Egy felsőoktatási intézmény megítélése nagyban függ attól, hogy végzett diákjai hol - mekkora fizetéssel - és milyen gyorsan tudnak elhelyezkedni. Logikus lenne tehát, hogy a tanintézmények mindent megtegyenek ezeknek az adatoknak a megszerzéséért. Ma Magyarországon kevés ilyen kísérlet van: az Országos Felsőoktatási Információs Központ (OFIK) tavalyi felmérése szerint csupán a felsőoktatási intézmények két-ötöde folytat valamiféle pályakövetési vizsgálatot. Azt azonban ők is jobbára bizalmasan kezelik, hogy milyen eredményre jutottak, kivéve talán a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet, ahol évről évre nyilvánosságra hozzák felmérésük eredményét. Ebből is az látszik, hogy igen nehéz szóra bírni a végzetteket: a műegyetemi kérdőíveknek rendre csak a kisebb hányada érkezik vissza.

Hogy az adatok ne ilyen gyéren csordogáljanak, a tavaly érvénybe lépett felsőoktatási törvény elrendelte a pályakövetés intézményének kiépítését. A feladat gazdája az OFIK, amely már idén júliusban elindítja a diplomás-pályakövető rendszert. Ez a tervek szerint 360 millió forintba kerülne, amiben még csak részben vannak benne az intézményi fejlesztések; az egyetemeket-főiskolákat a második nemzeti fejlesztési terv pályázatainak segítségével próbálják ösztönözni a rendszer kiépítésére. A pályázati pénz a központ elvárásainak megfelelő informatikai háttér megteremtéséért jár, ami a legtöbb helyen megoldható a most működő, a tanulmányi adatokat nyilvántartó rendszerek továbbfejlesztésével.

Gyors sikert azonban nem nagyon lehet remélni az akciótól, pedig a felsőoktatás-finanszírozási tervek szerint az állami támogatás odaítélésének egyik szempontja éppen a végzett hallgatók pályájának alakulása lesz. Az OFIK mindenesetre úgy számol, hogy két év alatt az összes hallgató bekerül a rendszerbe, s attól kezdve az adott évben végzettek felének sorsát már nyomon lehet követni. Ezért valamennyi hallgató egyedi azonosítószámot kap - illetve a közoktatásban kapott számát viszi tovább. Ennek révén az intézmények által tárolt adatok, a kiépülőfélben lévő felsőoktatási információs rendszer segítségével, központilag is hozzáférhetők lesznek.

A széles körű "nyomozás" sikere elsősorban az intézmények hozzáállásán múlik, ez pedig a kisebb felsőiskoláknak kedvez a személytelenebb nagy egyetemekkel szemben. Az eddigi felmérésekből általában az tűnt ki, hogy a tudományegyetemek diákjai rendre úgy érzik, sokkal kevesebb támogatást, odafigyelést kapnak intézményüktől. Márpedig a lojalitás igencsak szükséges ahhoz, hogy a végzett hallgatók később szívesen segítsék volt intézményüket adatok szolgáltatásával. Valószínűleg a jövőben sem lesz elég, hogy az iskolák levelekkel bombázzák a végzetteket, mézesmadzagként különböző, öregdiákoknak szóló programokat, klubokat, honlapokat kell szervezni, címlistákat ápolni. "Az adott intézményben folyó oktatás minőségéről is sokat elárul majd, hogy hallgatói mekkora hajlandóságot mutatnak a válaszadásra" - mondta a HVG-nek Kerekes Gábor, az OFIK vezetője.

A pályakövetési program kidolgozói és kezelői már csak a bolognai rendszerű képzésre való áttérés miatt sem lesznek könnyű helyzetben, az alapképzésben ugyanis számos olyan szak van, amelynek diplomájával a zsebükben sokan nem a végzettségüknek megfelelően fognak elhelyezkedni. A pályakövetés során az OFIK elsősorban a végzettségnek megfelelő elhelyezkedést vizsgálja majd, mondván: azt kell figyelni, hogy az adott képzés elérte-e a célját.