 HVG |
Kínos vereséget szenvedett 2008-ban a szabadpiaci gazdaságpolitika, miután az USA-ból indult pénzügyi krízis átfogó válsággá szélesedett, aminek az államok közvetlen beavatkozásokkal igyekeztek útját állni. Az év derekán már sokan úgy vélték, elmúltak az amerikai jelzálogpiaci hitelek fedezetével kibocsátott származékos értékpapírok bedőlésének következményei, ám az ősszel újabb dominók borultak fel. Az amerikai kormány több száz milliárd dollárral kényszerült megmenteni a két legnagyobb jelzáloghitelezőt, majd az AIG óriásbiztosítót. A Lehman Brothers brókerházat viszont hagyták csődbe menni, ami még nagyobb bajt okozott: a bankközi piacon az általános bizalmatlanság miatt befagyott a hitelezés, a Wall Streetről pedig – részben felvásárlások és átalakulások nyomán – eltűntek a befektetési banki tevékenységet is végző brókerházak.
Az összeomlás megakadályozására összeállított 700 milliárd dolláros mentőcsomagot a washingtoni kongresszus csak második nekifutásra fogadta el, s a pénzre újabb és újabb jelentkezők akadtak. Támogatást kért a megroggyant autóipar, a demokraták pedig a gazdaság élénkítése mellett az ingatlanjuk elárverezésével fenyegetett amerikaiak megsegítését tervezték. A pénzügyi válság az év végére átterjedt a reálgazdaságra is, az USA recesszióba került, a kiskereskedelmi forgalom visszaesett, az elbocsátások felgyorsultak, és az év során közel 2 millióan veszítették el az állásukat.
 HVG |
Európában sokáig abban bíztak, hogy a pénzügyi válság legfeljebb az amerikaihoz hasonló gazdaságpolitikát folytató Nagy-Britanniáig terjed. Még azt is egy felelőtlen devizahitel-felvételt folytató kis ország egyedi bajának tekintették, hogy Izlandot az ősszel az államcsőd széléről kellett megmenteni. A krízis azonban elérte az EU-t is, majd jött a hitelpiaci bizalomvesztés, a vállalatok – különösen az autógyárak – finanszírozási helyzetének megrendülése, a lakossági fogyasztás megtorpanása, az elbocsátási hullám, a gazdasági visszaesés, amire sorozatos kamatcsökkentés volt a válasz. Az EU nem mutatott egységet, Franciaország például az állami beavatkozást erőltette, míg Németország saját mentőakciói ellenére is jobban bízott a piac működésében. A krízis hullámai elérték Európa keleti felét is, ahol a jelentős adósságteherrel, illetve külső mérleghiánnyal küzdő országok – így Magyarország és a balti államok – voltak a legsebezhetőbbek. Az olajár zuhanása Oroszországot is megviselte, a moszkvai tőzsde a világátlagnál is nagyobbat zuhant.
Az amerikai pénzpiaci válság nem érintette közvetlenül Japánt és Kínát, ám az általános bizalomvesztés hatásai alól ők sem tudták kihúzni magukat. Japán recesszióba süllyedt, Kína pedig költségvetési eszközökkel próbálta serkenteni a növekedését. Az egy évtized után ismét válságkezelő szerephez jutott IMF – első EU-tagállamként – Magyarországnak is segített, de a krízisre nem született globális válasz. A recesszió az előrejelzések szerint kiterjedt, és 1980–1981 óta a leghosszabb lehet.
