Hatalmas csinnadrattával rendezték meg Párizsban az uniós tagállamok és földközi-tenger-parti szomszédjaik csúcstalálkozóját, amelyet Nicolas Sarkozy elnök a francia EU-elnökség látványos nyitányának szánt. Párizs ambiciózus programmal készült a – Szlovéniát követő – féléves uniós elnökségre, ám a nemzetközi események ezt nagyrészt felülírták. A lázas külföldi aktivitás ugyanakkor jól jött az időközben odahaza megroggyant népszerűségű Sarkozynek. Az augusztusi grúz–orosz konfliktusban határozott közvetítőként léphetett fel az EU nevében, s elemében érezhette magát, amikor októberben begyűrűzött Európába a pénzügyi válság. A minél összehangoltabb állami beavatkozást sürgető Sarkozy – európai partnereiben egyszerre elismerést és aggodalmat keltő – nemzetközi szereplése meghozta belpolitikai gyümölcsét: a krízishangulat ellenére megnőtt a kapitalizmust bíráló retorikájában már-már baloldali húrokat pengető elnök hazai támogatottsága. Sarkozy malmára hajtotta a vizet, hogy a megosztott ellenzéki szocialisták súlyos válságba kerültek. A PS főtitkári posztjáról 11 év után leköszönt Francois Hollande helyére novemberben – Ségolene Royalt alig néhány szavazatnyi különbséggel megelőzve – Martine Aubry lille-i polgármestert választották.