Végy két hektó vizet, 50 kiló krumplit, 40 kiló sárga- és fehérrépát, 6-8 kiló hagymát, tégy bele zöld- és fűszerpaprikát is! Szerezz be ezer darab kiflit, 2 kiló mákot, 50 liter tejet, mézet és porcukrot, s úgy egy mázsa narancsot. Ezekből a hozzávalókból egy közepes méretű kórház mintegy félezer betegének elkészíthető a december 24-ei böjti ebédre a hamis gulyás, a mákos guba, s kerül a tálcára egy kis gyümölcs is. Az idei ünnepi menü mellé az egészségügyi kormányzat ideológiai rágcsálnivalót is feltálalt: ki-ki ízlése szerint kommentálhatja, volt-e értelme december 1-jétől plusz 2 milliárd forinttal támogatni a betegek élelmezését.

A kórházban fekvők - a HVG rögtönzött közvélemény-kutatása szerint - már érzékelik a különbséget, az átlagosan 350 forintos nyersanyagnorma 550 forintosra emelése fedezetet nyújt az uzsonna és gyümölcs rendszeresítésére, valamint arra, hogy kétféle ebédből lehessen választani. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségénél (MDOSZ) osztatlan lelkesedéssel fogadták a régóta várt kalóriapótlást. Az MDOSZ felmérése azt találta ugyanis, hogy a páciensek 13 százalékának közepes, több mint negyedének pedig súlyos táplálkozási deficitje volt. Az állami és az önkormányzati kórházakban 160-170 páciensre jut egy dietetikus szakember - mondta a HVG kérdésére Henter Izabella, a szövetség főtitkára -, akinek a napi menük összeállításán, az elkészült ételek ellenőrzésén túl nem sok ideje jut a betegekkel való konzultációra, hogy személyre szabottan elmagyarázza, az intézményből távozva milyen ételeket kerüljenek, és miből mennyit fogyaszthatnak. A kosztolásról szóló miniszteri rendelet azt is előírja, hogy kórházanként háromfős élelmezési munkacsoportot kell működtetni, amelyben a dietetikus az ápolás és a gyógyítás területén dolgozó kollégáival együtt gondoskodik a megfelelő étkeztetésről.

Az új előírásokhoz való alkalmazkodás nem jelentett különösebb gondot a fővárosi Szent Imre Kórházban, ahol eddig is naponta hetvenféle diétás ételt főztek: ugyanabból a zöldségből készül pépesített, sótlan, húsmentes vagy éppen rakott, tojással dúsított, kalóriagazdag változat is - magyarázta a konyhai fogásokat Zárai Mária ápolási igazgató. Egy többszakmás városi kórházban a naponta készülő ételek 60 százaléka normál, illetve könnyű vegyes, a többi eleve diétás, amelyből nem lehet A és B menüt kínálni. "A nyersanyagra fordított kiadás abszolutizálása nem szerencsés, hiszen mindenekelőtt a beszerzési ártól függ, hogy ugyanabból a pénzből milyen ételeket hoznak ki, ráadásul jó alapanyagból is lehet íztelent főzni" - járul hozzá egy pénzügyi szemponttal is a központi döntés értékeléséhez Füzes Attila, a kiskunhalasi kórház ügyvezetője, akit amúgy szűkebb pátriájában remek hobbiszakácsnak tartanak. A gazdasági szakember szerint szükségtelen ilyen mélységig központi direktívákkal meghatározni a teendőket: lehet, hogy nagyobb igény lenne egy kicsit bőségesebb vacsorára, mint uzsonnára. Éppen ezért a következő hónapokban figyelni fogják, mennyi a visszáru. Egy felmérés szerint átlagosan az ételek 40 százaléka kerül a moslékba - nyilván nem függetlenül a kórházi közétkeztetés minőségétől, a kezelések, vizsgálatok eleve étvágycsökkentő voltától, no meg a bőséggel érkező hazai pótlástól.

