A 20 milliárd forintot is meghaladhatja az idei belvíz miatti agrárkár. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) mintegy 300 ezer hektár vízborításos és a túlnedvesedés miatt nem művelhető terület, ezen felül további közel 150 ezer hektár gazdaságosan nem művelhető - sok-sok vízfolttal éktelenkedő - parcella hozamkiesését számszerűsíti ekkora összegben. "A veszteség egyes gazdaságokra koncentrálódik, számukra ez a véget jelentheti" - mondta a HVG-nek Tóth István, a MOSZ titkára.

Bár az agrártárca egy héttel meghosszabbította azt a határidőt, ameddig a bel- és árvízzel sújtott gazdák bejelentkezhetnek az egységes területalapú támogatásra, de jogi garancia még nincs arra, hogy vis maiorra hivatkozva meg is kapják a teljes összeget. A dotáció feltétele ugyanis az, hogy műveljék a területet, ami a vízkáros területek jó részén eddig lehetetlen volt. Júniusban pedig már nem is nagyon érdemes vetni ott, ahol addig nem tehették meg.

A múlt heti esős időjárás miatt szállt el végleg a 289 hektáron gazdálkodó Patkós Lajos mezőtúri magángazda esélye arra, hogy belvizes parcelláin a magokat a földbe juttassa. "Nálam 38 hektár vizesedett el teljesen, itt az őszi vetés teljesen tönkrement, vagy tavasszal nem lehetett vetni. Ugyanekkora területen károsodott annyira a talaj, hogy az szintén kiesett a termelésből, de a megmaradt táblákon is ritkább lett az állomány, ezért körülbelül egyharmados terméskieséssel számolok" - adott gyors számvetést a HVG-nek Patkós. Mezőtúr környékén a MOSZ adatai szerint 60, Dévaványán 80 százalék a nem művelhető területek aránya.

A károk felmérésén az idén sem jutottak túl a magyar agrárgazdaság irányítói. A MOSZ a korábban beígért katasztrófaalap felállítását követeli, valamint hosszú távú stratégiát a művelésváltásra. Utóbbira a parlament elé terjesztett kormányprogram is tesz - konkrétumok nélküli - utalást. A belvízzel foglalkozó két mondat egyike ugyanis így szól: "Olyan területeken, ahol sokkal drágábban lehet a belvizet elvezetni, mint amekkora hasznot ez eredményez, támogatjuk a művelési mód megváltoztatását."

"Erdősítés, gyepesítés, környezetbarát, extenzív gazdálkodásra való áttérés" - Kis Zoltán, az SZDSZ agrárszakértője szerint ezek lehetnek a belvizes területeken gazdálkodók számára a lehetséges alternatívák. Az átállás azért is ésszerű volna, mert "legalább ezeken a területeken nem az intervenciós raktárak számára termelnék a gabonát". A művelésváltáshoz 2007-től az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból 80 százalékos uniós támogatáshoz lehet jutni; erre egyébként eddig is lett volna lehetőség, de a gazdák számára kényelmesebb megoldás a területalapú támogatás és a biztos piacot jelentő intervenció. Ráadásul az agrártárca éppen a környezetgazdálkodási forrásokból csoportosított át más agrárcélokra - utalt Kis arra az ügyre, amely miatt 2004-ben lemondott a környezetvédelmi tárca államtitkári posztjáról.

A váltás a szinte minden évben belvízzel borított területeken azonban belátható időn belül kényszer lesz: az EU-ban már pedzegetik, hogy a gabonaintervenciós rendszer a jelenlegi formájában nem tartható tovább, igaz, ha ez megváltozik, nem csupán a vízkáros földeken gazdálkodók kerülnek bajba. A területalapú támogatás Brüsszelből és magyar költségvetésből érkező része is nagy pénz (a tavalyi év után 18 904, illetve 19 142 forint volt hektáronként), ha ezt egy-egy belvizes évben nem kapnák meg, sokan lehúzhatnák a rolót. "Körülbelül 200-250 ezer hektárnyi vizes, belvizes területen nem kellene fenntartani a szántóföldi gazdálkodást" - véli Dorgai László, az Agrárgazdasági Kutatóintézet vidékfejlesztési igazgatója. Csak meg kell nézni a régebbi térképeket, a most szántóföldi termelésbe bevont földek helyén legelőt, gyepet vagy csak fehér foltot találunk - és nem véletlenül.

A váltás persze nem történik meg egy-két év alatt. A jelenlegi támogatási programok alapján például évente 12-15 ezer hektár erdősíthető, de nem csupán a belvizes területeken, mert például az erodált domboldalakban vagy az egykori külszíni fejtések rekultivált, helyrehozott területein is van hasonló kötelezettség. Az átállított területeken azonban Dorgai szerint továbbra is azzal kell számolni, hogy a gazdálkodás inkább viszi, mint hozza a pénzt, de összességében így is kisebb terhet jelent a közös kasszának.

KELEMEN ZOLTÁN