A magyar Jockey Ewing környezetbarát, munkát ad a vidéki gazdálkodóknak, és mérsékeli az ország energiafüggőségét; igaz, kevésbé tőkeerős, mint texasi kollégái - ez olvasható ki abból a gazdasági minisztériumi előterjesztésből, amely lapzártánkkal egy időben kerül a kormány elé a bioüzemanyagok gyártásának fejlesztéséről és közlekedési célú alkalmazásuk elősegítéséről. Ez ugyanis azzal kalkulál, hogy a következő években megugrik azon honpolgárok száma, akik bioüzemanyag-gyártásból fognak megélni.

Termékeikre már van is piac, hiszen az Európai Bizottság február elején megerősítette azt a stratégiai javaslatot, hogy az üzemanyagokban a biokomponens arányát - a legtöbb tagállamban tapasztalható késlekedés ellenére - 2010-re 5,75 százalékra kell növelni. Ez azt jelenti, hogy évente csaknem 7 ezer kilotonna (1 kilotonna = ezer tonna) bioüzemanyag hiányzik az európai piacról, és ebből Magyarország akár ezer kilotonnát is képes előállítani. Így a következő négy évben a bioetanol alapanyagául szolgáló kukorica és búza termésmennyiségét a jelenlegi tízszeresére lehet növelni, a biodízelgyártás pedig várhatóan felszívja az összes hazai termesztésű repcét és napraforgót (lásd Drága dublőrök című írásunkat).

Kiemelt támogatást kapnak az uniótól a magyar gazdák, ha energetikai célú kukorica- vagy repcetermesztésre állnak át, a hazai bioetanol- és a biodízelgyárak kapacitása azonban ma még korántsem elégséges a remélt piacszerzésre. A két etanolgyár, a szabadegyházi Hungrana Kft., valamint a Győri Szeszgyár és Finomító Rt. évente együttesen is csak 80 kilotonnát, az egyetlen működőképes biodízelüzem, a kunhegyesi Közép-tiszai Mezőgazdasági Rt. pedig évente 3 kilotonnát tud előállítani. Vagyis a kapacitást meg kellene tízszerezni, ám a gyártósorok kiépítése meglehetősen költséges: zöldmezős beruházásként egy évi 4-5 kilotonnás biodízelüzem mintegy 1 milliárd forintba kerül. A kormány a tőkehiányt a következő két-három év alatt - persze nem kis részben az uniótól várt segítséggel - 60 milliárd forinttal akarja kipótolni, bár egyelőre nem világos, kik és milyen feltételekkel juthatnak hozzá a támogatáshoz.

A befektetők már megneszelték a kereslet bővülését, és ugrásra készen állnak. Mindhárom bioüzemanyag-gyártó növelni akarja termelését, a győriek például 1 milliárd forintból építenek új üzemet, amelyben várhatóan októberben indul meg a termelés. Idei termelésük 60 százalékát exportálják, elsősorban Németországba, Ausztriába és Svájcba - mondta Folláth György vezérigazgató. Hajdúsámsonnál ugyanakkor német, svéd és magyar befektetők készítenek elő több mint 60 milliárd forintos beruházást; a tervezett bioetanol-üzem méretét az is jelzi, hogy a meglévő 15 kilotonnás gabonatároló mellé további három, hasonló méretű silót akarnak építeni. A város polgármesterének, Hamza Gábornak érthető az öröme: az új gyár a tervek szerint 200-250 környékbelinek ad majd munkát.

Az ország termőkapacitását felismerő és a magyar piacon nyomuló külföldiekkel szemben a Mol Magyar Olaj- és Gázipari Rt. úgyszólván máris késésben van. A cég tavaly nyár óta adagol bioetanolt a benzinbe, de a gázolajba keverhető biodízel beszállítására csak az idén írt ki pályázatot. Ez a nyitás is főleg a pénzügyi kényszernek köszönhető, hiszen a jövedékiadó-törvény tavaly novemberi módosítása alapján 2007 júliusától a 4,4 százaléknál kevesebb biokomponenst tartalmazó üzemanyagokat többletadóval sújtják - ahelyett, hogy a környezetbarát benzin felhasználói kapnának kedvezményt. A kevésbé környezetbarát benzin jövedéki adója a jelenlegi 103,5 forinttal szemben literenként 111,8 forint, a nem kellően "bio" gázolaj adóterhelése pedig 2008 januárjától 85 forint helyett literenként 93 forint lesz.

