről. Amikor egy interjúban azt firtatták, nem akar-e maga lemondani, visszakérdezett: "Miután ennyi érmet szereztünk? Miért tenném?"

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS