Ha egy vendég több ezer vagy tízezer forintot kifizet egy éjszakáért, majdnem mindegy neki, hány száz forintos idegenforgalmi díjat írnak hozzá a számlájához. A gyógyfürdővárosok és -falvak mégis feltűnően óvatosak e helyiadó-fajta mértékének belövésében: a HVG által megkérdezett hat településen 172-345 forint között mozog a fejenként (18-70 éves életkor között) és éjszakánként fizetendő összeg. Egyrészt nyilván az magyarázza ezt a szerénységet, hogy a szobakiadók négyévenként választók lesznek, másrészt pedig az önkormányzatok annak is örülnek, ha legalább ezt a csekély összeget be tudják szedni; a 3,3 ezer lakosú Bükön például a polgármesteri hivatal két adóellenőre járja a szállodákat és a magánszálláshely-tulajdonosokat.

Pedig az idegenforgalmi adó, valamint az annak minden egyes forintjához hozzáadódó - egyes vélemények szerint túlságosan bőkezűen mért - 2 forintnyi állami támogatás együttes összege fontos tétel e települések költségvetésében. A legfontosabb Bükön, ahol tavaly 491 millió forintot tett ki a nagyközség 1,18 milliárdos bevételéből, Hévízen 729 milliót a 2 milliárdból, míg Zalakaroson 92 milliót az 1,2 milliárdból. Az idegenforgalomban érdekelt cégektől beszedett iparűzési adóval kiegészítve pedig mindez már a települések teljes bevételének jellemzően 40-50 százalékát adja (lásd táblázatunkat).

De persze a vendégforgalom nemcsak hozza, hanem viszi is a pénzt. Dénes Tibor sárvári polgármester például (a különböző pályázatokon elnyert támogatásokat is beleszámítva) évi egy-másfél milliárd forintra teszi a város ilyen célt szolgáló fejlesztéseinek átlagos összegét; a közelmúltban fejezték be a "szállodanegyedet" a parkerdővel, a csónakázótóval és a távolabbi tervekben szereplő majdani rendezvényközponttal összekötő új út építését, és hamarosan nekilátnak, hogy megduplázzák a gyógyfürdő területét. Az útépítéshez hasonlóan önmagában a fürdőberuházás sem jó biznisz: bár a 2002-ben átadott városi gyógyfürdő nettó 4 milliárdos beruházási költségének felét a Széchenyi-terv keretében kapott állami pénzből finanszírozták, az így is 1 milliárdos hitel törlesztőrészletei miatt az idei lesz az első év, amikor a Sárvári Gyógyfürdő Kft. nem szorul rá az önkormányzat működési célú támogatására. (Évi 1 milliárd forintos bevételéből, amelynek előteremtéséhez 450 ezer belépőjegyet kell eladni, a fürdőcég több mint 100 milliót fordít a medencék fűtéséhez és az élményfürdő-attrakciók működtetéséhez szükséges energiára, feleennyit uszodavegyszerekre, a vásárolt szolgáltatások ellenértékeként elkönyvelt 200 milliós tétel nagyobb része pedig a speciális vízi berendezések szervizelésére megy el.)

Az 1965-ben alapított zalakarosi gyógyfürdő tavalyi 1,25 milliárd forintos bevételéből 200 millió már nyereség volt, de a tulajdonos önkormányzat itt sem az osztalékra hajt. A HVG által végigjárt települések között kivételesen nagynak számító nyereséget a létesítmény fejlesztésére fordítják, a sárváriakhoz hasonlóan abból kiindulva, hogy a fürdő befektetés; a hasznot a vendégforgalomnak köszönhető adók formájában kell besöpörni.

