"Ingerültséggel és az értelem erejében bízva folytatom azt az érvelést, amelyet két éve azzal zártam: Elég. Vége... Európa egyre inkább az iszlám tartományává, gyarmatává válik, Olaszország pedig e gyarmat előretolt hadállásává" - riogatja honfitársait Oriana Fallaci a Rizzoli könyvkiadónál nemrégiben megjelent, Az értelem ereje című újabb könyvében. A két évvel ezelőtt született A harag és a büszkeség (HVG, 2001. október 20.) folytatásában a 74 éves Fallaci azt állítja, hogy az iszlám az európai kultúrából kinőtt civilizált világ elpusztítására tör, Európából "Eurábia" lett. "Immár minden városunkban kialakult egy másik, egy muszlim város is, amelyet a Korán igazgat" - utal az arab és más iszlámhívők tömeges bevándorlására.

Az írónő hol azokéhoz hasonlítja a szerepét, akik annak idején hiába igyekeztek felhívni a társadalom figyelmét a nácizmus térnyerésére, hol a középkori inkvizíció máglyára küldött áldozataival azonosítja magát. Az őt elítélők között élen járnak a békepárti liberális és baloldali európai értelmiségiek, ám Fallaci az iszlám térhódítás tétlen szemlélése miatt egyformán hibáztatja a politikai jobboldalt, az iraki háborút elítélő békepárti baloldalt és a katolikus egyházat. Az utóbbit azért, mert - szerinte - nem reagál kellőképpen az iszlámnak a keresztény hitet, Jézus szerepét lebecsülő állításaira, a kereszténységgel szembeni hadviselésre buzdító felszólításaira. Ellenkezőleg, a katolikus és a protestáns egyházak szerint nincs vallások közötti háború, csak a terrorizmus ellen viselt harc. Fallaci szerint ezzel szemben "nincs jó és rossz iszlám", az iszlám egésze áll szemben a józan értelemmel, és míg a zsidók foggal-körömmel küzdenek vallási igazságaikért, a katolikus egyház ezt nem teszi meg, írja, szabad utat engedve közismert antiklerikalizmusának.

"Ébredjetek emberek! Megkezdődött a fordított keresztes hadjárat, amelynek célja a lelkünk meghódítása, civilizációnk és kultúránk megsemmisítése, életmódunk felszámolása... Nem értitek vagy nem akarjátok megérteni, hogy ha nem állunk ellen, nem védjük meg magunkat, nem harcolunk, akkor a dzsihád győzni fog? Nem értitek, hogy az Oszama bin Ladenek felhatalmazva érzik magukat, hogy megöljenek benneteket, mert másként éltek, másként gondolkoztok?" - írta A harag és a büszkeségben. Most úgy érzi, a madridi robbantás vagy az olasz katonákat és civileket Irakban ért gyilkos támadások mindezt igazolták. Ezért is ajánlotta új könyvét a madridi terrortámadás áldozatai emlékének.

Az iszlám - fejtegeti Fallaci - Allahot teszi a törvény helyébe, mindenben meghatározza hívei életét, elnyomja szabadságukat. Az arab nyelv nem is ismeri a szabadság szót. A hurrijja, amit e fogalomra használ, annyit tesz, bérmentesítés, kiváltás - állítja etimológiai elemzésekre támaszkodva. Ám ingerültségét nem is ez, hanem a nyugati világ vaksága váltja ki: a politikailag korrekt európai magatartás, amely nem látja a halálos fenyegetést. Az nemcsak az iszlám fundamentalista terror formájában jelentkezik, hanem a lassú, észrevétlen terjeszkedés, a bevándorlók szüntelen beáramlása képében is. Fallaci szerint ez tudatos stratégia. Állítása alátámasztására idézi például Bumedien algériai elnök 1974-ben az ENSZ-ben elmondott szavait: "Egy nap emberek milliói kelnek majd útra a déli féltekéről északra, és nem barátként mennek. Azért mennek, hogy meghódítsák Északot, békésen, gyermekeik és azok gyermekei révén." A "demográfiai túlsúly" érvényesítése - Fallaci szerint - elhangzott az iszlám országok lahorei első értekezletén is 1975-ben. Az európai tehetetlenség példája az írónő szemében az is, hogy a nyugat-európai országokban terjed az új antiszemitizmus, az iszlámhívő bevándoroltak vagy állampolgárok erőszakos cselekményei a zsidó temetők, zsinagógák ellen, amivel a hatóságok - úgy látja - alig-alig szegülnek szembe.

Az arabok iránti "elnéző" európai magatartás Fallaci elemzése szerint a hetvenes évek sorozatos olajválságaival kezdődött. Az olajfüggőség késztette az európai kormányokat, politikai erőket arra, hogy egyenlő távolságtartásra rendezkedjenek be az arab-izraeli konfliktusban, állandó párbeszédet kezdjenek a földközi-tengeri arab országokkal, s ez elvezetett a mai helyzethez, amikor már az európai kultúra került veszélybe. Az egyetlen reménysugár Fallaci szerint Amerika. Az amerikaiak nem hagyják megfélemlíteni magukat, szembeszállnak a terrorizmussal, és ez lehet a Nyugat egyetlen reménye, ám a civilizációk, kultúrák nem akart, ránk kényszerített harcában Amerika nem maradhat egyedül.

MAGYAR PÉTER