A József Attila emlékév záró aktusaként a múlt hét végén a Petőfi Irodalmi Múzeumba (PIM) került kétszáz lapnyi kéz- és gépirat, többségében a költő úgynevezett értekező prózájának, illetve esztétikai töredékeinek eddig csak szűk körben ismert darabjai. A dokumentumokért fizetett 49 millió forintból 40 milliót a kulturális tárca miniszteri keretéből csípett le Bozóki András, a Szerencsejáték Rt. által 9 millióért megvett papírok, Székely Gábor vezérigazgató szavaival "örökös letétbe" kerültek. A minisztérium közleménye szerint a "kéziratokat eladó műgyűjtőnek kifejezett kérése volt, hogy a nevét ne hozzák nyilvánosságra", ezért azt a PIM novemberben kinevezett új főigazgatója, E. Csorba Csilla a HVG-nek sem árulta el. A József Attilával foglalkozó irodalmárok az 1990-es évek eleje óta tudnak a 71 tételből álló dokumentumegyüttesről - köztük az egyik legfigyelemreméltóbbról, a Babits Mihály európai irodalomtörténetéről szóló írásról -, belőle nem egy szöveg be is került 1995-ben a költő prózai műveinek új kritikai kiadásába. A nyilvánosság akkor arról is értesülhetett, hogy a szóban forgó paksaméta eredetileg a költő egyik barátjának, az 1972-ben elhunyt Sándor Pál filozófusnak a tulajdonában volt, majd több évtizedes lappangás után (a szamizdatterjesztés egykori emblematikus alakja) Sulyok Miklós antikvárius és vendéglős kínálta fel megvételre több közgyűjteménynek is.