HVG

A magyar turisták döntő rohamra indultak, hogy visszafoglalják a hazai gyógyfürdőket a német-osztrák vendégseregektől - igaz, utóbbiak nem tanúsítanak különösebb vitézséget a lábáztatásbeli elsőségért folytatott küzdelemben. A HVG munkatársa által végigjárt hat dunántúli gyógyfürdő-település közül ötben a magyarok javára változott 2006-ban a vendégmérleg - Hévízen és Bükfürdőn még így is a külföldiek vannak többségben kétharmad-egyharmad arányban, Zalakaroson, Sárváron és Harkányban viszont a hazaiak vezetnek hasonló mértékben -, Kehidakustányban pedig csak azért nem volt számottevő arányeltolódás, mert az ott üdülők jó kilenctizede hagyományosan belföldi. Egyetlen év alatt az első öt település mindegyikében 15-40 százalékkal nőtt a hazai vendégek száma, és stagnált vagy néhány százalékkal visszaesett a külföldieké (az országos adatokról lásd táblázatunkat).

A nyelvi problémákat nem okozó hazai wellness- és gyógyturisták különösen hétvégeken szállják meg a fürdőhelyeket, fokozódó érdeklődést mutatva a négycsillagos szállodák iránt, amelyekben egy kétágyas szobáért (reggelivel) jellemzően 20-25 ezer forintot kell fizetniük éjszakánként. De éppen víkendkor ez is csupán fiktív szám: a kurrens helyeken gyakori, hogy péntektől vasárnapig csak a legalább kétéjszakás, esetleg félpanzióra (fejenként és naponta 2,5-5 ezer forint) vagy egyéb pluszszolgáltatásra is előfizető vendégekkel állnak szóba.

HVG

Ennyi pénzért a pihenni vágyók is megválogatják, hova menjenek. Aki kedveli a már-már nagyvárosias nyüzsgést, az Hévízen kezdi a szállodavadászatot, aki igazi falusi csöndre vágyik, az az onnan csak 15 kilométernyire lévő Kehidakustányban néz körül, aki pedig a józan középutat keresi, az jó eséllyel a településszerkezetében a falusias hagyományokat őrző, sok zöld felületével nyugalmat árasztó kisvárosban, Zalakaroson köt ki. A Nádasdy-várra és az arborétumára büszke Sárvárnak csak a déli szeglete szól az idegenforgalomról - Dénes Tibor polgármesternek, mint mondta, tíz évébe telt, hogy ellehetetlenítse a korábban ott működő, a helyiek által "döggyárként" emlegetett, déli szélben az egész várost förtelmes bűzzel elárasztó állatifehérje-feldolgozó üzemet. Harkányban szinte az egész város a fürdővendégeket szolgálja, ám még mindig meglátszik rajta, hogy csak néhány éve heverte ki a közeli délszláv háborúk vendégriasztó hatását. A takaros Vas megyei nagyközségtől 2 kilométernyire felépült Bükfürdő pedig egy faluközpont nélküli üdülőtelep, ahol - persze a fürdőn kívül - a vendég nem igazán érezheti, hogy "valahol" van.

