Az amerikai hadsereg iraki kínzásbotrányát tárgyaló számtalan tévéműsor egyikében Michael Wolffsohn történészprofesszor hosszasan fejtegette, hogy ha egy hadsereg hivatásos katonákat alkalmaz, és még civil biztonsági szolgálatok embereit is igénybe veszi, számolnia kell túlkapásokkal, hiszen erre a munkára általában nem széplelkű költők, hanem inkább brutális "rambótípusok" jelentkeznek. Éppen ezért óriási az őket közvetlenül irányító katonai parancsnokok és a bevetésükről döntő politikusok felelőssége, magyarázta Wolffsohn, tehát a szerinte is elfogadhatatlan akciókért mind a katonai, mind a politikai felelősségre vonásnak meg kell történnie az Egyesült Államokban. Ugyanakkor nem hiszi, tette hozzá, hogy az iraki hadifoglyok megalázása és kínzása mögött valamiféle hivatalos amerikai kormánystratégia rejtőzne. És Guantánamo - utalt a műsorvezető az ottani fogolytáborban uralkodó viszonyokra -, azt hogy engedheti meg magának az amerikai elnök? Az más, replikázott a Bundeswehr egyetemének professzora, ott nem hadifoglyokat, hanem terroristákat tartanak fogva, akikkel szemben a jogállami eszközök hatástalanok. Ha gentlemani módszerekkel próbálunk harcolni a terrorizmus ellen, elbukunk - jelentette ki Wolffsohn, és a műsorvezető visszakérdezésére meg is erősítette: igen, a terroristák elleni eszközök egyikeként jogos lehet a kínzás vagy az azzal való fenyegetés.

Ebből a mondatból országos botrány kerekedett. Kurt Beck, a kormányzó szociáldemokraták (SPD) alelnöke, rajna-pfalzi tartományi miniszterelnök Wolffsohn távozását követelte, és Angelika Beer, a kisebbik koalíciós párt, a zöldek elnöke is kijelentette: a történészprofesszor eljátszotta a tanításhoz való jogát. Bár a keresztény uniópártok vezetői tartózkodtak az elítélő nyilatkozatoktól, a professzor ellenzéki oldalról is megkapta a magáét: a szabaddemokraták elnöke, Guido Westerwelle úgy vélte, aki helyesli a kínzást, az eltávolodott az alkotmányos rendtől, következésképpen nem oktathat leendő katonatiszteket.

Wolffsohn hiába védekezett azzal, hogy ő ezt csak esetleges lehetőségként és kizárólag terroristákkal kapcsolatban vetette fel, amúgy természetesen maga is elítéli a hadifoglyok bármiféle megalázását, pláne kínzását, Peter Struck védelmi miniszter magához rendelte. "Hihetetlen és teljesen elfogadhatatlan" - így minősítette a hadügyek SPD-s irányítója a professzor kijelentését, s kilátásba helyezte, élni fog a rendelkezésére álló jogi lehetőségekkel.

A tévéműsor és a miniszteri raport közötti időben kibontakozó vita során Wolffsohn jogi képviselője felidézte Otto Schily SPD-s belügyminiszter egy korábbi nyilatkozatát. A Vörös Hadsereg Frakció, a RAF terroristáinak egykori védőügyvédjéből mára rendpárti politikussá lett Schily a Der Spiegel című hamburgi hetilapban azt üzente az iszlám terroristáknak, "ha annyira szeretitek a halált, megkaphatjátok". S bár más összefüggésben, de a kínzás mint végső eszköz alkalmazása mellett szólt Oskar Lafontaine korábbi SPD-elnök is. Ő arra az esetre hivatkozott, amikor a közelmúltban elrabolták egy frankfurti bankár 11 éves kisfiát, s bár a rendőrség elkapta a tettest, nem tudta kiszedni belőle, hol a gyerek. A kihallgatást vezető helyettes rendőrfőnök ekkor - abban a hitben, hogy megmentheti az elrabolt kisfiút - kínzással fenyegette meg a gyerekrablót, aki erre ijedtében bevallotta, hová rejtette már megölt áldozatát. A rendőr ellen most ügyészi szakaszban lévő büntetőeljárás folyik, s erőszakkal való fenyegetés miatt akár bíróság elé is kerülhet, ami Lafontaine szerint "katasztrófa lenne a jogállam védelme szempontjából".

Az, hogy Michael Wolffsohn végül is menesztés nélkül úszta meg a múlt hét elején lezajlott miniszteri beszélgetést, mégsem ilyesfajta megfontolásoknak köszönhető. A védelmi minisztérium jogászai ugyanis kiderítették, hiába ítélte meg úgy a miniszter, hogy Wolffsohn kijelentése "súlyosan károsította a Bundeswehr tekintélyét", ez a minősítés csak abban az esetben lett volna jogcím az eltávolítására, ha a professzor katonai rangban szolgál a katonai intézményben.

Ez persze senkit nem ment föl az alól, hogy elgondolkodjon a terrorizmus elleni küzdelem és a jogállam viszonyáról. Rolf Tophoven, az esseni Terrorizmuskutató és Biztonságpolitikai Intézet vezetője, a kérdés egyik legelismertebb szakértője a közelmúltban több példát hozott fel arra, hogyan ütközik saját határaiba a terrorizmus elleni küzdelem során a jogállam, s miként válik egyre nehezebbé az alkotmányos rend megvédése alkotmányos eszközökkel. Az egyik példa a magát "kölni kalifának" nevező radikális iszlám vezető, Metin Kaplan esete. Bár a hatóságok szerint Kaplan folyamatosan a nyugati civilizáció elleni harcra és az iszlám hatalmának megteremtésére buzdítja híveit - ezen kívül jogerősen el is ítélték gyilkosságra való felbujtásért -, nem lehet kitoloncolni Németországból. Törökországban ugyanis, amely a kiadatását kérte, a kölni bíróság szerint olyan vallomást is felhasználnának ellene (ott egy merényletterv miatt kellene bíróság elé állnia), amelyet kínzás hatása alatt csikartak ki.

A másik ügy a 2001. szeptember 11-ei merényletek egyik halálpilótája, a hamburgi egyetemen tanult Mohammed Atta két társának esete. Abdelghani Mzoudi és Mounir al-Motassadeq a német ügyészség szerint mindent tudtak a készülő akciókról (még Atta végrendeletét is ők hitelesítették), ezért segítségnyújtással vádolhatók több mint háromezer rendbeli gyilkosságban. És bár mindkettőjüket letartóztatták, most szabadok: egyiküket egy ugyancsak terroristagyanús személy mentesítő tanúvallomása alapján helyezték szabadlábra, a másikuk esetében pedig a fellebbezési eljárás során találtak eljárási hibákat. "Ha terrorista hajlamaim lennének, biztos, hogy Németországot választanám felkészülési terepnek, illetve akció utáni pihenőhelynek" - jelezte Rolf Tophoven, hogy a jogállami szabályok kínos betartása esetenként milyen előnyökhöz juttatja a jogállam ellenségeit.

WEYER BÉLA / BERLIN