Méltán lehet büszke intelligenciahányadosára az a községi polgármester, kisvállalkozó, pedagógus vagy bármely hazánkfia, aki szabatos magyar nyelvre képes lefordítani a következő mondatot: "A középtávú fejlesztéspolitikánkban meghatározott célokhoz kapcsolódó fejlesztési tengelyek, illetve az ezeken belül megjelenő prioritástengelyek együtt határozzák meg az Európai Unió által társfinanszírozott fejlesztési kiadások középtávú, 2007-2013-ra szóló stratégiai célrendszerét." A szerencsés megfejtők jutalma, hogy elvileg részt vehetnek az úgynevezett második nemzeti fejlesztési terv formailag e héten induló társadalmi vitájában.

HVG

Amikor tavaly decemberben az EU állam- és kormányfői megállapodtak az unió következő hét évre szóló költségvetésének fő számaiban, az is eldőlt, hogy az EU-átlaghoz képest elmaradott fejlettségűnek számító Magyarország felzárkóztatására 2007-2013 között összesen 22,4 milliárd eurót lehet fordítani a közösségi kasszából. "Bemelegítésképpen", a 2004-2006 közötti években Magyarország ilyen címen már hozzájut évi mintegy 1 milliárd euróhoz, ám a következő 7 évben ennek háromszorosa, a magyar GDP 3,51 százalékát elérő summa jut e célra. Nemcsak a brüsszeli előírások, hanem a józan ész is azt követeli meg, hogy a választási ciklusokon átívelő periódus során e jelentős pénzkeretet társadalmi konszenzust élvező célokra, szakmailag alaposan előkészített tervek alapján költsék el.

A feladat nehézségét jelzik az ilyen kedvezményben részesült régi tagállamok vegyes tapasztalatai. A lakatlan területekre vezetett spanyol autópályákból, az olasz régiók közti fejlettségi különbségek megmaradásából, a késve megindult írországi átalakulásból, a görög pénzek körüli korrupciós botrányokból a szakértők azt a következtetést vonták le, hogy a szükséges strukturális reformok nélkül és fegyelmezett költségvetési politika híján az uniós támogatások legfeljebb rövid távú élénkülést gerjesztenek, de valódi modernizációs céljukat nem érik el.

A hazai előjelek is baljósak: a társadalmi konszenzus kiérlelésére a kormány nem hagyott kellő időt, a gazdaságpolitikai alapok pedig hiányoznak. A brüsszeli előírások szerint az EU-támogatások felhasználásának céljait és eszközeit a nemzeti fejlesztési terv (nft) dokumentumában kell összefoglalnia a kormánynak. E dolgozat velejét az uniós szakzsargonban operatív programoknak nevezett szakágazati tervek adják, amelyekből a pénzre pályázni jogosultak - vállalkozások, önkormányzatok, kutatóműhelyek, oktatási, szociális és egészségügyi intézmények - megtudhatják, konkrétan milyen címeken és milyen feltételekkel juthatnak forrásokhoz. "A stratégiai rész a lírikus műfaj, az operatív programoké pedig a drámai" - érzékeltette a különbséget a minap Baráth Etele európai ügyi tárca nélküli miniszter, aki már a 2004-2006 közötti első nft-ért is felelős volt.

A kormány - az időzítést az MSZP múlt heti kampánynyitójához igazítva - e hét keddjén fogadta el első olvasatban a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó második nft-t (amelyet időközben Brüsszelben "nemzeti stratégiai referenciakeretté" kereszteltek át). A kormányszándék szerint ezzel dördül el a startpisztoly a második nft március végéig tartó társadalmi vitájához. Erre azonban nem csak az időpont alkalmatlan, a tartalom sem ideális: a mintegy 50 oldalas dokumentum ugyanis csak a "lírában" erős. A "dráma", vagyis a cselekmény egyelőre feltűnően hiányzik: az ellenzéki pártokat, érdekvédelmi szervezeteket, a regionális döntéshozókat igazán érdeklő operatív programokat - ha vannak ilyenek - mindössze a címük jelzi, részleteiket a kormány megtartotta magának.

"A kormány most jutott el oda, ahol másfél éve kellett volna tartania" - véli Pogátsa Zoltán, az MTA mikrointegrációs és regionális fejlődéstanulmányok kutatócsoportjának kutatója. Szerinte a helyzetelemzés korrekt és koherens (lásd Diagnózis című írásunkat a 78. oldalon), a stratégia azonban már távolról sem az; bármily nemesek is a megjelölt támogatási célok, a költségvetési alrendszerek reformja nélkül a potenciális kedvezményezettek - az önkormányzati szektor, a munkaügyi rendszer, a szak-, a felsőoktatás, a kutatói szféra, a mezőgazdaság, a civil szervezetek - vagy rossz hatékonysággal, vagy egyáltalában nem képesek felszívni a nekik szánt támogatásokat.

Ha a munkaügyi szisztéma nem szolgáltat elegendő adatot ahhoz, hogy tudjuk, ki az a több százezer inaktív, akit vissza kellene hozni a munkaerőpiacra, akkor semmi sem garantálja, hogy az nft humánerőforrás-fejlesztés címszóval megjelölt támogatásai hatékonyan hasznosuljanak - említi példaként Pogátsa. A gyenge idegennyelv-tudással jellemezhető, nemzetközi kapcsolatokkal nem rendelkező, alulfinanszírozott hazai felsőoktatási és kutatói bázis aligha lesz képes az nft kutatás-fejlesztési támogatásait úgy felhasználni, hogy Magyarország valóban "kreatív országgá" váljon - teszi hozzá. Átfogó MÁV-reform nélkül pedig az uniós kohéziós pénzekből megcélzott nagyprojektek sem illeszkednek átgondolt közlekedéspolitikai fejlesztési tervbe. Legalább ilyen fontos - hívja fel a figyelmet az MTA kutatója -, hogy az uniós támogatásokat csak új kapacitások létrehozására lehet felhasználni, márpedig egy új utat, egy képzőközpontot működtetni is kell. A meggondolatlan fejlesztések - csak azért, hogy "lehívjuk a keretet" - fenntarthatatlan beruházásokat eredményezhetnek.