Ha gyógyfürdőzésről van szó, döntő kérdés a megcélzott település gyógyvizének összetétele. Ebben érdemes szakértő tanácsát kérni; a HVG tapasztalata szerint minden fürdő, illetve fürdőváros vezetői igen meggyőzően érvelnek amellett, miért pont az ő (elsősorban mozgásszervi panaszok orvoslására ajánlott, az egyéb összetevők mellett mindenhol hidrogén-karbonátos) vizük a legjobb. Vértes Árpád hévízi polgármester például a világ egyik legnagyobb gyógytava - a leghidegebb teleken is legalább 23 Celsius-fokos - vizének kéntartalmát és jótékony radioaktív hatását emelte ki, Horváth Tihamér, a Kehida Termál Kft. cégtulajdonosa pedig azt, hogy a kehidakustányi víz kéntartalma még a Hévízi-tóét is meghaladja. Németh István, a Büki Gyógyfürdő Zrt. elnök-vezérigazgatója és Czirákiné Pakulár Judit zalakarosi alpolgármester az összetétel mellett azzal büszkélkedett, hogy az ő gyógyvizük literenként 14, illetve 15 ezer milligramm ásványi anyagot tartalmaz (az ásványvízzé minősítés határa ezer milligramm). Horváth Sándor, a Harkányi Gyógyfürdő Zrt. vezérigazgatója azt tartja a dél-baranyai fürdőváros egyik extra lehetőségének, hogy az ottani víz a pikkelysömör kezelésére is alkalmas, Sárvárra pedig Rózsa Ferenc vezérigazgató szerint az ezoterikus gyógymódokban hívőknek érdemes elzarándokolniuk. Egyik specialitásuk például az úgynevezett hangterápia, amelynek során a fekvő páciens köré, illetve testére helyezett, 12 fém ötvözetéből készült tálak kongatásával "folyamatos hang- és rezgésáramlást hoznak létre", ami "segíti a testtudat felerősödését", s "gyengéden visszavezet azokhoz a pontokhoz, melyek rossz közérzetet, gátló blokkokat okoznak" - a HVG tudósítójának tapasztalata szerint nem feltétlenül minden esetben.

Bár például Sárváron hatvan orvos és ilyen-olyan terapeuta dolgozik, miközben magának a fürdőnek a működtetéséről húszan gondoskodnak, az igazi attrakció majdnem mindenhol az élményfürdő és - nyaranta - a strandrészleg; még a medenceszám-rekorder Bükfürdőn is csupán nyolc medence szolgál gyógycélokat a 26-ból. Mindenhol tudatosan több generáció kiszolgálására rendezkedtek be, a bébipancsolóktól (Kehidakustányban külön baba-mama szoba, Harkányban pedig pelenkázó- és cumimelegítő házikó is van) az élményfürdőn, a strandon és a wellnessrészlegen át a gyógymedencékig. A legnagyobb, 6 ezer négyzetméternyi vízfelület Harkányban van, Zalakaroson és Bükön 5-5 ezer, Sárváron 3,6 ezer, Kehidán pedig 2,6 ezer négyzetméternyi medence fogadja (a csak tavasztól őszig nyitva tartó szabadtérieket is beszámítva) a különböző korosztályba tartozó vendégeket.

Az egyetlen kivétel Hévíz. A patinás fürdővárosnak se strandja, se élményfürdője nincs - nyáron segíthet a Balaton közelsége, kánikulamentes időben viszont az oda érkezők többségének be kell érnie a 4,4 hektáros tóban való úszkálással. Azért csak a többségének, mert a szállodák kapuin belül - többnyire ez is a négy- vagy többcsillagosok specialitása - sok helyütt működnek kisebb-nagyobb fürdők. De vigyázat, a házi medencék vize korántsem mindig minősített gyógyvíz - a hévízi szállodákban vagy például a sárvári Danubiusban igen, Zalakaroson viszont jellemzően nem. Megtévesztő, hogy a köztudatban összemosódik a gyógy- és a termálvíz jelentése, holott az utóbbi kifejezés csupán a mélyből feltörő (és sokszor persze tényleg gyógyhatású) víz hőmérsékletére utal. Így például a zalai kisváros legnagyobb szállodája, a Karos Spa joggal hirdeti, hogy nem csupán - imponálóan nagy - saját fürdőjének némelyik medencéjében van "orvosilag ajánlott" termálvíz, hanem még a szobákhoz tartozó fürdőkádak csapjából is az folyik, csakhogy ez nem azonos a városi fürdő gyógyvizével, ami Zalakarost híressé tette. A hotelokban persze senkinek nem tiltják meg, hogy átbaktasson a gyógyfürdőbe, de általában nem is figyelmeztetik a vendéget a víz és víz közötti különbségre. Nem kell viszont az ásványianyag-milligrammokat soroló táblázatok után nyomozniuk az olyan szállodák vendégeinek, mint a városi gyógyfürdővel egybeépült sárvári VitalMed és Park Inn vagy a fürdő és a hotel között gyalogalagúttal rendelkező zalakarosi Freya.

Fürdőépítészetileg talán Kehidakustány érdemli a pálmát nagyvonalúan kialakított beltereiért, ahova még egy attraktív óriáscsúszda is befért - igaz, a Kehida Termál Gyógy- és Élményfürdő külön kategóriát képez, hiszen az alig ezerlelkes zalai faluban a hasonló nevű szálloda fürdője egyszersmind a "városi fürdő" is. Hangulatos, bár faszerkezeteinek barna színe miatt kicsit talán túl sötét a zalakarosi, nyüzsgősen érdekes a kúpformákból épített sárvári Gyógy- és Wellnessfürdő - utóbbi különlegessége az akváriumokkal és örökzöldekkel telepakolt úgynevezett mediterrán pihenő, a kehidaihoz hasonlóan építészetileg is igényes szaunavilág, és külön erénye a nem csupán létező, de jól is működő gyermekmegőrző. A 45 éves történelmére építészeti, sőt alaprajzi összevisszaságával is emlékeztető büki gyógyfürdő egyedi attrakciója a 14 hektáros területén belül lekerített csendzóna, az úgynevezett rekreációs park, a konkurenseinél itt-ott kicsit kopottasabb harkányié pedig az új főépület második emeletén berendezett, nyitható tetejű látványfürdő.

A jegyárak szinte mindenütt bonyolult rendszert alkotnak, attól függően, hogy a belépő hány órára szól, és mely medencék használatára jogosít. Az egész napos, fürdőszerte érvényes jegyet Harkányban mérik a legolcsóbban, 1990 forintért, és Kehidán a legdrágábban, 3700-ért (a fürdőkkel egybeépült szállodák lakóinak nem kell külön fizetniük). A legkorábban a hévízi tófürdő zár (nyáron délután 4, télen 5 órakor), a legkésőbb a sárvári fürdőház (este 10-kor, de a szállóvendégek 11-ig is maradhatnak).

A szállodai komfort persze nem csupán attól függ, milyen közel van a ház a városi fürdőhöz, meg hogy van-e saját medencéje. Nem tudhatja előre a vendég, mi okoz majd neki bosszúságot: van-e elég akasztó a fürdőszobában a vizes köntösöknek, törülközőknek, polc a mosdó közelében a tisztálkodóeszközöknek, elég kemény-e a matrac (ez különösen azoknak lehet fontos, akik például derékfájásuk miatt utaznak gyógyvízközelbe). Egyedi vendégbosszantó szokást tapasztaltunk a különben igényes és kényelmes Kehida Termálban: távozás előtt a kuncsaftnak írásos igazolást kell kérnie a szobaasszonytól, hogy köntös- és törülközőkészletét hiánytalanul leadta.

Azzal viszont előre is lehet kalkulálni, mi szól a kisebb, néhány tíz szobás szállodák, és mi az üdülőnagyüzemek mellett. A 26 szobás sárvári VitalMedben például családias a hangulat, barátságos a személyzet, viszont csapnivaló az étel - nyilván úgy tartják, hogy a kis házban bóklászó néhány vendég kedvéért nem érdemes túlzásba vinni a svédasztalválasztékot. A 221 szobás, hibátlanul berendezett Karos Spában egyenesen fenséges a svédasztal, ilyen nagy szállodában viszont értelemszerűen nyoma sem lehet a családias hangulatnak. De persze kis szállodának is lehet jó konyhája: a (sárvárival csak névrokon) zalakarosi Vitalban akkor is komolyan vették a reggeli svédasztalt és az élő zenés vacsorát, amikor a harmincszobás hotelban, hét közepén, csupán öt vendég lézengett; az ő kedvükért is magától értetődően járatták az élménymedence energiazabáló vízi attrakcióit, és mindezek tetejébe még barátságosak is voltak - félreértés ne essék, a HVG munkatársa itt sem árulta el előre, hogy "szállodakritikára" készül.

MUCK TIBOR