Sajátos munkatesztet vezetett be a jászladányi önkormányzat: mind a 439, segélyen élő, ám munkaképes helyi lakost nyilatkozattételre kötelezte, hajlandó-e elfogadni a felajánlott munkalehetőséget. A megoldást az úgynevezett monoki modell törvényes, továbbfejlesztett változatának tartja Dankó István, a 6 ezer fős nagyközség polgármestere. A Szociális és Munkaügyi Minisztériumnál pedig a lapzárta óráiban még tűnődtek, vajon ezt a megoldást megengedi-e a sok értelmezésre alkalmas szociális törvény. Dankó a tartósan állástalanok elhelyezésében egy munkaerő-közvetítő cégre számít, ennek vezetői szerződést mutattak neki arról, hogy 120 munkást el tudnak helyezni a településtől 30 kilométerre fekvő Jászberényben, a Jász-Plasztik Kft. üzemében, és azt ígérték, később még több munkásra lesz szükség. Mivel a gépsorok mellett csak azok dolgozhatnak, akik elvégezték a nyolc osztályt, az önkormányzat a 85 iskolázatlan segélyezett közül a munkaképesek számára július- augusztusban a regionális munkaügyi központtól igényelt pénzből parlagfű-mentesítést szervez.

A jászberényi munkalehetőségről szóló tájékoztatóra - amelyen a polgármester ismertette a feltételeket - 314 személyt hívott be az önkormányzat, 278 fő meg is jelent, közülük 240 vállalta, hogy amint lehetséges, munkába áll. Ez egyelőre még a tizedüknek sem sikerült: a közvetítő cég révén eddig mindössze húsz személy kapott munkát. Viszont a toborzás arra jó volt, hogy az önkormányzat 39 főtől megvonja a rendszeres szociális segélyt: 26-an elutasították a felajánlott munkát, 13-an pedig bejelentették, hogy menet közben már valahol elhelyezkedtek.

Tömeges foglalkoztatásról tehát egyelőre nincs szó. A húszfős csoportot előbb orvosi vizsgálatra vitték, majd szalag mellé állították a Jász-Plasztiknál. A műanyagipari vállalat csak kölcsönzi a jászladányiakat, akik után havonta egy összegben fizet a munkaerő-közvetítő cégnek, a dolgozók valójában a közvetítő alkalmazottai, az fizeti utánuk a járulékot és az adót. Aki négy műszakban is vállalta, hogy beáll a gépsorok mögé, annak nettó 72-75 ezer forint havi bért ígértek, s 6 ezer forintos étkezési jegyet a hónap végén. A dolgozók szállításáról a közvetítő gondoskodik, ő alkalmazza a munkafelügyelőt is, aki egész nap maga irányítja a munkafolyamatokat. Tőle függ, mikor állhat le a gép. Jászladányon az a hír járja, hogy a munkások mindössze tíz percet kapnak arra, hogy kimenjenek a mosdóba, megegyék a tízórait, és elszívjanak egy cigarettát. A falu szélén lévő cigánysoron ennek ellenére a legtöbb felnőtt azt várja, mikor hívják már orvosi vizsgálatra, és mikor állhat be dolgozni. A polgármester szerint folyamatosan, húszfős turnusokban viszik majd az embereket.

Jászberény egyik legnagyobb, de nem az egyetlen műanyagipari üzeme a Jász-Plasztik. Kasza Lajos, a kft egyik tulajdonosa és ügyvezetője a nyolcvanas években, 22 évesen lett a helyi téesz fröccsöntő melléküzemágának a vezetője, ebből nőtt ki 1990-ben hat önálló műanyagipari kft, közülük az egyik a Jász-Plasztik. A műanyagüzemben elektronikus cikkek alkatrészeit gyártják, például a hűtőgépek műanyag fiókjait, számítógép-billentyűzetek vázát, tévékészülékek keretét. A bedolgozó segédmunkásoknak ezeket kell leszedniük a futószalagról, raklapra pakolni, felcímkézni, csomagolni. Több telephelyén összesen 2 ezer állandó alkalmazottat foglalkoztat a Jász-Plasztik, csakhogy az év utolsó hónapjaiban dömpingszerűen dőlnek be a megrendelések, mivel a háztartási gépek, szórakoztatóelektronikai berendezések iránt karácsony előtt van a legnagyobb kereslet. Ekkor az üzemben további hat-hétszáz munkásra van szükség, őket szállítják a környező településekről a munkaerő-közvetítők. A munkaerő-kölcsönzés önálló iparággá fejlődött a környéken, dömpingidőszakban a cégek még egymás embereit is megpróbálják elcsábítani.

A rendszeres szociális segélyen élő jászladányi romák munkába terelésére csak most, a monoki kezdeményezés nyomán szánta rá magát az önkormányzat és a munkaerő-közvetítő, holott a település az országos ismertséget a 2001-2002-ben kirobbant iskolabotránynak köszönheti, és már akkor látszott, hogy nagy a baj. A polgármester és az önkormányzat hathatós támogatásával a cigány gyerekeket elkülönítették, a többieknek pedig alapítványi iskolát hoztak létre. A sajátos kezdeményezés mellett Kolláth György alkotmányjogász bábáskodott, olyan sikeresen, hogy a szegregációt sem a helyi kisebbségi önkormányzatnak, sem a roma civil szervezeteknek, sem az ombudsmannak, de még az oktatási tárcának sem sikerült megakadályoznia. Az elkülönítés a mai napig fennáll, a helyi romák mára beletörődtek, hogy gyermekeik az alapítványi "elitiskolába" be sem tehetik a lábukat. Kállai László, aki a helyi roma kisebbségi önkormányzat vezetőjeként az iskolaügyben az ellenállást vezette, ma már egy országos civil szervezetet irányít, amelynek székhelyét hamarosan Budapestre helyezi át. Jászladányban egyedül a Kállai által szervezett, 68 gyerek számára működő tanoda marad, ahol - mint egy napköziben - délutánonként a cigány gyerekek angolt és számítógépezést tanulhatnak.