A választási lehetőséget sem hagyó minisztériumi direktíva egyebek mellett azzal sem számol, hogy míg a kórházban megfordulók több mint 90 százaléka átlagosan öt-hat napot tölt bent, addig a krónikus betegek átlagosan harminc napig nyomják a kórházi ágyat. Ebből a különbségből is adódik, hogy a krónikusok étkeztetésénél más szempontokat kellene figyelembe venni, akárcsak a rehabilitációs kezelésben részesülőknél, akiket a lehető legtöbbet mozgatnak, tornáztatnak, így sokkal jobb étvágyuk van, mint fekvésre kárhoztatott társaiknak. Az elsősorban krónikus és rehabilitációs betegekre építő kisbéri és várpalotai kórházat vezető Tóth Ildikó éppen ezért sokat töprengett azon, hogy minél gazdaságosabban oldja meg a főétkezések közötti kosztolást. Bár mint mondta, a minisztériumi ukáztól függetlenül már korábban megkezdték a teakonyhák kialakítását, ahol a betegek készíthetnek maguknak meleg innivalót, s aki soron kívül megéhezik, legalább kenyérhez, zsírhoz vagy vajhoz, lekvárhoz bármikor hozzájuthat. Errefelé ugyanis sem a joghurtnak, sem a müzlinek nincs nagy keletje.

Azt persze nem lehet a közétkeztetéstől elvárni, hogy Gundel-minőséget produkáljon, így a legtöbben annyi pótlást kapnak otthonról, amennyire nincs is szükségük, ráadásul a hűtőkapacitás szűkössége miatt örök viták forrása a hazai biztonságos elhelyezése. "Megfigyeltük, hogy reggelente megérkeznek a hajléktalanok, akik felvetetik magukat a kórházba. Megebédelnek, bőséges kiegészítést vesznek magukhoz a közös hűtőkből, majd délután aláírják, hogy saját felelősségükre távoznak" - sztorizik a maga megszokott módján Golub Iván, a fővárosi Uzsoki utcai kórház főigazgatója. Úgy véli, nem lehet csupán a komfort egyetlen elemére összpontosítani, hiszen azt csak helyben látják, hol lenne igazán szükség a pluszforrásokra, például a takarítás sűrítésére vagy éppen a lyukas lepedők lecserélésére. Hasonlóan túlszabályozott az a miniszteri rendelkezés is, amely szerint a beszedett vizitdíj, kórházi napidíj legalább 30 százalékát a dolgozók béremelésére vagy jutalmazására kell fordítani. "Egy kórházban vagy a dolgozókat fizetjük meg, vagy a komfortot és a gyógyítás színvonalát emeljük. Ez azt sugallja, mintha a minisztérium utasítása nélkül valami hülyeségre szórnánk el a bevételt" - füstölgött az Uzsoki főigazgatója.

"Nálunk a gyerekek többsége mindössze néhány napot tölt el. Semmi értelmét nem látom, hogy a szülőket egyenként megkérdezzük, Pistikének krumpli- vagy répafőzeléket tálaljunk-e másnap. Ha azt látja, hogy Józsikának más van a tányérján, egyből azt szeretné" - hoz fel egy újabb tervutasítás-ellenes szempontot Harmat György, a Heim Pál Gyermekkórház főigazgatója. Azoknak az apróságoknak, akik kénytelenek az ünnepeket kórházban tölteni, amúgy sincs étvágyuk: ilyenkor mázsaszám érkezik az ajándék és adománycsoki, süti, emellett nincs az a menü, amelynek esélye lenne.

Az egészségbiztosítási kassza megtakarításából visszaosztott kosztpénz csupán három hónapra szól, utána az étkezésinorma-emelés fedezete beépül a normál finanszírozásba. Az pedig a teljesítményt javadalmazza, s nincs megcímkézve, hogy mondjuk egy vakbélműtétért fizetett összeg mekkora része az orvos bére, és mennyi jut belőle fűtésre vagy étkeztetésre. Így visszaáll a régi rend, és a megbízott vezető dönt a bevétel felhasználásáról. A közalkalmazotti bértáblától (lefelé) nem térhet el, az áram- és gázszolgáltatókkal nem tud alkudozni, túl sok mozgástere nem lesz. Viszont már az óévben elkezdhetik törni - vagy falba verni - a fejüket az intézményvezetők, miként tegyenek eleget a minisztérium újabb közérzetjavító intézkedésének. Eszerint minden kórházi ágy mellé elektronikus zárral működő széfet kell felszereltetni, a december végén a számlájukra átutalt összesen 600 millió forintért potom 70 ezer darabot. Így azok az önkéntes segítők, akik azért jártak be a kórházakba, hogy idős betegeket segítsenek megetetni, jövőre a széfeket is nyitogatni-csukogatni fogják a technikai újdonsággal fizikai és szellemi állapotuk miatt nehezen megbirkózó páciensek helyett.

GÁTI JÚLIA