Lepipálta a BKV az Orbán-kabinetet. Utóbbi a 2002-es kormányváltás után 700 millió forintot fizetett ki lelépti díjként az állami cégek menesztett vezetőinek, ezzel szemben a fővárosi közlekedési vállalat 2007 óta összesen bő 1 milliárd forint végkielégítésben részesített félszáz BKV-vezetőt. Lapzártánk után ül össze a cég felügyelőbizottsága (fb), hogy kivesézze a Kocsis István BKV-vezér utasítására készült belső jelentést arról, szabályosan történtek-e a végkielégítések. Az fb akár feljelentést is tehet – amint azt a jelentés javasolja –, ezzel csatlakozna Kocsishoz, aki nagy kárt okozó bűncselekmények miatt tett feljelentést, illetve a fideszes Németh Szilárdhoz, aki hűtlen kezelés gyanújával fordult a rendőrséghez.

A végkielégítés-dömping a BKV-nál akár természetesnek is vehető, hiszen az utóbbi három évben háromszor volt vezérváltás a cég élén: Aba Botondot 2007 elejétől Antal Attila követte, őt egy interregnumban Balogh Zsolt, aki megbízottként működött, majd a Magyar Villamos Művek Zrt.-től katapultált Kocsis érkezett. A gyors kádercserék mellett a cégnél folyó átszervezés is figyelembe veendő, sőt az összesen 3,3 milliárd forintra becsült lelépti díjakba a legalább félezres, alacsonyabb szinteket is érintő létszámcsökkentés anyagi következményeit is bele kell érteni. Az viszont némi magyarázatra szorul, miért nincs lényeges különbség a régi BKV-s vezetők – akik akár évtizedeket is a cégnél töltöttek – és az újsütetű menedzserek végkielégítése között.

A jelentésből kiszivárgott részletekből tudható, hogy a régiek csúcstartója (Szalainé Szilágyi Eleonóra humánpolitikai igazgatónak a botrányt elindító 96 milliós apanázsát leszámítva) Tölgyesi Vilmos műszaki igazgató, aki 35 évet töltött el a BKV-nál, és akit a vizsgálati jelentés szerint 69 millióra érdemesítettek. (Tölgyesi egy időben Pintér Sándor exbelügyminiszter tulajdonostársa volt az Immobil 2000 Kft.-ben.) Menyhért László vezérigazgató-helyettes 33 év után 35,5 millióval távozott. Velük szemben Bosnyák Gyula stratégiai igazgató már 16 hónap munkaviszonnyal 38,9 millióra szolgált rá, Regőczi Miklós kommunikációs vezérhelyettes pedig 21 hónap után 34,5 millió forintot kapott. Más kérdés, hogy utóbbiak lelépti díját nem végkielégítésnek hívták, hanem a BKV „megállapodás alapján” fizetett 1-1 évi átlagkeresetnek megfelelő összeget, sőt Bosnyáknak ezen felül háromhavi titoktartási pénzt is adott. Az elnevezés korántsem mellékes. Kommunikációs főnökként Regőczi nyugodtan mondhatta az egyik lapnak, hogy Tóth Norbert gazdasági vezérhelyettes tavaly júliusban közös megegyezéssel, végkielégítés nélkül távozott, hiszen az Antal Attila vezérigazgató működése során 16 hónapot lehúzott Tóth valóban nem végkielégítés, hanem megállapodás címén kapott héthavi keresetet, és titoktartása fejében még háromhavi pénzt – összesen bruttó 29 milliót.

A 2007-től alkalmazott menedzsereknek egyébként a munka törvénykönyve (Mtv.) és a kollektív szerződés alapján semmi sem járt volna, egyhavi végkielégítéshez ugyanis három év munkaviszony szükséges – vagyis a gyorsan jött és rapid módon távozott vezetők csak a menedzserszerződésekbe gyömöszölt tételek alapján kaphattak milliókat. Az utólag a cég szempontjából már előnytelennek minősített menedzserszerződéseket az alkalmazottak munkáltatója, a mindenkori vezérigazgató írta alá, tehát a házon belüli javadalmazásért övé a felelősség. A fővárosi társaságoknál, így a BKV-nál is az igazgatóság köt szerződést a vezérigazgatóval, akinek jövedelméről az önkormányzat tulajdonosi jogokat gyakorló gazdasági bizottsága dönt. Az, hogy milyen szabályok szerint köt szerződést a vezérigazgató házon belül, egyelőre homályos. A BKV fb-elnöke, Székely Gábor – aki egyben a főváros gazdasági bizottságának az alelnöke is – a HVG-nek nem tudta biztosan megmondani, van-e erre valamilyen sorvezető. A gazdasági bizottság csak most, a botrány kirobbanása után kapta feladatul egységes javadalmazási szabályzat kidolgozását. Az fb HVG által megkérdezett tagjai nem láttak ilyen szabályzatot, és a belső ellenőrzési anyag sem tesz említést róla.

