Csaknem minden második ember magyar abból a 252 kelet-európai szakmunkásból, akik egyetlen hónap alatt munkát vállaltak Ausztriában a 2008 elején megnyitott ötven hiányszakmában. A főként a vendéglátóiparba, a fémiparba és az építőiparba felvettek között sincsenek azonban segédmunkások, őket 2011-ig - az EU által megengedett maximális időhatárig - Ausztria nem kívánja foglalkoztatni.

"Azok előtt nyitjuk meg munkaerőpiacunkat, akikre szükségünk van, azokat viszont nem engedjük be, akik csak növelnék a foglalkoztatási nehézségeinket." Imigyen szólott tavaly ősszel a szociáldemokrata osztrák kancellár, Alfred Gusenbauer, akkor még mereven ellenállva az üzleti világ nyomásának, hogy mivel egyre nagyobb a munkaerőhiány Ausztriában, nyissák meg a lehetőségeket a külföldi munkaerő előtt. 2007-re már bebizonyosodott, hogy a 2004-ben az unióhoz csatlakozott kelet-közép-európai országok munkavállalóinak eszük ágában sincs elárasztani Ausztriát, amely Németországgal együtt mindmáig a legszigorúbban védi munkapiacát új uniós tagtársaitól. A külföldre áramlók zöme elsősorban Angliát és az Ibériai-félszigetet vette célba, a külföldiekkel szembeni osztrák korlátozások, ellenséges megnyilvánulások egyáltalán nem voltak csábítóak. Annál is kevésbé, mert egész Európában hiány van szakképzett munkaerőből, lehet válogatni a munkakínálatból. A Die Presse című bécsi napilap szerint 2006-ban összesen 15 700 ember áramlott be Ausztriába a nyolc kelet-európai EU-országból, de 9286-an el is távoztak, azaz a nettó növekedés 6425 fő, ami kevesebb az egy évvel korábbi 8396 fős tiszta "hozamnál". 2005-ben a legtöbb immigráns, 6035 ember Lengyelországból érkezett, utána a szlovák beáramlás volt a legnagyobb, 3668 fős.

A tavalyi esztendő nem csupán azt a felismerést hozta, hogy az unió keleti fele egyáltalán nem áhítozik az osztrák munkapiacra, legalábbis annak legális fajtájára, viszont egyre inkább terjed Ausztriában az illegális foglalkoztatás. Most januárban került bírósági szakaszba az úgynevezett vízumaffér, de már 2007-ben is nyilvánosságra került a tény, hogy számos kelet-európai osztrák követségen - mindenekelőtt Belgrádban és Budapesten - hamis indokkal, jó pénzért vízumot és vele munkavállalási engedélyt adtak ki például Burgenlandban foglalkoztatandó moldovai olcsó munkásoknak. Tavaly derült fény arra is, hogy az osztrák idősek házi ápolása olcsó kelet-európai, mindenekelőtt szlovák és cseh ápolók vállán nyugszik, csak az ő csekély javadalmazásukkal képesek az osztrák családok a 24 órás ápolás költségeit megfizetni. Az illegális ápolók ügye a kormány elé került, első körben amnesztiát adtak az őket adófizetés, biztosítás nélkül foglalkoztatóknak, úgy becsülve, hogy legalább 40 ezres ápolói hadseregről van szó.

2007-ben már megjelentek az első repedések az osztrák elzárkózás falán: három hiányszakma - marós, esztergályos, hegesztő - képviselői előtt megnyitották a határokat. A tartományi bázison szervezett osztrák Munkapiaci Szolgálat, az AMS szóvivője, Beate Sprenger a HVG-nek elmondta, hogy a három szabaddá tett szakma állásajánlataiból 516-ot kelet-európaiak töltöttek be tavaly, a szakmunkások 40 százaléka Magyarországról érkezett.

2008-ra kiderült, hogy az öregedő osztrák társadalomban egyre aggasztóbb méreteket ölt a szakmunkáshiány, máris 6-7 ezerre becsülhető a betöltetlen állások száma. (Igaz, azóta a konjunktúra némileg hűlőben van, s vele a munkaerő-kereslet is.) Ezért terjesztették ki a munkavállalási liberálizációt az eddigi három foglalkozásról ötvenre, az Ausztriában nyilvántartott 540-féle szakmunka közel 10 százalékára.

Amíg a 2007 végégig érvényben volt gyakorlat 800 főben maximálta az egész Ausztria területén alkalmazható szakmunkások számát, az új előírás már nem szab felső határt. Az ötven szakmunka gyakorlóinak szakmunkás-bizonyítvánnyal kell rendelkezniük, s felvételüket osztrák vállalkozásnak kell kezdeményeznie. A munkahelyre való belépés változatlanul nem automatikus, de a korábbinál kevésbé bürokratikus az engedélyezési eljárás. Nevezetesen az AMS helyi érdekeltségeihez kell benyújtani az alkalmazási kérelmet, s ha a hivatal úgy találja, hogy átlagosan 1,5 főnél nem több osztrák munkavállaló ajánlkozik az adott feladat betöltésére, akkor kiadja az engedélyt. Az AMS vizsgálódása azonban a rendelet szerint nem tarthat tovább egy hétnél. Ha a sorompó felemelkedik, jöhet a kelet-európai munkavállaló (szakmai végzettségét és gyakorlatát igazoló iratainak, korábbi ausztriai munkavállalási igazolásának fénymásolatával), s az eddigi gyakorlattal szemben engedélye nem 50, hanem 52 hétre szól. Ezzel pedig az uniós szabályok értelmében korlátlan lakhatási és munkavállalási lehetőséghez jut. Azaz az 52 hét leteltével már a megbízó cégtől függetlenül máshol is vállalhat munkát.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS