HVG

Ha nem ébrednek fel a hazai munkaadók, és a munkakörülmények drasztikus javításával nem kötik magukhoz a szakmunkásokat, akkor 2011-ben, az EU munkaerőpiacának teljes nyitásakor Magyarország kiteheti határaira a szociális otthon táblát - mutatott rá a HVG-nek az egyik legégetőbb foglalkoztatási problémára Kiss Ambrus, a Nyugat-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója. Az ország nyugati részében évek óta nem képeznek elegendő műszaki szakembert, ám a cégvezetők idén január elején estek igazán pánikba, amikor Ausztria éppen azokban a hiányszakmákban nyitotta meg munkaerőpiacát, amelyekben eddig is nehéz volt itthon hazai szakmunkásokat találni (lásd keretes írásunkat).

Bár a legfrissebb KSH-adatok szerint a munkanélküliség elérte a 8,1 százalékot, az elmúlt egy évben csaknem megkétszereződött a tartós munkaerőhiánnyal küzdő cégek száma: a munkaügyi tárca és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara felmérése szerint 2007-ben már a hazai foglalkoztatók 15 százaléka számolt be effajta nehézségekről. A feldolgozóiparban, a szállítás és távközlés, valamint az építőipar területén pedig nagyjából minden ötödik vállalkozás szembesül huzamos ideje munkaerőgondokkal. Az üres posztok több mint felében szakképzett fizikai dolgozókat alkalmaznának, egyharmaduk pedig szakképzetlen munkaerőre vár. Ám a potenciális munkaerőforrásnak számító álláskeresők és az inaktívak mintegy 40 százaléka szakképzetlen. Nem csoda, hogy 2007-ben a magyarországi foglalkoztatási ráta mindössze 57,3 százalék volt, ami 8 százalékponttal marad el az uniós átlagtól.

"A munkaerő-kínálat még ma is a húsz évvel ezelőtti foglalkoztatási szerkezetre épül" - jelezte a munkaerőhiány fő okát Kiss Ambrus. Csakhogy az elmúlt öt-hat évben a feldolgozóipar drámai szerkezetváltáson ment át, a képzettséget nem igénylő állásokban dolgozó betanított munkások egy részét leépítették, és helyettük - főként műszaki végzettségű - szakembereket keresnek a cégek. "Dolgozóink közt évről évre nő a szakképzettek aránya, és csökken a betanított munkásoké, követve a gyártási profil átalakulását. Korábban ugyanis inkább alacsonyabb hozzáadott értékű fogyasztási elektronikai termékeket gyártottunk, ma viszont egyre inkább a kisebb szériaszámú, bonyolultabb szakmunkát igénylő termékek készítése, illetve javítása kerül előtérbe" - adott példát a tendenciára a HVG-nek Papp Péter, a Flextronics Magyarország Kft. humánpolitikai igazgatója.

A hasonló változáson átesett nyugat-európai országokkal ellentétben azonban Magyarországon a béreket nem emelték a szaktudással arányosan. Míg Ausztriában óránként 8-14 eurót lehet keresni, addig Magyarországon a nagyobb hazai gyártóknál még ma is mindössze 400 forintról indulnak az órabérek, igaz, ehhez hozzáadódik 15-60 százaléknyi műszakpótlék. "A multinacionális cégek azt gondolták, még tele van a spájz olcsó munkaerővel. Ám - a várakozások ellenére - a román és a bolgár munkavállalók is elmentek nyugatabbra magasabb bérekért, a hazai utánpótlás pedig elfogyott" - mondta Kiss Ambrus. "Ahhoz emelni kellene a béreket, hogy a munkavállalóknak megérje például autóba ülni és távolabbra ingázni, ahol szükség van rájuk" - hangsúlyozta Tóth István János, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Jelenleg - a személyzetisek tapasztalatai szerint - körülbelül 50 kilométer az a távolság, amit a dolgozók még hajlandók nap mint nap megtenni munkahelyükre, diplomások esetében valamivel nagyobb. "Igaz - tette hozzá Tóth -, nem várható, hogy a munkaerő mobilitásában változás történjen, amíg a vonatok Magyarországon négy óra alatt tesznek meg 250 kilométert, a közúthálózat pedig olyan, amilyen."

A munkaügyi tárca becslése szerint 50-60 ezerre tehető azoknak a magyar munkásoknak a száma, akik Nyugat-Európába "menekültek" dolgozni. Sokszor egyszerűen az információ hiánya miatt tették - hangoztatják ugyanakkor a hazai cégek. A tapasztalt, jó szakmunkásokat ugyanis ma már itthon is megfizetik - ám csak a legsikeresebb ágazatokban és szakmákban. A szombathelyi Delphi Hungary Autóalkatrész Gyártó Kft. ez év elején végzett felmérést a régióban jellemző bérekről, e szerint - a tíz legnagyobb régióbeli cég átlagában - egy kezdő szerszámkészítő havi bruttó 250-350 ezer forintot, míg egy vezető beosztású, tapasztalt szakember ugyanebben a szakmában akár bruttó 300-500 ezer forintot is kereshet. "Amivel nem tudunk versenyezni, az a nyugat-európai országok és a volt keleti blokk nálunk szerencsésebb adórendszere" - kesergett a HVG-nek Jámbor Zoltán, a Delphi Hungary humánpolitikai igazgatója, aki attól tart, a régió cégeinek egy-két éven belül akár komoly gondot is okozhat a szakmunkások Ausztriába vándorlása. "Bécsbe vagy Grazba gyorsabban és jobb utakon juthatnak el az ingázók, mint például Győrbe" - aggodalmaskodott a szakember.

© sxc.hu

"Elhanyagoltuk a szakképzést, tízévnyi tévelygés vezetett a mai állapotokhoz" - jegyezte meg Kiss Ambrus, aki kissé sarkosan úgy fogalmaz: az iskolákat fenntartó önkormányzatok szakmunkásképző intézetek helyett inkább művészeti gimnáziumokat működtettek. Az ipari termelésnek az 1990-es évek elejére jellemző csökkenése miatt egyes szakmákban teljesen megszűnt a képzés. Egyéb munka hiányában a gazdaság különböző területeiről elbocsátott szakmunkások is betanított munkát vállaltak az újonnan megjelent multinacionális cégeknél. A többéves pályaelhagyás miatt időközben kiestek a gyakorlatból, ismereteik elavultak, így a jövőben sem várható, hogy visszatérjenek szakmájukhoz.

Későn kezdtek ráébredni arra a hazai cégek, hogy ha szakképzett munkaerőt akarnak, kénytelenek hozzájárulni az oktatáshoz. Ám még ma is legfeljebb 30 százalékuk képzi dolgozóit - ők is főként az alkalmazottak tudásának szinten tartására törekednek -, míg az EU 15 régi tagállamában ez az arány 70 százalék feletti. Sárvár és Tab után a napokban Zalaegerszegen is elindította vállalatitanműhely-programját a Flextronics, elektronikai műszerész szakirányon, Székesfehérváron pedig a Philips Industries Kft. kezdett javítóműszerészeket képezni. Az Audi Hungaria Motor Kft. szintén a múlt hónapban alapított, a győri Széchenyi Egyetemmel karöltve, belső égésű motorok tanszéket.

Meg kell küzdeniük a munkáltatóknak a munkaerőpiacra - különösen a fizikai munkakörökre - jellemző szezonalitással is. Főleg a mezőgazdaságban, a feldolgozóiparban és az építőiparban nehéz a jó idő beálltával elegendő munkaerőt találni. Általában éppen azokban a hónapokban nincs elegendő munkás, amikor a legnagyobb a kereslet. "Ilyenkor az adatbázisunkban szereplő munkavállalók jó része beteget jelent" - mondta a HVG-nek egy oroszlányi munkaerő-kölcsönző tulajdonosa, hozzátéve: aki tud, az valójában feketén vállal munkát. Éppen ezt a jelenséget szeretné visszaszorítani a kormány a múlt héten bejelentett, Út a munkába elnevezésű intézkedéscsomagjával. Többek között kötelező munkatesztet vezetnének be annak mérésére, ki az, aki tud és akar dolgozni, míg a rendszeres szociális segély folyósítását közmunkához kötnék. A leghátrányosabb helyzetű kistérségekben működő vállalkozásoknak pedig három évig sem járulékot, sem társasági adót nem kellene fizetniük, ha tartós munkanélkülieket vagy szociálisan hátrányos helyzetűeket alkalmaznak.

"Elszomorítóan alacsony az inaktívak közül felvettek beválási aránya" - számolt be tapasztalatairól Papp Péter, hozzátéve, hogy a Flextronicsnál a legtöbbjük már azon a képességteszten is elbukik, amelyen alapvető matematikai ismereteket, összpontosítási készséget, illetve a munkautasítások felfogását mérik. "A munkanélküli-ellátásban részesülők egy része valószínűleg tudatosan tölti ki hibásan a tesztet" - mondta Papp. Azért időnként az ellenkező helyzet is előfordul: a szakember elmondása szerint nemegyszer állnak a gyártósor mellé felsőfokú végzettségűek, például pedagógusok is.

G. TÓTH ILDA