A BKV könyvvizsgálója, a Deloitte Kft. idén februárban azt írta a mérleghez csatolt jelentésében, hogy „fennáll a kockázata, hogy a végkielégítések nem a jogszabályoknak, illetve a belső szabályzatoknak megfelelően kerülnek kifizetésre, illetve a kapcsolódó belső kontrollok nem működnek megfelelően”. A könyvvizsgáló szúrta ki, hogy bár Szalainé Szilágyi Eleonóra humánpolitikai igazgató 96 millió forint végkielégítést vett fel, ezt követően is aktív állományban dolgozott tovább. A Deloitte a konkrét ügyön túl a 2009-ben tervezett nagyarányú elbocsátások miatt javasolta a belső kontroll megerősítését. Hogy ez megtörtént-e, arról ugyanúgy nem tudni, mint a tavaly májusi akcióról, amikor Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettes bekérette a BKV felső vezetőinek munkaszerződéseit, miután Somodi László vezérhelyettes rendes felmondás esetén 71 millióra tarthatott volna igényt. Ha megtörtént is az áttekintés, nem vette elejét a mostani botránynak – legalábbis Hagyó, Kocsisra licitálva, most ugyancsak vizsgálatot kért.

A cégvezetés második vonala amolyan szürke zóna. Az Mtv. csak az első számú vezetőt és helyettesét vagy a munkáltató által vezető állásúnak minősített személyeket nevesíti, a menedzsment többi tagjáról nem tesz külön említést. A Medgyessy-kormánynak a „horribilis végkielégítések” miatt 2003-ban hozott határozata is csak a többségi állami tulajdonú cégek vezetőire (valamint fb- és igazgatósági tagjaira) vonatkozik, és a privatizációs szervezetet utasította jövedelemszabályzat kidolgozására. A HVG-t a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) úgy tájékoztatta, a prémiumokat az alapbér 80 százalékában limitálták, a végkielégítés pedig határozatlan idejű szerződés esetén legfeljebb 8 hónap lehet. A 6 évvel ezelőtti kormányhatározat hoszszabb passzust szentel az önkormányzatoknak is, amelyektől javadalomszabályozás megalkotását igényelte, de ez is csak a vezető állású személyekre vonatkozik, vezérigazgatótól lejjebb nem ad eligazítást. Az utasítás csak a tulajdonosi jogot gyakorló szervezetnek, azaz az MNV-nek szólt, annak betartása az önkormányzatokon aligha kérhető számon.

A törvény szintén elnagyolt. Az Mtv. a végkielégítés tekintetében csak a munkavállalónak kötelezően adandó minimumot szabályozza, ettől a kollektív szerződés felfelé eltérhet. Az egyedi megállapodásokat pedig egyik sem korlátozza, vagyis a menedzserszerződésekbe – az állammal kötöttekbe is – minden beleférhet. A BKV-s másodvonal fizetései a Hay Group tanácsadó cég néhány hete zárult felmérése szerint közel állnak a magánszféra idei felsővezetői, évi 26,5 millió és 42,5 millió közötti átlagbéreihez. Munkajogi szempontból azonban az összeg nem releváns (például Szalai László menesztett vezérigazgató-helyettesnek a bíróság – még nem jogerősen – 100 millió forint kifizetését is jogosnak tartja), csak az a kérdés, hogy a BKV-vezetők szerződése jogszerű volt-e.

Szabálytalanság gyanúja egyelőre csak a továbbfoglalkoztatott személyzetisnél látszik, és ha bebizonyosodik róla, hogy járandóságát ő maga utalványozta, megsértette a számviteli fegyelmet. Jogászok szerint lehet keresnivaló a hallgatási pénzek körül is, mert az üzleti titkot az alkalmazottak külön klauzula nélkül is kötelesek megtartani. Ráadásul a monopolhelyzetű fővárosi közlekedési vállalat esetében aligha indokolt a konkurenciánál való elhelyezkedés tilalmát ezzel megváltani. Ahogy nem akadályozta meg a BKV a valaha a Nógrád Volán Zrt.-től érkezett Antal Attilát, hogy egy másik közlekedési céghez, a Vértes Volán Zrt.-hez igazoljon.

Azt a rendőrségi vizsgálat tisztázhatja, hogy az egymást követő BKV-vezérek gondosan gazdálkodtak-e a közpénzekkel, hűtlen kezelésnek számít-e a cég számára előnytelen szerződéskötés, például 300 százalékos prémium megállapítása, vagy határozatlan idejű szerződés határozott idejűvé változtatása. Mindenesetre már nem csak a célkeresztben korábban álló, a szocialista frakció által meneszteni kívánt Kocsis feje hullhat le. Hétfőn megszólalt az ügyben eddig hallgató szabaddemokrata főpolgármester is: Demszky Gábor szerint a BKV teljes igazgatóságát és felügyelőbizottságát is le kell cserélni.

VITÉZ F. IBOLYA