Bár nagyon szerette volna elkerülni Peter Mandelson, az EU kereskedelmi biztosa, hogy a szeptember 5-én, hétfőn Pekingben kezdődött, ez évi Kína-EU tárgyalás "pulóvercsúccsá" váljék, annak középpontjában mégis a júliusban visszaállított textilkvóták miatt kirobbant vita állt. Ez nem is csoda: mintegy 75 millió darab kínai pulóver, nadrág, póló, melltartó rekedt uniós kikötőkben és vámraktárakban, miután Brüsszel augusztus elején úgy döntött, nem engedi a piacra az idei behozatali kvótákon felül leszállított árut.

A válság megoldására több javaslat született. Mandelsonnak csupán abban sikerült megállapodnia uniós partnereivel, hogy a sorompót fel kell engedni a kikötőkben, raktárakban veszteglő textiláru előtt, ám ennek mikéntjében az EU-n belül sincs egyetértés. A franciák és a spanyolok azt szerették volna elérni, hogy az árut a jövő évi és a 2007-es kvóta terhére hozhassák be az importőrök, amit élesen elleneztek a milliónyi holmival "bent ragadt" dánok és svédek. A skandinávok lobbijával megerősített Kína pedig arra startolt rá, hogy a vesztegzár alatt lévő rakomány esetében az EU egyszeri alkalommal tekintsen el a kvótáktól, majd 2006. január 1-jétől állítsák vissza a kvótafegyelmet.

A héten nagy nehezen kiizzadt megállapodás szerint az EU és Kína fele-fele részben viszi el a balhét. A HVG brüsszeli tudósítója úgy értesült, hogy a kikötőkben feltorlódott áru felénél eltekintenek a kvótáktól, míg a másik felét a 2006-os keret terhére szabadítják fel. Könnyítésnek számít az is, hogy egyes termékkategóriákban - ilyen a pamutszövet, egyes konyhai textíliák - még nem merültek ki az idei kvóták, és ezek terhére más árukat is el lehet számolni. Az egyezséget még jóvá kell hagyniuk a tagországoknak; kérdés, hogy ebbe a franciák, spanyolok belemennek-e.

A melltartóháborúként is emlegetett vita ugyanis megosztotta Európát. Némiképp leegyszerűsítve "Észak" - azaz a termelésüket javarészt Ázsiába telepített dánok, svédek, norvégok, hollandok - áll hadban "Déllel", a jelentős textiliparral rendelkező franciákkal, spanyolokkal, olaszokkal, portugálokkal. A konfliktus 2001-re nyúlik vissza, amikor Kína csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO), azzal a feltétellel, hogy a textiltermékek importjának korlátozása 2004. december 31-éig érvényben marad. A növekedés mértékét addig évi 7,5 százalékban maximalizálták. A kvóták ez év januári eltörlésével azonban hihetetlen mértékben meglódult a kínai export: 2005 első negyedévében az uniós behozatal a pulóverek esetében 534, a férfi vászonnadrágoknál pedig 413 százalékkal növekedett az előző évihez képest. A francia kormány már áprilisban azonnali intézkedéseket követelt, amihez hat ország, köztük Lengyelország is csatlakozott. Első lépésként az EB hatvannapos megfigyelési rendszert vezetett be tíz termékcsoportnál, azzal a figyelmeztetéssel megspékelve, hogy ha a kínai import valóban túlzott mértékű, visszaállítja a kvótarendszert. Erre volt is jogi lehetőség, miután a WTO-jegyzőkönyv védzáradéka úgy szól, hogy a tagországok 2008-ig megakadályozhatják a kínai import 7,5 százaléknál nagyobb bővülését (HVG, 2005. május 7.). Miután a brüsszeli vizsgálat igazolta az európai gyártók aggodalmát, júniusban bejelentették a kvóták visszaállítását, majd július 11-én aláírták Kínával az erről szóló megállapodást: e szerint tíz termékcsoportban - köztük a pulóvereknél, a vászonnadrágoknál, a pólóknál, a melltartóknál - 2007 végéig a behozatal értéke nem emelkedhet gyorsabban évi 8,5-12,5 százaléknál.

Ezzel aztán végképp elszabadultak az indulatok. A Kínában gyártató európai cégek, kereskedők rohamtempóban hozták előre vásárlásaikat, és óriási árumennyiséget rendeltek az ottani gyáraktól, abban reménykedve, van még néhány napjuk a piac leblokkolásáig. Csakhogy nem így lett, az EB rendelkezése már másnap, július 12-én hatályossá vált. Így szinte napokon belül telítődtek a kvóták: pulóverből például 68 millió darabra szólt az idei engedély, ezzel szemben augusztus 19-ére összesen 137 millió darab érkezett a kikötőkbe, a szállítmányok kvótán felüli hányada lapzártáig ott is ragadt. Ezt követően lendült támadásba "Észak". A londoni The Financial Times hasábjain 2005. augusztus 8-án közös levélben javasolta az illetékes holland, dán, svéd és finn miniszter, hogy Brüsszel vizsgálja felül a kínai kvótákat, és azok ne vonatkozzanak a júniusi bejelentés előtt szerződéssel lekötött és a kínai gyártóknak kifizetett árura. Egyes nagyvállalatok, mint például a svéd Hennes&Mauritz perrel fenyegetőztek, mondván, a vesztegzár miatt őket ért veszteségeket az EU-n hajtják be. A német Gelco divatház a német alkotmánybíróságnál kérvényezte az uniós megállapodás érvénytelenítését.

Becslések szerint az EU-ban a kiskereskedelmi veszteség mértéke elérheti a 800 millió eurót. Az északi államok miniszterei szerint "az import korlátozása gazdasági öngyilkossághoz vezet", amivel arra céloztak, hogy az elmúlt években Kínába települt nyugati cégek a kvótarendszer miatt valójában saját áruikhoz nem jutnak hozzá. Ami igaz is lehet, tekintettel arra, hogy 2004-ben a kínai textilexport több mint 35 százalékát már a külföldiek által alapított vegyes vállalatok hozták össze - mondta a HVG-nek Mészáros Klára, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének munkatársa. A nyugati befektetők a modern gépsorokat, a know-how-t is áttelepítették, aminek eredményeképpen az olcsó kínai munkaerővel már képesek minőségi gyártásra is. A kutató szerint Kína világpiaci részesedése a textiltermékeknél 2004-ben 22 százalékos volt, ami a prognózisok szerint 2010-re elérheti az 50 százalékot, miközben világszerte a textilipari munkahelyeknek akár a fele is megszűnhet.

Az EU máris lemaradásban van a kétoldalú kereskedelemben: Mandelson nyilatkozata szerint 2005 első félévében az unióba irányuló kínai export 39 százalékkal nőtt, miközben az uniós kivitel Kínába csupán 2 százalékkal. A The Financial Timesban nyilatkozó miniszterek ezzel együtt úgy vélik: "Nem hisszük, hogy az importkvóták újbóli bevezetése bizonyos textil- és ruhaipari termékekre megmentheti Európa textiliparának maradványait."