HVG

A magyar gazdaság a közelmúltban csupán a rendkívül mélyről indult balti államokkal nem bírta a versenyt, a növekedési pályán az összes többi riválisát megelőzte - derül ki az Európai Bizottság úgynevezett kohéziós jelentéséből, amely a 27 tagállam, illetve 268 régió gazdasági-társadalmi helyzetét elemzi. Az 1995 és 2005 közötti időszakban a balti államokban az egy főre jutó hazai össztermék (GDP) megduplázódott, őket a növekedési lista élmezőnyében Magyarország követi, amely tíz év alatt 60 százalékos többletet produkált (lásd grafikonunkat a 95. oldalon). A most következő esztendőkben azonban a magyar gazdaság ezt a látványos felzárkózási tempót meg sem közelíti.

Az új tagállamok gyors növekedése is hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt évtized során az unióban csökkentek az egyenlőtlenségek a jövedelem és a foglalkoztatás területén - állapította meg a jelentést ismertetve Danuta Hübner, a regionális politikáért felelős biztos. A pozíciók átrendeződését érzékelteti, hogy Szlovéniában, a lengyelországi Mazowieckie és a Közép-Magyarország régióban az egy főre jutó GDP már 2004-re meghaladta az uniós átlag háromnegyedét, miközben Olaszországban három, Belgiumban és Németországban egy-egy régió átlagos jövedelme ez alá csúszott. Ezt a szintet egy évvel később Ciprus és Csehország is teljesítette, maguk mögé utasítva Portugáliát. 2016-ra további hat ország léphet be a 75 százalékosok klubjába - a három balti ország, Szlovákia, Málta és Magyarország -, már amennyiben a gazdasági növekedést tartósan az uniós átlag fölött tartják (a számítások vásárlóerő-paritáson készültek, nem a nemzeti valuták aktuális árfolyamon történt átszámításával).

Csakhogy Magyarország a következő egy-két évben nem lesz képes számottevően gyorsabb tempót produkálni, mint az unió egésze, sőt az új tagországok rangsorában momentán a mezőny legvégén kullog. A kohéziós jelentés az ilyen jellegű, sarkos következtetések levonásától persze tartózkodik, mindamellett tény, hogy az általa vizsgált tíz évből hatban, egészen 2001-ig az előző évtized közepi sikeres stabilizáció lendülete vitte előre a magyar gazdaságot, majd pedig a mesterségesen felpumpált belső kereslet, aminek következtében a GDP növekedése stabilan évi 2-2,5 százalékponttal meghaladta az uniós átlagot. Az infrastrukturális fejlesztések felgyorsításával és bőkezű bérpolitikával operáló, növekedést erőltető gazdaságpolitika azonban minden egyes évben megengedhetetlenül nagy költségvetési hiánnyal és hat év alatt mintegy 7 ezermilliárd forintos államadósság-növekedéssel társult. Emiatt a kormány tavaly kénytelen volt a fékre taposni; ez üt most vissza, épp akkor, amikor az uniós konjunktúra élénkül.

Miközben az Európai Bizottság a múlt héten arra hívta fel a figyelmet, hogy a tagországok használják ki a fellendülés időszakát, és alapozzák meg a későbbi évek fenntartható növekedését - magyarán, ne költsék el a kedvező konjunktúrának köszönhető többletjövedelmet -, a magyar gazdaság nem tud ilyen jellegű tartalékokat felhalmozni. Nem a bőség, hanem a szükség, történetesen a megengedhetetlen államháztartási hiány készteti takarékosságra a kormányt, és a költségvetési kiigazítás csaknem mindegyik eleme külön-külön is hűti a gazdaságot. Az államháztartás kamatfizetések nélkül számított egyenlege tavaly még 5,6 százalékos mínuszt mutatott - azaz ömlött a pénz a gazdaságba, felpumpálva a belső keresletet -, jövőre viszont már törvényi előírás tiltja az efféle kiadási többletet. Az idén nőttek a központi elvonások is: az államháztartás adó- és járulékbevételei 2006-ban a GDP 37,4 százalékára rúgtak, az idén pedig 38,6 százalékra, ilyen mértékű elvonásra 2000 óta nem volt példa.

Mindez annyit tesz, hogy az uniós üzleti klíma javulásának hónapjaiban a magyar cégeknek növekvő adó- és járulékterhekkel kell megbirkózniuk. És persze inflációval: egy évvel ezelőtt a 3 százalék körüli, mesterséges eszközökkel megállított pénzromlás még alig lógott ki a 25 tagállam 2,4 százalékos átlagából, az idén tavasszal mért 8,5-9 százalék azonban Európa-rekord; az euróövezetben a pénzromlás egy év alatt nem érte el a 2 százalékot. A magyarországi áremelkedés megszelídítése megengedhetetlenné teszi a monetáris szigor számottevő lazítását, ami szintén a növekedés lassulását eredményezheti. Ha pedig 2007-ben - az év egészében - a forint 7-7,5 százalékot inflálódik, az euró árfolyama viszont változatlanul 250 forint körül ingadozik, akkor a nemzeti valuta ismét erősödni fog, megcsapolva az exportőrök jövedelmét, egyúttal erőteljes importversenynek teszi ki a hazai cégeket. Az idei első negyedévben a GDP a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a korábbi évek 4 százalékos átlagával szemben csupán 2,7 százalékkal bővült az előző év azonos időszakához viszonyítva, és a tempóvesztés eltart még egy ideig.

"Egyre inkább azokat a lépéseket kell keresni, amelyek a növekedésről szólnak" - biztatta hallgatóit a Corvinus Egyetemen tartott előadásában Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök a szlovák gazdaság dinamizmusával példálózva azt illusztrálta, hogy annak hátterében a magyarországinál 10 százalékponttal kisebb adóterhelés és ezzel arányosan kevesebb állami szociális juttatás áll. A modell átvétele azonban - fűzte hozzá - azzal járna, hogy a magyar költségvetés jóléti kiadásait 28-30 százalékkal meg kell nyirbálni. Ez messze nem reális, az állami elvonás mértéke a következő években viszonylag lassan mérséklődik, így a gazdasági növekedés - Veres János pénzügyminiszter minapi nyilatkozatát idézve - csak a kormányzati ciklus végére éri el ismét a 4 százalékot. A stabilizációval járó megtorpanást, növekedési veszteséget a korábbi folyamatok kivetítésével operáló kohéziós jelentés nem kalkulálta bele abba a prognózisába, mely szerint 2009-re Ciprus és Szlovénia, 2012-re Csehország, 2019-re pedig már Észtország egy főre jutó GDP-je is el fogja érni az uniós átlag 90 százalékát, miközben Magyarország 2024-ig a 75-90 százalékos sávban marad.

Aszinkron mutatkozik a munkaerő-piaci fejleményekben is: Magyarország az elmúlt években e tekintetben szintén szembement az uniós trenddel, amennyiben a foglalkoztatás a gazdaság belső élénkítése és az állami bürokrácia elburjánzása miatt bővült, a munkanélküliség pedig csökkent. Az elmúlt egy évben fordult a kocka, az átlagos uniós munkanélküliségi ráta több mint 1 százalékponttal javult, a magyarországi pedig magas szinten beragadt, és félő, hogy a restrikciós periódusban még nőni is fog. A közszférában foglalkoztatottak száma tavaly nyár óta mintegy 30 ezerrel csökkent, és most kezdik elbocsátani azokat a pedagógusokat, akik az iskolai átszervezések és a kötelező óraszám emelése következtében veszítik el állásukat. Most gyorsul fel a létszámleépítés az egészségügyben is. Ám a versenyszféra már nem képes a felszabaduló munkaerőt felszívni, ami nem csoda, mivel az első negyedévben az átlagos bérköltségek 9 százalékkal nőttek. Az unió célja az, hogy 2010-re a 15-64 éves korosztály 70 százalékát foglalkoztassák - bár a jelentés leszögezi, hogy ennek teljesítése valószínűtlen -, ettől az elvárástól Magyarország három további tagállam társaságában 2005-ben 10 százalékponttal maradt el. A helyzet azóta sem javult. A 2007. február-áprilisi időszakban a 15-64 éves korosztály 56,8 százalékának volt munkája, csakúgy, mint egy évvel korábban, sőt a foglalkoztatottak és a munkanélküliek arányát az adott népességhez viszonyító úgynevezett aktivitási ráta is csupán 61,5 százalékos volt, ami stagnálásként értelmezhető.

Az uniós cél eléréséhez 20 millió embernek kell állást találnia - szögezi le a kohéziós jelentés. Ez a demográfiai jellemzők miatt is fontos, mivel 2011-ig még számottevően bővülhet a foglalkoztatás és vele együtt a GDP, akkor azonban a munkaképes korú népesség száma hanyatlani kezd. Ezt egy ideig még képes ellensúlyozni, hogy a nők, a fiatal- és időskorúak egyre nagyobb számban állnak munkába, de Európa munkaerőpiaca évről évre feszítettebb lesz. 2018 után pedig már csökken a foglalkoztatás szintje, vagyis a gazdaság ezt a növekedési tartalékát elveszíti. E hatásnak Magyarország az átlagnál is erőteljesebben ki van téve: a 65 éven felüliek aránya a 15-64 éves népességhez viszonyítva 2005-ben 22,8 százalék volt, 2010-ben 24,3 lesz, 2015-ben pedig - az úgynevezett Ratkó-korosztály nyugdíjba vonulásával - már 26,7 százalék. 2050-ben már két munkaképes korú lakosra jut egy nyugdíjas, ami beláthatatlan társadalmi gondot jelent.

Ami a kohéziós politika jövőbeni hatásait illeti, az uniós prognózis szerint 2015-re Magyarország GDP-je összességében 5,4 százalékpontnyi többlethez jut a támogatás nélküli trendhez viszonyítva, a foglalkoztatás pedig 147 ezer fővel nő (lásd táblázatunkat a 95. oldalon). Nagy kérdés, hogy az egyes régiók felzárkóztatása mennyiben lesz sikeres; az 1995- 2004 közötti időszakban ugyanis a fejlettebbek gyorsabb növekedést produkáltak, mint például az elmaradottabb alföldi régiók. Arról, hogy e tekintetben az Új Magyarország fejlesztési terv milyen változást hozhat, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség egyelőre - a most készülő modellszámításokra hivatkozva - nem tudott válaszolni.

FARKAS ZOLTÁN