A Mol február 17-én zárult tendere egyfajta piackutatásként is felfogható, hiszen az olajvállalat 2008-tól kezdődően öt éven át évi 150 kilotonna biodízelre vagy ugyanekkora mennyiség előállításához szükséges növényi olajra várta az ajánlatokat az unió területéről. A pályázók ebből arra következtettek, hogy az olajipari cég még nem döntötte el, mástól veszi-e meg a készterméket, vagy maga is beszáll a biodízelgyártásba egy saját üzemmel. Az ajánlatok értékelése még tart, de a HVG információi szerint a lehetőségre sokan pályáztak, köztük szlovákok is, és a kérdés inkább csak az, milyen lesz a szlovák és a magyar beszállítók aránya.

Ha a magyar növénytermesztők és bioüzemanyag-gyártók netán késlekednek, rövid időn belül nem csupán más tagállamok szállítóinak konkurenciájával kell megküzdeniük, hanem a román termelőkkel, sőt a fejlődő országok beszállítóival is. A román repceföldekre már tavaly lecsapott egy német és egy portugál cég, jövőre pedig a Rompetrol is megkezdi a biodízel gyártását. A versenytársak számát növelhetik azok a főként olasz és ír cukorgyártók, akik az uniós cukorár-támogatás idén júliustól érvényes mérséklése miatt ugyancsak a bioüzemanyag előállítására vehetik az irányt, nem szólva azokról az európai cukorszubvenciós reform miatt pórul járt afrikai, karibi és csendes-óceáni országokról, amelyeknek az Európai Unió támogatást ajánlott fel, ha cukortermelésüket bioetanol-gyártásra állítják át.

Nem véletlenül indított a lehető legtöbb fronton lobbiharcot a megújuló energiaforrások fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízott, az agrárközgazdász szocialista képviselő, Gőgös Zoltán. Ennek keretében a kormány kezdeményezi az E-85-ös üzemanyag nemzeti szabványosítását, aminek eredményeként az eddigi legfeljebb 5 százaléknál jóval nagyobb arányban, 70 százalékban lehetne bioetanollal vegyíteni a fosszilis eredetű benzint. Miután pedig Magyarországon jobbak az adottságok a napraforgó termesztésére, mint a repcéére, ezért az uniónál a biodízel szabványának módosítását szeretné elérni, hogy a gyártás során nagyobb arányban lehessen felhasználni a napraforgóból sajtolt olajat. Az érintett szaktárcáknak november végéig azt is meg kell vizsgálniuk, miként lehetne bővíteni a kedvezményes adótartamú biodízel piacát a tömegközlekedésben és a mezőgazdasági munkagépek esetében. A jövedéki adótörvény március elsején életbe lépő módosításával ugyanis egyelőre csak meglehetősen speciális területeken sikerült engedményt tenni: a literenként 85 forintnyi adóból 79 forintot csak akkor lehet visszaigényelni, ha a biodízelt a bányákban vagy a vízgazdálkodásban működtetett szivattyúk, kotrógépek meghajtására használják. Ehhez képest mindenképpen eredmény volna, ha a BKV- és a Volán-buszok, illetve a traktorok és kombájnok esetében is elengednék az adó egy részét. Az olajszőkítés tapasztalatain okulva azonban nem árt az óvatosság - vetik fel a piac jó ismerői -, és a kisebb adótartamú üzemanyagot csak jól ellenőrizhető, zárt körben érdemes forgalmazni. Ellenkező esetben a kedvezményezett járművek fogyasztása "rejtélyes módon" megugorhat.

SZABÓ YVETTE