Hasonló fürdőfilozófiát vall Horváth Tihamér is, a kehidakustányi gyógyfürdőt - 23 százaléknyi Széchenyi-pénz felhasználásával - fölépítő és üzemeltető Kehida Termál Kft. cégtulajdonosa. Majdnem zöldmezős beruházása sikerét jórészt annak tulajdonítja, hogy a fürdővel együtt megépítette a hozzá csatlakozó - ma már kilencvenszobás - szállodát is. A 2003-as áron 3 milliárdos beruházás ugyanakkor elég nagy volt ahhoz, hogy - mint Horváth fogalmaz - "átüsse a piacot"; ennek persze az az ára, hogy a cég évi 1,1 milliárd forintos árbevételéből (még két esztendeig) 220 millió az adósságszolgálatra megy el. A fürdőgazda azt is szerencsésnek tartja, hogy a Kehida Termál háttércége - melynek korábbi nyeresége volt a beruházás alapja - egy építőipari vállalkozás, amelynek kapacitásai bármikor rendelkezésre állnak; "akár az egész faluban eltakarítjuk a havat, ha ez kell ahhoz, hogy a vendég eljusson a szállodába".

Szintén építőipari - bár a Horváth-Épnél nagyságrenddel kisebb - cégével a háta mögött vágott bele Nagy László a zalakarosi Hotel Vital építésébe. "Így néhány százalékkal olcsóbb volt a kivitelezés" - mondja, de a beruházás így is belekerült 600 millióba, aminek nagyobb részét hitelből teremtette elő. A kockázat nem volt csekély, hiszen már működött a 221 szobás Karos Spa és a 159 szobás Mendan, amikor Nagy a város szélén megnyitotta Zalakaros harmadik négycsillagos szállodáját. Bevételeinek jó kétötöde, mint mondja, akkor is hitel- és kamattörlesztésre megy el, ha a tavalyi indulóév 32 százaléka után az idén, tervei szerint, 40 százalék fölé tudja emelni a harmincszobás ház átlagos kihasználtságát. Ennek érdekében évi 5 millió forintot szán marketingre, elsősorban az internetes utazási portálokon való megjelenésre, a külföldi vendégeket pedig a négy kisebb német utazási irodával - elsősorban német felesége révén - kialakított személyes kapcsolattól reméli.

Sok szó esik a németekről Hévízen is, ahol évről évre kevesebb a német és az osztrák vendég. Még egy "városi legenda" is kialakult; többen is elmondták a HVG munkatársának, hogy 2004 nyara óta a német munkanélkülieknek hetente meg kell jelenniük a munkaügyi hivatalban, ezért maradt el a szobakiadók hagyományos kuncsaftjainak jó része. A legenda csak legenda, a német munkanélkülieknek lapunk berlini tudósítója szerint (a valóban 2004 nyarán elhatározott munkaügyi szigorítások 2005. januári hatálybalépése után is) csak akkor kell bemenniük a hivatalba, ha értesítik őket, hogy állást vagy átképzési lehetőséget találtak számukra, ez pedig nem hetente történik. Tény azonban, hogy 2002-2004 között majdnem 10 százalékkal csökkent a hévízi vendégéjszakák száma, és ez különösen a magánszálláshely-kiadókat sújtotta. Sokan elmaradtak, mások pedig a kényelmesebb szállodákat választották. Benák József, a polgármesteri hivatal vezető főtanácsosa szerint a régi vendégek be-beköszönnek az ismerős szállásadóhoz, mondván, most a szomszédos hotelban laknak, "és még azt is elvárják, hogy örüljenek nekik". Az év elején még 872 hévízi szobakiadó közül tavaly decemberig 94 adta vissza az engedélyét, sokan azonban, akik a jó években hiteleket vettek fel a bővítésre, nem tehetnek mást, mint hogy futnak a pénzük után. A hévíziek most a skandináv országokban próbálnak hírverést csapni gyógytavuknak, mint ahogy a harkányi fürdő vezérigazgatója, Horváth Sándor is az északi országokban élőket akarja meggyőzni arról, hogy a körükben - a kevés napsütés miatt - gyakori pikkelysömör kezelésére nem csak a Holt-tenger vize alkalmas.mti / h. szabó sándor