Több munkaképes roma egyedül nevel három-négy gyermeket, ha őket behívják dolgozni, a kicsik elhelyezéséről gondoskodni kell - mondta a HVG-nek Kállai. "Pályafutásom alatt mindössze három cigány gyermek járt bölcsődébe" - érzékelteti a helyi mikroklímát a roma polgárjogi vezető. S ami még különösebb: Jászladányban is működik egy kisebb műanyagüzem, a T-Plasztik Kft. tulajdona, ahol a segédmunkások szalag mellett dolgoznak, csakhogy az évekig nem alkalmazott helybéli romákat. 2007 elején azonban mintha megtört volna a jég, azóta az üzemben hat cigány munkás dolgozik, de a jelek szerint egyelőre ez a limit - holott a polgármester felszólítására több százan úgy nyilatkoztak, hogy dolgoznának, ha lehetne.

A Jászberényben dolgozó húsz jászladányi munkásra nincs panasz - mondta a HVG-nek Kasza. Nem világos azonban, hogy ki a munkaerő-közvetítő: míg a jászladányi polgármester az önkormányzat partnereként a fővárosi székhelyű Leasy Work Kft.-t nevezte meg a HVG kérdésére, Kasza Lajos ugyanerre azt állította, az a cég neki nem Jászladányból, hanem Zagyvarékasról hozza az embereket. (A Leasy Work ügyvezetője, Pintér Sándor - aki nem azonos az egykori belügyminiszterrel - viszont nem volt hajlandó nyilatkozni a HVG-nek.) A jászladányiakat Kasza szerint hozzájuk egy helyi cég, a Humán-Karc Kft. szállítja, amely elérhetetlennek bizonyult. Kérdés, mennyiben tekinthető megbízható vállalkozásnak a Humán-Karc, amely tavaly augusztusban alakult, miután a tulajdonosok, Karczagi Antal és felesége másik munkaközvetítő cége, a Mirtilla Lux Kft. ellen még 2007 elején végrehajtást rendelt el az adóhatóság Észak-alföldi Regionális Igazgatósága, az idén pedig felszámolási eljárás is elindult ellene.

Kasza számára mindegy, ki hoz neki munkásokat, és honnan, egy a lényeg: pontosan, megbízhatóan dolgozzanak. Öt-hat közvetítő céggel áll kapcsolatban, mert mindegyik csak 100-120 főt hozhat, tapasztalata szerint ugyanis több embert egyetlen cég sem tud kezelni. A jászladányi hivatalnak tehát több munkaközvetítővel is fel kellett volna vennie a kapcsolatot ahhoz, hogy mindegyik segélyezettnek valóban létező munkalehetőséget tudjon ajánlani. Azt pedig a munkába állóknak sem mondták meg, és a polgármester sem tud róla, hogy a munkalehetőség valójában csak öt hónapnyi időszakra szól.

Hiába tudna maga a helyi önkormányzat is rendszeresen ötven-hatvan embernek munkát adni, az elmúlt három évben három közmunkapályázatot bukott el a település - panaszkodott a HVG-nek Dankó. Ilyen programra ugyanis csak kistérség pályázhat, a jászsági kistérség viszont nem tartozik a leghátrányosabbak közé, annak ellenére, hogy a nagyüzemekkel jól ellátott Jászberénytől távolabb eső, kisebb falvakban - Jászapátin, Jászalsószentgyörgyön, Jászkiséren és Jászladányban - a munkanélküliség az országos átlag kétszeresét is eléri. Dankó a munkaerő-kölcsönző céggel is csak kényszerből szövetkezett, mert törvény tiltja, hogy az önkormányzat maga lépjen fel munkaközvetítőként.

Ma még megjósolhatatlan, hogy a jászladányi kísérletnek a puszta segélymegvonó, vagy a valódi munkához juttató jellege lesz-e erőteljesebb. A településen mindenesetre aligha oldható meg a tömeges foglalkoztatás. Amikor a HVG tudósítója ott járt, három középkorú aszszony söpörte ugyanazt a rövid járdaszakaszt a 35 fokos hőségben a polgármesteri hivatal előtt, s nemcsak a település szélén lévő szegénysoron burjánzott a parlagfű, hanem az önkormányzat tulajdonában lévő, teljesen elvadult telkeken is. Amint ugyanis egy ház lakatlanná válik, vagy eladó lesz, az önkormányzat azonnal megszerzi, így már 150 helyi telket birtokol, amelyekről a megüresedett házakat gyorsan lebontották. Ezeket a földterületeket nem adják el, és szociális alapon sem juttatnak belőlük a rászorulóknak - mondta a HVG-nek a polgármester, hozzátéve, csak így tudják elejét venni a másutt elharapódzott szocpolos csalásoknak (lásd Fiktív áttelepülés című írásunkat). A telkek felvásárlásával amúgy a szegénynegyed terjeszkedését is korlátozni lehet - arra hivatkozva, ezeket az üres telkeket fával ültetik be, hogy a település egyre zöldebb legyen.

SÁGHY ERNA