2007. július. 04. 00:00 Utolsó frissítés: 2007. július. 04. 17:48 Magyar gazdaság

Gáncsok

A magyar futballban szokatlan módon hihetett a biztos győzelemben a német-francia Sportfive GmbH vezetése, amikor...

A magyar futballban szokatlan módon hihetett a biztos győzelemben a német-francia Sportfive GmbH vezetése, amikor három vezetőjük is egy elegáns budapesti szállodában várta a híreket tavaly január 20-án a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) ad hoc bizottsági elnökválasztásáról. A nekik tetsző verzió jött be, s Kisteleki István a megnyert csata után hozzájuk sietett, majd másnap levélben fordult Berzi Sándor főtitkárhoz, hívja fel a svájci Kentaro AG képviselőinek figyelmét, hogy január 21-étől már csak tanácsadásra jogosultak, a 2008-as Európa-bajnoki selejtezők televíziós közvetítési jogainak értékesítésére nem. Azt ugyanis az új futballvezér a Sportfive-nak szánta.

Mert bármilyen meglepő, a közvetítési jogok értéke egy-egy fizetőképes piaccal rendelkező ellenfél esetén - mint a német, az olasz, az angol vagy a spanyol nemzeti együttes - még akkor is eurómilliókban mérhető, ha a magyar válogatott az ellenfél. A futballközvetítések piacán tehát nagy a tét, nem véletlen, hogy a Sportfive is igyekezett vissza a magyar futballba. Mert egyszer már benne volt: az MLSZ 2001-ben eladta televíziós jogait az akkor még UFA Sports GmbH néven futó cégnek, négy évre elosztva 2,6 millió német márkáért. A megállapodás szerint a Sportfive értékesítette a magyar válogatott meccseinek közvetítési jogait. Az MLSZ-nek a bevételből járó 70 százalékot pedig nem a piacon elért ár, hanem egy előre kidolgozott tarifarendszer alapján fizette, amely meghatározta, milyen értékűek az egyes országokkal szembeni válogatott meccsek. Ám amikor 2004 áprilisában a Japán elleni barátságos meccs alkalmával kiderült, mit is érnek ennek a jogai, azzal szembesültek a magyar szövetségben, hogy a Sportfive által megjelölt 100 ezer dolláros érték a valós piaci ár tizede, s az után fizette a 70 százalékot. A valós piaci árakra állítólag Pellady Péter, a magyar válogatott akkori marketingmenedzsere hívta fel a figyelmet. Az MLSZ kiverte a balhét, a Sportfive pedig gyakorlatilag elismerte a magyarok igazát, és egy 2005. augusztusi megállapodás értelmében pótlólag fizetett még 350 ezer eurót. Ekkor került képbe a Pellady által protezsált Kentaro AG, amellyel az MLSZ már 2004 májusában tanácsadói megállapodást kötött. E szerint 2006. január 1-jétől - vagyis a Sportfive szerződésének lejártától - 2010. június 1-jéig a Kentaro a közvetítési jogok értékesítéséből származó kétmillió eurós bevételig 40, a fölött 30 százalékos jutalékért tanácsot ad a szövetségnek a közvetítési jogok értékesítését illetően. "A szerződéseket minden esetben az MLSZ kötötte, a jog nála maradt, így a tényleges értékesítési ár után illette meg mindkét felet a bevétel" - ecsetelte a HVG-nek a Kentaro-szerződés előnyeit Pellady. Ezt annullálta az MLSZ - a Sportfive javára. "Át sem tudta nézni a papírokat" - fakadt ki a HVG-nek Pellady, arra utalva, hogy Kisteleki szerinte az érvényes Kentaro-szerződés ismerete nélkül állapodott meg egy olyan céggel, amellyel korábban már befürdött. Ráadásul ismét előnytelenül, mert csak a 2008-as Európa-bajnoki selejtezősorozatban nagyjából 2 millió euróval kap kevesebbet az MLSZ, mint amennyi a meccsek valódi piaci értéke után megilletné.

A Kentaro nem hagyta annyiban: Svájcban beperelte a magyar szövetséget az érvényben lévő szerződés megszegése miatt, a 2006 májusától 2007 márciusáig terjedő időszakra 2,875 millió euróra. Ezenfelül - ahogy az ügyben eljáró Frank Koch ügyvéd Philipp Grothét, a Kentaro társtulajdonosát tájékoztatta - még további 4-5 millió eurós kártérítési igénnyel kalkulál. Az MLSZ-elnök korábban azt nyilatkozta, hogy az esetleges kártérítési kötelezettséget a Sportfive magára vállalta. Kérdés azonban, mi lesz a folytatás, ha a svájciak nyernek a Kentaro kontra MLSZ perben. A német jog szerint ugyanis a Németországban bejegyzett Sportfive magatartása a tisztességtelen verseny elleni törvény hatálya alá esik, mivel az MLSZ-szel úgy kötött szerződést, hogy tisztában volt vele, annak élő megállapodása van egy versenytársával. A beígért kártérítés-átvállalás pedig az említett törvény szerint a "szerződés megsértésére késztetés megtévesztés útján" kategóriájába eshet.

hvg360 Nemes Nikolett 2024. november. 29. 12:00

„Ezeket nyilvános kivégzésnek neveztük egymás között” – így kergeti felmondásba a dolgozókat egy toxikus munkahely Magyarországon

Hogyan működik, mi mindent tesz egy bántalmazó felettes, és mit okoz ezzel a beosztottjainak? Miért volna fontos külön kezelni a vezetői és a szakmai kompetenciákat, és miként lehet maga a rendszer is bántalmazó, amelyben a szereplők töltik a mindennapjaikat? Edinger Katalin nyolc évig dolgozott egy kiadónál, ahonnan beszámolója szerint azért távozott – többedmagával együtt –, mert a főnöke súlyosan toxikus légkört teremtett. Erről is beszélgettünk vele.