Fiktív áttelepülés
Titokzatos lakosságcsere történt Ózd és Prügy között, és ez évekig nem szúrt szemet senkinek.
Titokzatos lakosságcsere történt Ózd és Prügy között, és ez évekig nem szúrt szemet senkinek. Prügy polgármestere, Boros-Leskó Géza akkor figyelt fel erre, amikor egy nyolcgyerekes férfi bekopogtatott a hivatalba azzal, hogy súlyos adósságba keveredett, ezért kénytelen eladni a házát, amelyet megvételre felajánl az önkormányzatnak. Mint később kiderült, uzsorástól kért kölcsön, s a havi 100 százalékos kamatozású tartozást nem tudta visszafizetni. A földhivatali tulajdoni lapon azonban nem az ő neve, hanem egy ózdi nőé szerepelt, valamint egy megjegyzés: 2,3 millió forint otthonteremtési támogatás. "Ezt a házat egyszer már eladtad" - mondták a férfinak a hivatalban, aki csak arra emlékezett, néhány éve adott neki valaki pár százezer forintot, amiért cserébe csak egy papírt kellett aláírni. A polgármester nekiállt kutakodni, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a település legszegényebbek lakta területén teljes utcarészeket népesítettek be Ózd környéki falvakban lakó ismeretlenek - legalábbis az ingatlan-nyilvántartás szerint, mert valójában senki nem költözött el. A szomszédos Taktaszadán is hasonló a helyzet, ahol Vajtó János polgármester szerint legalább 10-15 házzal történt meg ugyanez.
A séma a következő: a szegénynegyedek lakói közül sokan fiktív adásvételi szerződéssel adták el házaikat szocpoltámogatásra jogosult, többgyermekes, segélyen élő családoknak, amelyek felvehetik a használt lakás megvásárlására jogosító állami támogatást. Az ügylet érdekében a vevőknek is meg kell válniuk tulajdonuktól, ezért viskóikat átíratják valamelyik rokonuk nevére. A támogatást azonban nem a család kapja meg, mert a pénzt az ügyletet kiagyaló és lebonyolító közvetítő lenyúlja. Ő pedig azzal áltatja a becsapott embereket, hogy mindez semmit nem jelent, ugyanis mindenki lakhat ott, ahol addig. Így is történik - csak éppen vevő és eladó egyaránt elveszíti tulajdonát. Az ügyleteket a helybéliek szerint általában maguk az uzsorások vezénylik, azzal kecsegtetve ügyfeleiket, hogy így megszabadulhatnak visszafizethetetlen adósságaiktól.
A lakáscélú állami támogatásokkal ügyeskedők előtt a lehetőség 2005 januárjában nyílt meg. Ekkor hirdette meg a kormány a Fészekrakó programot, amelynek keretében a gyermekek után járó, vissza nem térítendő lakásépítési támogatás összegének a felét (az úgynevezett félszocpolt) a 30 év alatti, legalább háromgyermekes családok igénybe vehették használt lakás vásárlásához is (később a korhatárt 35 évre emelték fel). A támogatás összege három gyermek után 1,9 millió forint, négy után 2,5 millió, majd minden további gyermek után további 100 ezer forint. A feltételrendszer részletes kidolgozása egy évig késett. A rendelet már meghatározta, hogy állami támogatás felhasználásával csak komfortos lakást lehet megvásárolni, addig azonban még a legrozzantabb viskók megvételéhez is - amelyekre 100-150 ezer forintért is nehéz vevőt találni - felvehettek az ügyeskedők többmilliós állami támogatást. A félszocpolos csalás azért marad többnyire láthatatlan, mert az új tulajdonosokról csak akkor szerez tudomást a polgármesteri hivatal, ha a vevők állandó lakosként bejelentkeznek, ám ők ezt nem teszik meg. Így csak az illetékes földhivatalban - Szerencsen - figyelhettek volna fel a különös népmozgásra, hogy a kistérség falvait Ózd környéki "telepesek" özönlik el. Csakhogy az ügyintézők profi ügyvédekkel találkoztak, akik szabályosan elkészített adásvételi szerződésekkel kopogtattak náluk.
Évekig késlekedett az állam az általa nyújtott támogatás sorsának ellenőrzésével, a Magyar Államkincstár (MÁK) ugyanis csak idén januárban kapott törvényi felhatalmazást arra, hogy a támogatások felhasználását hatóságként ellenőrizze. Korábban a kincstár feladata mindössze addig terjedt, hogy a megítélt támogatásokat a bankok jelentése alapján nyilvántartásba vette, és ellenőrizte, hogy egy gyermek után csak egyszer vettek-e fel támogatást; a pénzt a kincstár a bankok igénylése alapján automatikusan átutalta. Utóbbiak feladata az volt, hogy az állam megbízásából, szerződésben rögzített díjazás ellenében - a kincstárral és a jegyzőkkel együttműködve - ellenőrizzék az igénylők jogosultságát. Szocpoltámogatással kapcsolatos ellenőrzést az adóhatóság is végez, ám mindössze azt vizsgálja, valósak-e az építkezéseknél készült számlák.
A hitelintézeteknek azonban nem érdekük, hogy elveszítsenek ügyfeleket, a szocpol pedig nem a saját pénzük. A kincstár az idei év eleje óta végre közvetlenül is ellenőrizheti a bankokat, e célból fejleszti informatikai hátterét, s immár konkrét eseteket is vizsgálnak a MÁK területileg illetékes regionális igazgatóságai: jegyzői bejelentésre ellenőrzést indítottak állami támogatás jogszerűtlen igénybevételével kapcsolatban a Borsod megyei Bodroghalom és Pácin községekben 23 ügyben, s eddig három esetben határoztak az állami támogatás visszafizetéséről. Csakhogy a MÁK azzal is szembesült, hogy a csalók által jogosulatlanul felvett pénzt a kisemmizett igénylőkön valószínűleg nem tudja behajtani. A HVG kérdésére egy jogi szakértő úgy vélekedett: ha a bíróság megállapítja, hogy az állami lakástámogatást nem a tulajdonos használta fel, hanem azzal - bűncselekményt elkövetve - mások visszaéltek, akkor elrendelheti, hogy az okozott kárért az feleljen, aki a támogatást jogosulatlanul eltulajdonította. A kincstárnak egy kormányrendelet határozottan tiltja, hogy méltányosságot gyakoroljon a megtévesztett emberek javára.