Akár egy Jumbo Jet is landolhatna a mezőkövesdi egykori szovjet-magyar használatú katonai repülőtéren, a ferihegyinél kétszer szélesebb és csaknem ugyanolyan hosszú kifutópálya azonban egyelőre az enyészeté. Hiába van a közelben az M3-as sztráda és a Budapest-Nyíregyháza vasútvonal, nem könnyítette meg a fejlesztést, hogy a borsodi város polgármestere hagyományosan ellenzéki. A légikikötő hasznosítására 15 esztendő után a közelmúltban készültek el az első tervek, de szakemberek szerint még évek telhetnek el, amíg újra utasszállító gépet fogadhat Mezőkövesd. S az sem kizárt, hogy a második világháború előtti nagybirtok nevét megöröklő Klementinán végül logisztikai bázis, ipari park létesül.

"Meg voltunk győződve arról, hogy a szovjet csapatszállító repülőkön még állva is utaztak, annyi kiskatona özönlött ki belőlük" - emlékezett a HVG-nek nyilatkozva egy egykori sorállományú katona, aki Klementinán töltötte a szolgálati idejét. Magyarországon korábban nem volt példa arra, hogy a két ország hadserege közösen működtessen repülőteret, méghozzá olyat, ahol nem volt állandó repülőszemélyzet, és gépek sem. A légtér évente kétszer vált forgalmassá, amikor a szovjet csapatoknál eljött a váltás ideje, és az exvadászpilóták által vezetett TU-154-es személyszállító gépek nyaktörő sebességgel startoltak a különleges kivitelezésű kifutópályáról, a környéken lakók nagy ijedségére. Szívesen szálltak le itt azok a hivatalos kiküldetésből hazaérkező magyar katonatisztek is, akik a ferihegyi vámvizsgálatot szerették volna elkerülni a fináncok híján "tax free" módon üzemelő Klementinán. Az 1960-as évek elején épült repülőtér XXL méretű kifutójára egyébként azért volt szükség, mert a korabeli elgondolások szerint háborús konfliktus esetén ide települtek volna a szovjet távolsági atombombázók.

A repülőtér, amelynek 657 hektáros területén Mezőkövesd Mezőkeresztessel osztozik nagyjából fele-fele arányban, 2000-ig a magyar honvédség birtokában volt. A fegyveres őrzés ellenére a területről minden mozdíthatót elvittek a gyűjtögetők; mire az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV) átvette a területet, jószerével már csak a kifutópálya volt a helyén, azt pedig az időjárás kezdte ki. A Fidesz-kormány idején az MSZP támogatását élvező Halmai Gyula, Mezőkövesd akkori polgármestere némi kormányzati ellenszélben próbálkozott a repülőtér megszerzésével, mindhiába. Utódja az a fideszes Tállai András lett, aki Halmai városvezetése idején pénzügyminisztériumi politikai államtitkár volt. Ő sem kapta ugyan meg az ingatlant, némi részeredményt azonban a jelek szerint elkönyvelhet. Tompa Sándor MSZP-s országgyűlési képviselő, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Tanács tagja - akinek a Klementinától 40 kilométerre lévő Miskolcon van a választókörzete - a jelek szerint békejobbot nyújtott Tállainak. "Mezőkövesd a regionális fejlesztési tanácstól 10 millió forintot kapott logisztikai központ terveinek elkészítéséhez, s ugyanennyi önerőt szavazott meg hozzá a helyi testület" - mondta Tompa, noha ő sincs meggyőződve arról, van-e gazdasági létjogosultsága a matyóföldi repülőtér újraélesztésének, 50 kilométerre a debrecenitől. A megyei közgyűlés MSZP-s elnöke, Gyárfás Ildikó - aki egyébként a megyében élőket a kassai légikikötő használatára buzdította - arra számít, a mezőkövesdi repülőtérhez kapcsolódó beruházás a nemzeti fejlesztési terv 2007-2013 közötti időszakának egyik eleme lehet. Tállai optimista: "A területen logisztikai központot létesítenénk, a repülőtér fellendíthetné a Zsóry fürdőt, emellett a keletre irányuló légi forgalom központja lenne, és fogadhatna teherszállító gépeket is."

Kevéssé rózsásan látja a jövőt a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, amely egy kormánydöntés nyomán idén nyáron vette át az ÁPV-től Klementinát. Sugár László vagyonkezelési vezérigazgató-helyettes szerint a területtel kapcsolatos bármilyen ötlet, elképzelés megvalósítása "mérföldes távolságra van". A területet ugyanis mindenekelőtt meg kell tisztítani a földben található kerozinszennyeződéstől. Bevételt egyébként idáig alig produkált a mezőkövesdi reptér (néha gyorsulási versenyt rendeznek a környékbeli fiatalok), a költségek ellenben annál tetemesebbek, csak a parlagfűnyírás és az őrzés évi 10 millió forint körüli összeget visz el. Nehezíti a megoldást, hogy a privatizációs szervezet ötéves uralma kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az ingatlanról leválasszák a terület nagy részét kitevő erdős, szántós részeket, amelyeket külön lehetne értékesíteni.

PUSZTAI LÁSZLÓ