Intenzív politikaitőke-kovácsolás zajlott múlt csütörtökön délután a fővárosi közgyűlés patinás üléstermének előterében. A tét nem kevesebb volt, mint hogy ki mondhatja majd a magáénak a kormány és a főváros tervezett megállapodását Budapest hosszú távú fejlesztéseiről, vagyis ki kerülhet közelebb a választók szívéhez abban a városban, amely évente több mint 400 milliárd forintos költségvetésből gazdálkodik, ahol az ország GDP-jének egyharmadát állítják elő, és négyéves túlélést biztosít annak a politikai erőnek, amely betöltheti a főpolgármesteri tisztséget. A szerződés lehetőségét egy héttel korábban ugyanott, a közgyűlés ünnepi ülésén vetette fel Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, aki kormányzati támogatást ígért a fővárosi fejlesztésekhez, így például az M0-s körgyűrű befejezéséhez, a Ferihegyi gyorsvasút megvalósításához és a szociális városrehabilitációhoz.

A kormány Budapest-ügyi megbízottja, Molnár Gyula múlt péntekre már tárgyalásra is hívta a témában szerinte illetékes két fővárosi politikust. A tervezett találkozó előtt alig néhány órával azonban az SZDSZ és a Fidesz-MKDSZ frakcióvezetője nem a tárgyalás tartalmáról, hanem a tárgyalás feltételeiről beszélt. Így azután el is maradt a találkozó, holott a három párt fővárosi fejlesztési tervei olyan közel állnak egymáshoz (lásd táblázatunkat), hogy a programalkotóknak igencsak össze kell szedniük magukat, ha azt akarják, hogy a választók meg tudják különböztetni azokat egymástól.

A fővárosnak ráadásul van elfogadott fejlesztési terve, a Podmaniczky-program, amelyről még Kupper András fideszes frakcióvezető is azt mondta, hogy "egy csomó jó dolog van benne". Ettől persze a politikai versenytársak még nem ringathatják magukat abban a hitben, hogy a program túlélheti őket, hiszen az ellenzéki politikus azt is a terv erényének tartja, hogy a következő ciklus elején az új közgyűlés felülvizsgálhatja. Mindenesetre az idén júniusban elfogadott Podmaniczky-program nyolc év alatt mintegy 2 ezermilliárd forintot mozgatna meg, és miután várhatóan több pontja a második nemzeti fejlesztési terv részévé válik, így valószínűleg uniós forrásokra is számíthat. A programot azonban a szabaddemokratákhoz közel álló műhelyekben dolgozták ki, ezért még a közgyűlési határozatot megszavazó szocialisták is igyekeznek elhatárolódni tőle.

Molnár Gyula, az MSZP budapesti elnöke és egyben potenciális főpolgármester-jelöltje, közölte: egyetlen városvezetés sem gondolhatja komolyan, hogy több ezermilliárdos fejlesztéséhez egy az egyben kormánygaranciát kap.

A szocialisták éppen a Budapest-szerződés gondolatának felvetésekor kapcsoltak nagyobb sebességre a fővárosban: "Gyorsítunk Budapesten" szlogennel kezdtek népszerűsítő kampányba. Igaz, azt még nem lehet pontosan tudni, hogy önmagukon kívül mit is népszerűsítenek, hiszen az MSZP jelenleg létező Budapest-programjáról Molnár is elismerte, hogy még csak "stratégiai alapvetés". A szocialista igyekezetre Kupper lakonikusan annyit mond: a lejtőn nem gyorsítani kell, hanem fékezni. Budapest az ellenzék szerint hanyatlik: a rendszerváltás óta 300 ezer ember hagyta el a fővárost, a közszolgáltatások színvonala romlik, a városnak egyre nagyobbak az adósságterhei. A kritikát Budapest jelenlegi vezetői egyebek között az önkormányzat működési eredményével és a főváros tőkevonzó képességének kedvező adataival utasítják vissza. Kétségtelen, hogy a Standard & Poor's éppen a hetekben erősítette meg Budapest hosszú és rövid futamú adósságainak besorolását, ám a hitelminősítő két kockázatra is felhívta a figyelmet: a Budapesti Közlekedési Zrt. (BKV) mintegy 60 milliárd forintos hitelállományára és az iparűzési adó várható megszűnésére (a fővárosnak ebből az adónemből 2004-ben több mint 65 milliárd forint volt a bevétele).

A Fidesz műhelyeiben azonban úgy gondolják: nincs ok az aggodalomra, hiszen van már megoldás, és azt úgy hívják, hogy Új Budapest-terv. A civil szakmai szervezetként létrehozott Új Budapest Központ igazgatója, Cselovszki Zoltán, aki a kilencvenes években az ellenzéki párt fővárosi frakcióvezetője is volt, a HVG-nek elmondta: az irányításával kidolgozott programot épp a napokban véleményezi a megrendelő, vagyis a Fidesz. Az Új Budapest-terv, amelynek megvalósítása ugyancsak 2 ezermilliárd forintot igényel, ám a Podmaniczky-programhoz képest kétszer annyi idő, vagyis 15 év alatt, éppúgy számol a nagyobb beruházásokkal, a forgalomcsillapítással, a Dunával mint városszervező erővel, az élhetőbb várost eredményező közösségi terekkel vagy a panelprogrammal, mint riválisai. Cselovszki éppen erre a hasonló tartalomra alapozta azt a - szocialista javaslattal ugyancsak egybecsengő - felvetését már egy évvel ezelőtt, hogy a pártok (nem pedig a főváros és a kormány) kössenek egy Budapest-egyezményt, amelyben meghatározzák azokat a fejlesztési célokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Budapest regionális központtá váljék.

Az egyezség lehetősége tehát még nem teljesen szállt el, amit az is jelez, hogy Ikvai-Szabó Imre (SZDSZ) főpolgármester-helyettes a HVG-nek úgy fogalmazott: törvény híján a semminél a szerződéses megoldás is jobb. Az SZDSZ ugyanakkor - tette hozzá - nem mond le a jogszabályi garanciákról sem. A párt parlamenti frakciója egy-két héten belül törvényjavaslatot nyújt be, amely szerint a kormány hosszú távú kötelezettséget vállalna a BKV finanszírozására, valamint arra, hogy az útépítésekre fordított minden egyes önkormányzati forintot az állam további 1 forinttal told meg a költségvetésből.