"Ez az anyag is tele van gumiparagrafusokkal, tehát joggal élek azzal a feltételezéssel, hogy a jó elvtársak fognak kapni, a kevésbé jó elvtársak pedig csak fityiszt fognak kapni" - fakadt ki négy évvel ezelőtt az akkor ellenzékben lévő MSZP képviselője, Francz Rezső a kormányzati előterjesztés láttán annak az országgyűlési határozatnak a vitájában, amely megszabta a területfejlesztési támogatások elvét és a kedvezményezett térségek besorolásának feltételeit. A bizalmatlanság nem a statisztikusoknak, hanem az adatokból dolgozó államigazgatási apparátusnak szólt. Tény, hogy az idén is nagyjából ugyanazon elvek alapján állították össze (1993 óta immár negyedszer, ezúttal a 2004-es adatok alapján) a Központi Statisztikai Hivatalban (KSH) a magyarországi települések fejlettségi listáját, mint Francz felszólamlása idején. A mindenkori kormány pedig a KSH besorolása alapján határozta meg annak az 1470 rászoruló településnek a körét, amely népességszáma alapján az éves költségvetési törvényben meghatározott normatív támogatást, illetve számos más forrásból pénzt, kedvezményeket kapott. Az évek során finomodó módszer szerint az idén 17 mutató (így például az idősek számaránya, a helybéliek iskolai végzettsége, a mezőgazdaságban, illetve a szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya, a munkanélküliek, a vállalkozások, a lakások és az autók száma, valamint a közművek kiépítettsége) alapján dolgozták ki a statisztikusok, melyek Magyarország legfejletlenebb települései.

A számok azonban nem feltétlenül önmagukért beszélnek. A HVG-nek több forrásból is megerősítették, hogy a "kijáró" rendszer abban a vonatkozásban is működik, hogy ki kerüljön be a támogatott települések körébe, illetve ki kerüljön ki közülük. Egyfajta "szegény gazdagoknak" számítanak ugyanis azok, amelyek vagy kismértékű saját fejlődésüknek, vagy más települések lecsúszásának következtében már nem jogosultak támogatásra, noha relatív jólétük meg sem közelíti a gazdag településekét. Az adatok frissítésekor rendszeresen előfordul - ismerték el a Belügyminisztériumban is -, hogy egyes önkormányzatok egyedi elbírálást szeretnének. Az idén is több tucatra tehető azoknak a településeknek a száma, amelyek a 7/2003. számú kormányrendelet alapján eddig jogosultak voltak támogatásra, a legfrissebb adatok szerint azonban már lecsúsztak a lakosok száma alapján járó, 2005-ben és 2006-ban egyaránt évi 3600 forintos fejkvótáról.

A kutatást irányító Faluvégi Albert, a KSH tájékoztatási főosztályának statisztikai tanácsadója a HVG-nek elmondta, hogy a támogatások ellenére az elmúlt másfél évtizedben nemhogy csökkentek volna, hanem inkább nőttek a különbségek a legfejlettebb és a legfejletlenebb települések között. Az is csak csekély vigasz, hogy míg Magyarországon az egy főre jutó GDP összegében 2,5-3-szoros a különbség az egyes térségek között, addig Németországban több mint négyszer olyan fejlettek a leggazdagabb vidékek, mint a legszegényebbek. Faluvégi szerint pozitív irányú változás Magyarországon csak olyan településen következett be, amelynek környezetében dinamikusan fejlődött valamely ipari ágazat vagy szolgáltatás, és így új munkahelyek jöttek létre. A Belügyminisztériumban már készítik az új kormányrendeletet, amely visszamenőlegesen, 2006. január 1-jétől lépne életbe. A HVG úgy tudja, a szaktárca a költségvetési törvény végszavazásáig lobbizott azért, hogy a mintegy 6 milliárd forintos támogatást újabb 900 millió forinttal megtoldva százzal növeljék a támogatott önkormányzatok számát, ám a Pénzügyminisztérium ellenállásán meghiúsult az újabb forrás bevonása.