A második nemzeti fejlesztési terv a következőképpen jelöli meg a magyar gazdaság és társadalom legégetőbb ellentmondásait:

A rendszerváltás kárvallottjai, társadalmi zárványok

- Az elmúlt másfél évtizedben létrejött egy új, társadalmi pozícióiban is jó helyzetbe került értelmiségi és vállalkozói réteg. Ám az iskolázottsági, foglalkozásbeli, valamint a lakóhely szerinti szociális különbségek fokozódtak: nőtt a leszakadók száma is. E társadalmi csoport nagy része alacsony végzettségű, rossz lakás- és egészségügyi körülmények között él, és várhatóan a gyermekei sem tudnak egzisztenciálisan kiemelkedni. A leszakadás a roma népesség körében különösen nagyarányú: a cigányság 82 százalékának jövedelme nem éri el a létminimumot.

- A kilencvenes évek elején a munkaerőpiacról kiszorult alacsony képzettségű munkavállalók helyzete a gazdasági növekedés megindulásával sem javult, sokan azóta sem dolgoznak. A tartós inaktivitás újratermeli a szegénységet, miközben növekszik a perifériára szorultak területi koncentrációja. A rendszeres szociális segélyben részesülők arányát tekintve ötvenszeres különbség mutatkozik a főváros környéki és az északkelet-magyarországi kistérségek között.

- A magyar iskolarendszer is felerősíti a társadalmi különbségeket. Nemzetközi összehasonlításban nem megfelelő az oktatás tartalma, minősége. A szakképzés ugyanakkor nem tudott rugalmasan alkalmazkodni a piacgazdaság igényeihez, s romlott a felsőoktatás eredményessége, költséghatékonysága. A látványos felsőoktatási expanzió nem járt együtt átfogó tartalmi, szervezeti megújulással: nem járult hozzá érdemben az egyetemek-főiskolák innovációban játszott szerepének erősödéséhez, az élethossziglan tartó tanulás elterjesztéséhez.

Sereghajtó egészségügy

- A magyar népesség egészségi állapota lényegesen rosszabb, mint azt az ország gazdasági-társadalmi fejlettsége indokolná. Minden ötödik magyar tartósan beteg vagy fogyatékos, a nők és a férfiak átlagosan 57,8, illetve 53,5 esztendőt töltenek egészségesen, szemben az uniós 66, illetve 64,5 évvel. A népegészségügyi állapot és a megkövesedett, a hálapénzrendszertől szenvedő ellátórendszer hovatovább az ország versenyképességét is aláássa.

Kettészakadt, duális szerkezetű gazdaság

- Miközben a betelepült multinacionális nagyvállalatok nemzetközileg is versenyképes érdekeltségei adják a magyar export több mint felét, a munkavállalók mintegy 60 százalékát foglalkoztató kis- és középvállalati szektor növekedési potenciálja csekély. Ritka kivételektől eltekintve tőke- és tudáshiányosak, ezért profittermelő képességük alacsony, s többnyire nem képesek bekerülni a multik beszállítói körébe. A kisvállalkozások ugyanakkor nehezen férnek hozzá a piaci finanszírozási lehetőségekhez, az eddigi állami próbálkozások nem hoztak áttörő eredményt.

- Nő a szakadék az egyes régiók fejlettsége között. A GDP alapján számított egy főre jutó vásárlóerő az ország középső részén, Budapestet is beleértve, megközelíti a 25 EU-ország átlagát (89 százalék), viszont az északkeleti régiók (36 százalék) uniós szinten a legelmaradottabbak közé tartoznak. Az ország központi térségének a súlya az ezredforduló után tovább nőtt. A leszakadó térségekben - mindenekelőtt Szabolcs-Szatmár-Beregben és a dél-dunántúli határvidékeken - az alacsony képzettségűek tömege és az infrastruktúra szegényessége riasztja a befektetőket, az immobilitás tovább mélyíti a regionális különbségeket.

- A munkaerőpiac területi egyenlőtlensége a keleti és a nyugati országrész, valamint a falvak és nagyvárosok között a rendszerváltás óta folyamatosan nőtt. Általában is elmondható, hogy alacsony a foglakoztatási szint (2004-ben 56,1 százalék), miközben az inaktívak aránya (37,3 százalék) kiugróan magas, ami azt jelzi, a nem foglalkoztatottak jelentős része nem is keres aktívan állást.

Egyenlőtlen vállalati környezet, provinciális szemléletű közigazgatás

- A piacgazdaság jogi környezete kialakult, de az állam teremtette környezet inkább akadályozza, semmint segíti a vállalkozásokat. A közigazgatási szolgáltatások színvonala nem felel meg a gazdaság és a társadalom kívánalmainak. A jogkövetés elmarad az európai átlagtól, aminek hátterében a jogi ismeretek és a jogi kultúra hiánya is meghúzódik.

- A magyar információs társadalom - a számos pozitív változás ellenére - még csak kullog az élen járó uniós nemzetek után. Az infokommunikációs technológiák használata és a hozzáférés szintje alacsony, többek között azért, mert a települési hierarchia egyes lépcsőin igen rossz a kommunikációs szolgáltatások kínálata, s e téren a piaci mechanizmusok sem működnek megfelelően.

Gazdasági fejlődés, egyensúlyi gondokkal

- A kilencvenes évek közepe óta a gazdasági növekedés töretlen, 2005-ben a GDP növekedési üteme 4,2 százalék volt, de az újonnan csatlakozott uniós országok többségéhez képest a növekedési előny mára elveszett. Az államháztartás működése feszültségektől terhes: továbbra is a legfontosabb makrofeladatok egyike az állami bevételek és kiadások közötti egyensúly megteremtése.