Tény, hogy a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH) szakemberei sem voltak könnyű helyzetben. Az első nft tanulságai az idő rövidsége miatt még nemigen mutatkozhatnak meg. Bár Baráth állítja, hogy az első nft 0,2 százalékos pótlólagos GDP-növekedést hozott eddig, a hivatalban csak most dolgoznak azokon a mutatókon, amelyekkel egyáltalában mérni lehetne az uniós támogatás hasznosulását, például azt, hogy ennek köszönhetően hány munkanélküli vett részt átképzésben, és közülük hányan helyezkedtek el.

Ráadásul a 2004-es kormányfőváltás kifejezetten akadályozta a második nft kidolgozását, amelyet most Gyurcsány Ferenc - előnyt kovácsolva a késedelemből - immár választási céljai szolgálatába állít, holott az természeténél fogva szélesebb konszenzust kívánt meg. A kormányfő múlt szombati kampánybeszédében az nft gyakorlatilag az MSZP választási programjaként jelent meg: a miniszterelnök által ígért tízezermilliárd forintos fejlesztésből hatezermilliárd értelemszerűen az uniótól származó forrás, 1500 milliárd az utóbbi lehívásához szükséges költségvetési önrész, míg kétezermilliárd a vállalkozói hozzájárulás. Az EU költségvetésében szereplő részhez nyilván bármilyen színezetű kormány hozzájuthat, de egyik sem használhatja föl az uniós szabályokkal ellentétesen, tehát például a magyar vállalkozások jogellenes előnyben részesítésére, miként azt egyes Fidesz-politikusok olykor sugallják.

A társadalmi vita elsumákolásának vádjára válaszul kormányzati körökben a tavaly decemberben az Országgyűlés szerény többségével elfogadott, 2020-ig szóló országos fejlesztési koncepcióra mutogatnak vissza. E laza szövésű dolgozat - a kormány által gyártott, hovatovább követhetetlen számú hosszú távú koncepció egyikeként - az nft szellemi "előképének" szerepét volt hivatott betölteni, ám csekély visszhangra talált, hiszen az érdekeltek a tétre menő csomagba, az Európai Bizottsággal is egyeztetett, operatív programokkal "feltöltött" nft-be akarnak beleszólást. Nehezményezi is Márkus Eszter, a 15 civil csoportosulást tömörítő Civilek a Nemzeti Fejlesztési Terv Nyilvánosságáért nevű alkalmi egyesülés szószólója, hogy őket eddig nem engedték közel az nft-hez. Mint állítja, a kormány képviselői előszeretettel hangoztatják, hogy partnernek tekintik a civileket, de ezen a gyakorlatban csak a kész dokumentumok utólagos véleményeztetését értik, távolról sem a fejlesztési célok és eszközök együttes mérlegelését. Hasonlóan fogalmaz Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke is, mondván, már eddig is többször kérték a kormányt, adja oda nekik tanulmányozásra az nft-t, de hiába, ezt legkorábban február 22-ére, vagyis az e heti kormányjóváhagyást követő napra ígérte Baráth.

A civilek kifogásaira az NFH-ban azt felelik, technikailag is lehetetlen úgy tervezni, hogy a legkülönfélébb szervezetekkel "körbeülünk egy üres papírt", de a lényeg az ellenzéknek adott válaszban van: egészen addig nem kívánták a dokumentumot sem nyilvánosságra hozni, sem a Fidesznek átadni, amíg a kormányfő jóvá nem hagyta. A bő egy hónapos "társadalmi" vita eredményeit megfontoló második kormányolvasatra március végén kerül sor - jelezte a miniszter, a kész, operatív programokkal kiegészített nft-t azonban már a választás nyertese nyújtja be június végén az Európai Bizottságnak. Ez az ütemterv a feltétele annak, hogy a hivatal már kora ősszel meghirdethesse azokat az új pályázatokat, amelyekre jövő január 1-jétől lehet osztani az uniós pénzt.

"Az új kormány szabad kezet kap a végleges nft formálásában. Persze iszonyú sebességgel kell dolgoznia június és szeptember között, s amelyik pártnak nincs világos programja, az viseli a késéssel járó felelősséget" - fogalmazott a HVG-nek Baráth, nem hagyva sok kétséget afelől, melyik politikai oldalról feltételezi, hogy már asztalfiókjában rejtőznek az előrántható programok. A társadalmi vita halogatása miatt háborgó Fideszben visszautasítják azt a kétségkívül nehézkes kormányzati magyarázkodást, hogy az nft kidolgozásával meg kellett várni a tavaly decemberi EU-költségvetési megállapodást. A serény munka azonban mintha a nagyobbik ellenzéki pártnak sem lenne igazán kenyere. Nógrádi Zoltán Fidesz-képviselő a HVG-nek azt mondta, pártja csak jó néhány hét múlva, március 18-án - történetesen a Fidesz hivatalos választási kampánynyitójával egyidejűleg - fedi fel "alternatív nft-jét". A közvélemény addig is találgathatja, hogy akkor most két nemzeti fejlesztési tervünk van-e, vagy valójában egy sincs.