A 67 éves nürnbergi nyugdíjas, Helmut Simon október 15-én délelőtt indult el a 2467 méter magas, négy óra alatt könnyűszerrel megmászható Gamskarkogel irányába, és azóta sem tért vissza Bad Hofgasteinbe, ahol feleségével, Erikával megszállt. Az asszony jelentette eltűnését, az első napokban azonban sűrű hóesés nehezítette a keresést. Az osztrák hegyimentő-szolgálat több mint 120 embere vett részt a kutatásban, mindeddig eredménytelenül. A hét végén azonban piros anorákját észrevette az egyik kereső, nyomára leltek egy tóban, ahová vagy 100 méter magasból zuhant.

Az Alpok csúcsain egyáltalán nem ritka, hogy a hegymászók eltévednek, letérnek a kijelölt útról vagy éppen lavina sodorja el őket. Helmut Simon azonban nem akárki volt: a német házmester 13 éve feleségével a tiroli Alpokban, egészen pontosan a Similaun-gleccser felett rábukkant Európa legidősebb múmiájára, az 5300 esztendősnek becsült Ötzire. Simonék a hóesésben először azt hitték, hogy egy szerencsétlenül járt hegymászóba botlottak. Értesítették is az olasz rendőrséget, amely azonban eleinte a füle botját sem mozgatta, mivel éppen senkit sem jelentettek eltűntként. Az osztrák rend őrei serényebbek voltak, nekik viszont az okozott nehézséget, hogy a feltűnően feszes bőrű csontváz mozdíthatatlanul belefagyott a jégbe. Több napig tartott, amíg ki tudták kaparni, s mielőtt az olaszok észbe kaptak volna, elszállították az Ötztalban meglelt csontkollekciót az innsbrucki egyetemi klinikára. Ezután viszont mind a lelet - Ötzi lett a neve a német nyelvű sajtóban, Fagyott Frici az angolszász médiában -, mind megtalálója számára nehéz évek következtek.

A világszenzációvá vált csontváz foszlányain összesen hatezernél is több vizsgálatot végzett el száznál több tudós; tapogatták, röntgenezték, míg végül megállapították, hogy egy alattomos, hátulról kilőtt nyílvessző végzett vele. Kiderült az is, hogy Ötzi naponta öt gramm vizet veszít a súlyából, ezért egy különlegesen megvilágított, állandóan mínusz hat fokon tartott hűtőkamrában helyezték el a bolzanói archeológiai múzeumban, ahol csak egy pici ablakon keresztül leshetik meg őt a látogatók. Amikor a HVG tudósítója a múmiánál járt, éppen elaludt a villany a kamrában. Az ablaknál tolongó látogatók "Ébredj, Ötzi!" bekiabálással vészelték át a rövidzárlatot, amely a jégember testét - hála az azonnal üzembe lépett pótakkumulátornak - egyáltalán nem veszélyeztette.

De mielőtt a tudósok által módszeresen zaklatott Ötzi nyugalomra lelt volna a mesterséges hidegben, "túl kellett élnie" az elszánt vitát, hogy fiú-e vagy lány, illetve hogy osztrák-e vagy olasz. Idővel mindenre fény derült: nemi szerve egyértelműsítette, hogy a hóban megtalált embermaradvány hímnemű, a megtalálók vallomása pedig, miszerint a határ vonalától 92 és fél méterre Olaszország területén bukkantak rá, a hovatartozását is tisztázta. A versailles-i szerződés 1919-ben Olaszországnak ítélte Dél-Tirolt, a pontos választóvonal a két ország között azonban mindmáig gyakorta ad okot vitára.

Ha szegény Helmut Simon tisztában lett volna a két ország eltérő jogrendjével, akkor talán elnézte volna azt a 92,5 métert "vallomásában". Az osztrák jog ugyanis az archeológiai leletek megtalálóját azonnal a tárgy tulajdonosának ismeri el, az olasz viszont nem. Így Trentino-Alto Adige tartomány nem volt hajlandó "jogos tulajdonossá" ütni a házaspárt, amely ezzel nem csupán a dicsőségtől esett el, hanem a remélt jutalomtól is. A bolzanói hatóságok még rá is akartak ijeszteni a pénzéhesnek tartott német házaspárra: azzal vádolták meg őket, hogy nem véletlenül botlottak Ötzibe, hanem szisztematikusan keresték őt, azaz illegális expedíciót folytattak, ami büntetendő.

Simonék keseregtek, rosszul esett nekik, hogy nem hívták meg őket Ötzi 10. "születésnapjára", hogy nevüket a múzeumban nem övezi kellő dicsfény, sőt ugyanúgy belépőjegyet kellett vásárolniuk, ha a múmiához mentek látogatóba, mint a közönséges halandóknak. A sértett pár mindazonáltal tovább harcolt, és állítólag a bíró bátorságának volt köszönhető, hogy éppen egy évvel ezelőtt, 2003 októberében a tartomány akarata ellenére kimondatott: Ötzi hivatalos megtalálója a Simon házaspár.

A háborúskodásnak azonban ezzel nem szakadt vége, hiszen a szerény nyugdíjú alpinisták jutalompénzt is szerettek volna kapni. Felháborította őket, hogy a bolzanói vezetés 5000 euróval akarta "kiszúrni a szemüket", a dél-tiroliak pedig azon morogtak, hogy a "mohó németek" meg akarnak gazdagodni egy véletlenül megtalált maradványon.

A nürnbergieket képviselő, régészeti ambíciókat is tápláló ügyvéd csak kiásott végül egy olyan olasz törvényt, amely azt mondja, hogy egy archeológiai lelet megtalálója jogosult a lelet értékének 25 százalékára, vagy igényt tarthat a talált tárgy egy részére. Mivel ez utóbbi nem jöhetett szóba, azt a kérdést kellett tisztázni, vajon mennyit ér Ötzi. Az ügyvéd szerint a külön a csontváz kedvéért épített múzeumot évente mintegy 300 ezer látogató keresi fel, akiknek hála a régió idegenforgalma is felélénkült. A megtalálóknak ebből adódóan 150-250 ezer euró tiszteletdíj jár. Igaz, az egyház is követelhetne némi pénzt, Helmut Simonnak ugyanis meggyőződésévé vált, hogy nem véletlenül, hanem Isten akaratából bukkantak rá az őskori leletre. Ezért idős korára megkeresztelkedett és gyakorló hívővé vált, ami mellett jutott ideje arra is, hogy Ötziről könyvet jelentessen meg és előadásokat is tartson.

A sajtó viszont már arról kezdett filozofálni, hogy Ötzi átkának lehet szerepe Helmut Simon eltűnésében: így akart bosszút állni azért, hogy vége szakadt örök nyugalmának. Ha a mínuszba veszett hegymászó hasonlóan megfagy, mint ő, akkor talán majd rá is 5000 év múlva fognak rábukkanni a nyughatatlan tudósok, akiknek mai elődei elméletek sorát gyártották az elmúlt esztendőkben a dél-tiroli jégember elhalálozásának mikéntjéről. Jó ötezer esztendeje 40 év volt a férfiak várható életkora; ennél feltételezhetően idősebb koránál, előkelő ruhájánál fogva Ötzi magas rangú vezető lehetett, akinek egy fiatalabb harcos akart a helyére törni. Így az egyik elmélet. Egy másik szerint Ötzi felesége szűrte össze a levet a "nyilassal", aki ezért végzett a féltékenykedő férjjel. De van elképzelés arról is, hogy emberünk háborúban esett el.

Helmut Simont Bad Hofgasteinben, sikereinek színhelyén temetik el, ahogy ő maga kívánta.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS